„A levéltári gyűjtemény nyolcezer méter irat, múltunk hivatalos dokumentációja”

Interjú Néma Sándorral,a megyei levéltár igazgatójával.

Augusztus 20-án megnéztem, mit ír kedvenc világhálós enciklopédiám Szent Istvánról. Ön tudta, hogy ezen a néven hét férfiút tartanak nyilván?

Nem tudom, hány Istvánt avattak szentté, de kettőt minden győri polgárnak ismernie illik. Az egyik Szent István király, aki a honfoglaló magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget keresztény királysággá szervezte át a Kárpát-medencében, a másik Szent István, az első keresztény vértanú, akit ezer évvel korábban, Jeruzsálemben köveztek meg a hite miatt. Ő volt Káptalan-Győr első plébániatemplomának védőszentje, a város patrónusa. A kőből épült templom az 1090-es évek közepén már állt a későbbi vármegyeháza épülettömbjében, a mai Liszt Ferenc utca Nefelejcs köz felőli részén. A vértanút láthatjuk Győr címerének jobb oldali, kék mezőjében.

Az elmúlt napokban sok szó esett államalapító Szent István királyunkról. Innen, Győrből nézve mit köszönhetünk neki?

Szent István alatt jött létre a magyar egyházszervezet győri püspökséggel, és alatta szervezték meg a magyar közigazgatási rendszert, a királyi vármegyéket, így a győrit is. A város római erődjének helyén, a mai Káptalandomb területén hozták létre a vármegyeközpontot, innen irányították a megyét. Minden ekkor kezdődött, még a Győr településnév is ennek a korszaknak a terméke.

Hogyan döntötték el akkoriban, hogy egyegy várhoz mekkora terület tartozik, hol legyenek a vármegyék határai?

A vármegyék határai történelmi, földrajzi, közlekedési szempontok alapján alakultak ki. Győr vármegye a győri átkelőhelyeket, a Rábán, a Rábcán, a KisDunán átvezető útvonalakat őrizte, nyugati határát a Hanság, a mocsár jelölte ki. A győri vármegye pecsétjén először a Duna latin neve, a Danubius szerepelt, később a szimmetrikus, vörös tárcsapajzsra helyezett három ezüstpólyára ráírták a három folyó nevét. A legkorábbi vármegyei pecsét 1551-ből maradt ránk.

Hamarosan ismét lesznek járásaink. Ezt a közigazgatási szintet ismerték, használták a vármegyék?

A szolgabírói intézmény a 13. század legvégén jelenik meg, a nemesi vármegye kialakulásával. A járások feltehetőleg a 14. század termékei, de első említésük csak a 15. századi összeírásokban lelhetők fel. Ekkor egy-egy vármegye három járásra tagolódott, élükön a szolgabíró állt. Győr vármegyében sokoróaljai járás, pusztai járás és Tósziget-Csilizköz járás létezett. Sokoróaljához a téti területek tartoztak, a pusztai járáshoz Pannonhalma és környéke. Ez a név a török pusztításokra vezethető viszsza. A harmadik járás a Tóközt, a Rába, a Rábca köztes területeit, a Szigetköz déli részét és a Csiliz patak által körülhatárolt hét falut, Medvét és a többieket foglalta magába.

A vármegyerendszer minek köszönheti, hogy túlélt közel ezer évet?Mondhatjuk, hogy egyszerűbb vagy hatékonyabb volt, mint a mai állami és önkormányzati igazgatás?

A királyi vármegyerendszer az évszázadok során nemesi, majd a kiegyezés után polgári vármegyerendszerré alakult át, minden korszakban fejlődött,viszonyai egyre bonyolultabbak lettek. Először a királyi szolgálatban állók, a szerviensek kaptak privilégiumokat, bíróságot hozhattak létre, konfliktusos ügyeiket egymás között intézhették, a várjobbágyok egy részével karöltve a magyar köznemesség szerves részévé válhattak. A nemesi vármegyét felváltó polgári vármegye élén a király által kinevezett főispán mellett egy megye által választott alispán is állt. A főispán volt a király, a kormány embere, az alispán az önkormányzaté. Vagyis a magyar központi szerv, a kormány alá tartoztak a vármegyék, mint területi közigazgatási egységek, a kormány által kiadott rendeletek, országgyűlési törvények végrehajtói. Alattuk a járások a szolgabírókkal. De a vármegyék ugyanakkor önkormányzati egységek, a polgári korokban törvényhatóságok is voltak.

