A szülőföldbe kapaszkodik Győr kopjafája – KÉPGALÉRIÁVAL
A Győri Önkormányzat Pünkösdkor állította fel a magyarság összetartozását is jelképező székelyföldi Nyerges-tetőn azt a kopjafát, amellyel a város az 1849-es szabadságharcban elesett hősök emléke előtt tiszteleg.
A pünkösdi hétvége mindig különleges időszak Erdélyben. Magyarországról, sőt a világ számos pontjáról autókaravánok indulnak Székelyföld felé. Magyarok indulnak Csíksomlyóra, hogy közös zarándoklaton vegyenek részt. A Csíksomlyói Búcsú ma már az összmagyarság legfontosabb találkozási pontja. A Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó hegy közötti nyeregben, mesés környezetben megtartott szabadtéri szentmisén több százezer magyar vesz részt, és imádkozik nemzetünkért.
Idén sem volt ez másként. A szélrózsa minden irányából érkeztek zarándokok, akik megtöltötték a nyerget, hogy együtt hallgassák a szentmisét és dr. Tempfli Imre stuttgarti magyar lelkész prédikációját, aki a hitbéli megerősödés fontosságáról beszélt es úgy fogalmazott, „ha valaki egyedül álmodik az csupán egy álom, de ha együtt álmodunk, az valósággá válhat”. A magasba emelt zászlórengetegben öröm volt megpillantani a Győr címerével ellátott lobogót, és a környékbeli települések neveit is.
Felemelő és megható érzés volt több százezer torokból hallani a magyar és a székely himnuszt, együtt énekelni nemzetünk legszebb imáit a különböző országokból érkezett magyar hívekkel. Bár a zarándokok a korábbi években hozzászoktak a pünkösdi esőhöz, a csapadék az idén elmaradt, a jelenlévők mégis érezték az égi áldást. A mise végeztével több csoport településtáblájukat magasba emelve, énekelve indult vissza zarándokútján. Sokan akár ötven, hatvan kilométert gyalogolva tették teljessé pünkösdi áldozatukat.
Az utazók megtapasztalhatták, hogy végeláthatatlannak ható erdőrengeteg, hatalmasra nőtt nyílegyenes fenyők által szegélyezett, kanyargós utak, végtelen kedvességgel és bölcsességgel megáldott székely emberek, a barátságból készített finomabbnál finomabb ételek illata és a szomorú emlékezés fájdalomból épített emlékhelyei jellemzik e vidéket. Hogy a helyiek miként fogadnak bennünket odaát, legjobban példázza annak az idős néninek egyetlen mondata, aki könnyes szemmel állt és integetett egy székely kapu tövében: „Jöttek, hála Istennek!”
Az ünnepre városunkból is többen érkeztek a Székelyföld szívébe, köztük a győri önkormányzat is képviseltette magát. Ennek fő oka a másnapi avatási ünnepség volt. Győr kopjafáját Pünkösd vasárnap állították fel a 878 méter magas Hargita megyei hágón, a Nyerges-tetőn, ahol ma már valóságos kopjafa-erdő őrzi annak a kétszáz hős székelynek az emlékét, akik 1849-ben egy árulás következtében mind egy szálig odavesztek. A „székelyföldi Thermopüléként” is ismert tragédia emlékhelyén személyek, szervezetek, önkormányzatok tisztelegnek a hősök emléke előtt, ehhez a nemes hagyományhoz csatlakozott most városunk is. Az emlékhely egyben a magyarság összetartozását is jelképezi, ahová a Csíksomlyói búcsú után számtalan zarándok látogatott el.
A vasárnapi ünnepségre száznál is többen gyűltek össze a hegy tetején, hogy együtt ünnepeljenek városunkkal. Simon Róbert Balázs alpolgármester avató beszédében úgy fogalmazott, a kopjafa bár nem gyökerezik mélyen a földben, mégis ha eltűnik előlünk a talapzata, akkor olyan, mint az élő fa, amely mélyen, a szülőföldbe kapaszkodik. A fa pedig olyan, mint mi magunk vagyunk. Nekünk is mély gyökeret kell növesztenünk: múltunk, történelmünk, kultúránk, nyelvünk gyökereit mélyen a földbe kell ereszteni, hogy éljünk, mert onnan jön az a tápláló erő, amire a mindennapokban szükségünk lehet.”
Hozzáfűzte, a mai nap szimbolikusan is ünnep. Az anyaországi tölgyfából faragott kopjafa megveti a lábát a székely földben. „Eljöttünk ide több mint 800 kilométerről Győrből, és magyarul mondott beszédemet mindannyian értik. Mert mi magyarok mindaddig összetartozunk, amíg azt úgy akarjuk; mindaddig, amíg képesek vagyunk közös hagyományaink és ünnepeink méltó megtartására. Hála Istennek, évről-évre egyre többen vagyunk a Kárpát-medencében, akik tudják, hogy az összetartozás előre visz, a jövőbe visz, egy nemzetnek összetartozni érték és büszkeség.” Az alpolgármester köszönetet mondott Borkai Zsolt polgármester támogatásáért, valamint azoknak a győri zarándokoknak, akik a búcsú után az avatásra is eljöttek. A kopjafára Simon Róbert Balázs és Szabó Jenő győri képviselő tűzte fel a nemzeti színű szalagot.
Az ünnepségen Szendi Péter asztalosmester mutatta be a kopjafát, amelyen látható a dárda motívum, jelezve, hogy harcosoknak állít emléket, megtalálható a székely kereszt és az alkotó életkorát jelképező rovátkák. Győr város címere gravírozott gránittáblán jelenik meg. Olvasható az állítás éve, valamint egy Széchenyitől vett idézet: „Minden becsületes szívnek legszentebb a hon”. Az emlékoszlopot Bartók Ferenc atya áldotta meg, amely mögött ménfőcsanaki zarándokok emelték magasba az egyházi és nemzeti zászlókat.
A győri delegáció útja során megkoszorúzta Tamási Áron és Orbán Balázs sírját, és fejet hatott Sütő András emléktáblája előtt.
Papp Zsolt György
Fotó: O. Jakócs Péter