A Magna Cum Laude tizenhárom éves
„A mai napig vannak rosszakaróink, de a rosszindulat lepörög rólunk. A tehetség előbb-utóbb utat tör” – mesélte lapunknak Kara Misa, a Magna Cum Laude basszusgitárosa, szövegírója. A zenekar az első Győri Böllérfesztiválon teremtett pálinkás hangulatot.
Beúsztatok a sanzonnal, most pedig már a pálinkásüvegből is ti folytok. Ám azt sokan nem tudják, hogy 13 éves a zenekar…
Rengetegen a slágerekkel azonosítják az együttes működését, de ez sokkal mélyebbre nyúlik vissza. 13 éve még nem létezett a Vidéki sanzon. Az első számunk a Minden állomás volt, amit a mai napig játszunk a koncerteken. A slágerek általában nem úgy születnek, hogy na most írunk egy slágert, hanem azzá válnak.
Milyen buktatók voltak a hosszú út alatt?
Például a Budapesttől való távolság, mert gyulaiak vagyunk. Egyfolytában korlátokba ütköztünk emiatt. Illetve a mai napig vannak rosszakaróink, de a rosszindulat lepörög rólunk. A tehetség előbb-utóbb utat tör.
Melyek voltak a legszebb pillanatok?
A nagykoncertek feledhetetlenek, megtöltöttük a Syma csarnokot, és persze a kis örömök is örömök. Például amikor kis buliban is fergeteges hangulatot teremtünk.
A legjobb, legmélyebb mondanivalójú lemezeteknek neveztétek az utolsót, amely a Belső égés címet kapta.
Mindig a legkisebb gyerek a legcukibb.
Mindegyikkel így voltatok?
Más miatt lett ez olyan, amilyen. Ezen már nincsenek gegek, poénok, mint az előző lemezeken. Ez nagyon bensőséges lett. Általában a párkapcsolatokkal foglalkozunk rajta. Illetve egy párkapcsolattal. Én vagyok a szövegíró, és nemrég váltam el, ez meghatározta a dalok mondanivalóját.
Milyen tervei vannak a zenekarnak a közeljövőben?
Hála Istennek a magyar közönségnek sikerült bejuttatni egy-két helyre minket. Megyünk Londonba, ősszel pedig lehet, hogy New York-ban is felléphetünk. Próbáljuk bevezetni az új lemezt, illetve rendezünk Magna tábort, és talán lesz egy komolyabb akusztikus koncertünk is.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: illusztráció