Beszéljünk a megye levéltáráról is! Igaz a hír, amely szerint még az idén megünnepelhetik annak a dokumentumnak az érkezését, amellyel az őrzött iratok hossza eléri a nyolcadik kilométert?

Volt ideje összegyűlni az iratoknak, hiszen a levéltárak az írásbeliséggel egyidősek, a mi megyei levéltárunk is a győri közigazgatás legpatinásabb intézményei közül való. Fennmaradt írásos emlék 1662-ben említi először, de rangja már korábban is a kincstáréval vetekedett. A vármegye iratládáját alispánok sora vigyázta, mellettük a püspökök, a nemesi családok is mindent elkövettek, hogy megőrizzék a jogot, birtokot bizonyító papírokat. Győr megye levéltára ráadásul szerencsés is, az elemi csapások, háborúk ellenére értékes gyűjteményt mondhat magáénak. Az egyik legféltettebb kincsünk a nemesi közgyűlések restaurált jegyzőkönyve, amelyben megtalálható valamennyi 1580 után hozott vármegyei határozat. A díszes, latin nyelvű könyv páratlan értékű történeti forrás, a rövidített, magyar változat ráadásként izgalmas pletykagyűjtemény is. Akkoriban még nem vált ketté a közigazgatás és a törvénykezés, így a jegyzőkönyvben nemcsak kényszermunkáról és adókról, hanem a kor bűneiről és ítéleteiről, házasságairól és házasságtöréseiről is olvashatunk. A jegyzőkönyveket a vármegyei jegyzők, a nótáriusok vezették még a 19. században is.

Nyár van, mégis embereket látok a levéltár olvasótermeiben, a kutatószobákban. Mit csinál, mihez kezd a mai kor embere a régi iratokkal?

A levéltár a történeti értékű dokumentumok őrzője, de nálunk a történeti érték a nem selejtezhető iratokkal azonos. Ezek részben jogbiztosító iratok, anyakönyvek, a születés, a halál, a házasság, az iskolai végzettség dokumentumai, vagy éppen építési engedélyek, tervrajzok, bírósági, közjegyzői iratok, hivatalok, önkormányzatok működésével kapcsolatos papírok. Vagyis nemcsak a kutatók, a helytörténészek, a szakdolgozatot író diákok járnak ide, hanem azok is, akik mondjuk elvesztették az érettségi bizonyítványukat vagy a házuk felújításához keresik az eredeti tervrajzokat. A nyolc kilométer hosszú iratgyűjtemény közös kincs a múltból, bárki használhatja, munkatársaink évente másfél ezer ügyfelet szolgálnak ki, kérésre hivatalos másolatot is adnak az őrzött dokumentumokról. Győr épületei, műemlékei közül jó néhány a levéltári rajzoknak, leírásoknak köszönhetően kapta vissza eredeti szépségét, s a szakemberek számára rendkívül hasznos gazdag térképgyűjteményünk is.

Az itt közölt interjú a véletlennek köszönhető, egyszerűen összefutottunk és beszélgetni kezdtünk a megyei levéltár Liszt Ferenc utcai bejáratánál arról, kinek hogyan telt az a hosszú hétvége, amit István királyunknak köszönhetünk. Szentté avatásának évfordulós ünnepnapja idén hétfőre esett. Néma Sándor 1960-ban, Csornán született, édesapja is, édesanyja is középiskolai tanár volt. A helyi Hunyadi-gimnáziumba járt, a szombathelyi tanárképző történelem és könyvtár szakán tanult, elvégezte az ELTE levéltár szakát.

Győrben lett könyvtáros, majd levéltáros, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára igazgatója. Több mint negyed százada szerkeszt és publikál. Szakértője a kéziratos térképeknek, legérdekesebb kutatásai Győr-Sokoróalja lakott szőlőhegyeivel és a megye településeinek jelképeivel, a városok, községek címereivel, pecsétjeivel kapcsolatosak. Nevéhez fűződik többek között az első, vízibírákról szóló tanulmány, továbbá a megyei, a püspöki és a pannonhalmi levéltárakban fellelhető 18–19. századi kéziratos térképek kiadása. Ez utóbbi album Győr vármegye települései 18–19. századi kéziratos térképeken címmel jelent meg 2003-ban, s Néma Sándor máig ezt tartja munkái közül a legnagyobb becsben.

Számos tanulmányt tartalmaz. Az írások a térképek tudományos jelentőségéről, a győri régió tájtörténetéről, környezeti kultúrájáról, a vármegye településhálózatának fejlődéséről szólnak.

Gaál József

Fotó: Marcali Gábor