A magyar luxus roncsderbi 1. rész
Friss statisztikai adatok szerint tavaly hazánkban 550 ezer használtautó- adásvétel történt (11%-al több, mint egy évvel korábban), 77 ezer új autó forgalomba helyezése mellett (ami 13% növekedést mutat). Ez azt jelenti, hogy éledezik az autópiac, ami jó. Az 550 ezer adásvételből 120 ezer külföldről behozott autóra köttetett. Ez a szám 2014-ben 97 ezer volt, 2013-ban pedig még csak 65 ezer. Ez regisztrációs adó bevétel növekedés az államnak, ami szintén jó. Csakhogy az országba érkező autók döntő többsége 11-12 éves, vagy annál is öregebb. Ami viszont nem jó.
A 12 éves új autók
A jelenlegi járműpark átlagéletkora Magyarországon 13,4 év. Valljuk be, ez egy egészen lehangoló adat. Egy új autó forgalomba állítása egy 26 éves autóval párba állítva hozza ki az átlagot. Nos, a helyzet javulását nem nagyon segíti a külföldről özönlő öreg romok tömege. Sajnos azok az autók érkeznek hozzánk, amiket Nyugat-Európában már kidobnak, ott már csak szemét. Természetesen ezek az autók azért még működőképesek, több-kevesebb hibájuk van, ami miatt nem menne át az aktuális műszaki vizsgán. Ismerve azt a tényt, hogy a kinti élő munka euróban jóval borsosabb, mint itthon, ez sok esetben azt jelenti, hogy egy pl. 1000 € piaci értékű autóra több mint 1000 €-t kellene elkölteni kinti tulajdonosának, ahhoz, hogy ismét forgalomképes legyen. Tehát kvázi elkölti az autó árát, hogy annyit érjen, amennyit elköltött rá. Ehhez képest nettó nyereség, ha kisujját sem mozdítja és odaadja a nagyvárosokban cirkáló, kimondottan az ilyen kis értékű autókra vadászó, a szélvédőre „autóját készpénzért megvásároljuk” szórólapot tűzködő arab, török vagy épp afrikai származású kereskedőknek 100-200 €-ért.
Na, ezek a 100 eurós autók kötnek ki aztán nálunk a család 12 éves ÚJ autójaként. Kettőt pislogunk, még az asszony ki sem ülte magának az anyós ülést és máris 15 éves a kocsi. Így lesz az ország roncstemető. Nesze Euro 6 környezetvédelmi besorolás, nesze kiotói egyezmény: nálunk magas károsanyag-kibocsátású autók egyre növekvő tömege rója az utakat. Hozzáteszem, hogy ezeknek az autóknak a műszaki állapota legtöbb esetben magasan a hazai színvonal fölött áll, javarészt követhető szerviztörténettel, számlákkal, valós kilométeróraállással, ami a hazai állományra nem igazán jellemző. (Apropó: Látott már valaki olyan pizzafutár vagy ételkiszállító autót, ami nem egy füstokádó matuzsálem, 4 színű karosszériaelemekkel, és többet ér 200.000 Ft-nál? Ugye nem? Ez vajon miért van így?)
Abba azért kellemetlen belegondolni, hogy az ide özönlő öreg autókból később itt lesz szemét. Ahogy a fejlett országok Afrikát, Ázsiát használják szemétlerakóként, úgy Nyugat- Európa minket, illetve az egykori keleti tömb országait. (Nem tartozik ide szorosan, de érdemes kitérni a nyugaton kapható ugyanolyan márkájú mosópor nagyobb hatékonyságára, a magasabb kakaótartalmú lila csokoládé és a sokkal töményebb ízű mogyorókrém kérdésére. Ami arra utal, hogy másodrendű polgárai vagyunk az Európai Uniónak, mint mindig is voltunk – és talán sosem leszünk egyenrangú tagja.)
Az említett öreg autókat többségében a vállalkozást ki sem váltó magánszemélyek vagy az ügyeskedő kereskedők importálják úgy, hogy sehol sem jelennek meg az adásvételben. Kétnyelvű adásvételi szerződés gyártódik: Hans Jürgen eladja a későbbi magyar vevőnek, függetlenül attól, hogy akár 2-3 kézen is átmegy a végfelhasználóig az adott autó. A regisztrációs adót már a végfelhasználó fizeti meg a saját nevében, mintha ő maga hozta volna az autót saját magának. A kérdés ilyenkor az, hogy kihez fordulhat a jóhiszemű kispénzű vevő, ha kiderül, hogy a megvásárolt autó egy romhalmaz? Hans Jürgenhez? Ugyan! Ő nem külföldre adta az autót, nem is látott kétnyelvű adás-vételit. Az autót behozó magánszemélyhez? Ugyan! Sehol nem szerepel a papírokon, „sosem láttam magát, hagyjon békén, ha nem, elengedem a kutyákat!”.
Ha adhatok tanácsot, magam részéről sosem vennék magánimportőrtől autót, de még egy kereskedés mérlegadatait is megnézném az előtt, hogy sok százezer forintot a kezébe tennék (az interneten minden cég előző éves mérlege nyilvános, két-három kattintás). Mert ha nincs megfelelő forgalma, akkor sem adót nem fizet a tevékenysége után, sem felelősséget nem vállal az általa forgalmazott autókért, vagy nem hosszú távra tervez.
100 € az annyi, mint 500.000 forint
Játsszunk! Számoljuk végig, hogy hogyan lesz a fenti 100 eurós bontószökevényből nálunk végül 400-500 ezer forint értékű használt autó. Az említett külföldi nepper haszonnal 4- 500 euróért elpasszolja a magyar neppernek, aki nem alkuszik, mert ott liheg a sarkában a másik magyar vagy a román, bolgár kolléga. Az autót haza kell szállítani, távolságtól, autó állapottól függ, hogy tréleren vagy saját lábán érkezik. Itt számoljunk egy 30–40 ezer forintos költséggel. A gépkocsi honosításához műszakivizsga-képes kell, hogy legyen, tehát az ehhez minimálisan szükséges javításokat el kell végezni. Legyen 100 ezer forint. Szuper, vizsgakész az autó. Honosítás 40 ezer, regisztrációs adó 50–100 ezer, kortól, teljesítménytől függően. 360– 410 ezer forintnál járunk, a nepper hasznával mindez már 440-500 ezer. Megérkeztünk. Nincs más hátra, mint a névre írás költségeit megfizetni: kb. 60 ezer vagyonszerzési illetéket, 8.500 Ft rendszám árát, és 12.000 Ftot a forgalmiért és a törzskönyvért.
Azért azt érdekes megvizsgálni, hogy az egész ügylettel ki kereste vastagra magát: az állam. 160-200 E forint vándorol az államkasszába egyetlen ilyen ügylettel. Akinek van mersze, szorozza meg ezt a számot a 120 ezer behozott autóval.
A cikk 2. része itt olvasható.
Szerző: Szabó Gábor
(X)
CarMen Autó
Győr, Nádor tér 1.
+36-70/335-5335, +36-70/427-6000
www.carmenauto.hu