Hatvan évvel ezelőtt, 1964. április 11-én tartották először József Attila születésének évfordulóján a magyar költészet napját. Azóta ez a nap igazi örömünnep versíróknak és versbarátoknak egyaránt – J. Kovács Andrea ünnepi jegyzete.
Irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, találkozókat, szavalóversenyeket rendeznek szerte a Kárpát-medencében. Idén például Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében 65 költő részvételével tizenkét órás versmaratonra hívták az érdeklődőket. A legidősebb közülük városunk szülötte, a 92 éves író-költő, Czigány György volt.
Győrben is nívós programokkal készültek a jeles eseményre. A szeretet több a hitnél címmel kiállítás nyílt a Generációk Művelődési Házában. A tárlat Pilinszky János születésének 100. évfordulója előtt tiszteleg és április 26-ig ingyenesen látogatható.
Lapunk megjelenésének napján, pénteken a Kisfaludy Károly Könyvtárban kortárs költőkkel találkozhatunk. Iancu Laurával, L. Móger Tímeával, Zsille Gábor beszélget a költészetről, ami mindhármuk életében meghatározó. A rendezvényt koncert és koccintás színesíti.
Ünnepelni tehát tudunk. De mi a helyzet a hétköznapokkal? Levesszük olykor-olykor könyvespolcunkról a versesköteteket? Engedjük, hogy hassanak ránk a rövid sorok?
Ha jó verset olvasunk, tulajdonképpen rácsodálkozunk a világra. Intenzív kóstolót kapunk abból, amit talán észre sem vennénk, megízlelhetjük azt a különös esszenciát, amit életnek nevezünk. A zamatos borokhoz hasonlóan érdemes gyakrabban ízlelgetni a verseket is.