A kultúra kitüntetettjei- INTERJÚ

A Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett városi ünnepségen Fűke Géza és Lebó Ferenc Győr Művészetéért, Bana József Győr Közművelődéséért díjat vehetett át.

Január 22. a Magyar Kultúra Napja, nem véletlenül, hiszen ezen a napon tisztázta le végleges formájára Kölcsey Ferenc Nemzeti Himnuszunk szövegét 1823-ban. Ebből az alkalomból rendezték kedden a város ünnepségét a Richter-teremben.

Az ünnepségen Simon Róbert Balázs és Rózsavölgyi László, az Oktatási, Kulturális, Sport és Turisztikai Bizottság elnöke adta át a „Győr Művészetéért” és „Győr Közművelődéséért” díjakat.

 

Díjra méltó teljesítmény

 

Fűke Géza klarinétművész, a Győri Filharmonikus Zenekar igazgatója 1990-óta aktív közreműködője, részese a város kulturális életének. Kedden a Richter teremben a Győr Kultúrájáért kitüntetést vehette át.

 

 

 

Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, önnek szánják az idei Győr Kultúrájáért díjat?

 

Meglepődtem, mégis úgy érzem, jogos az elismerés, hiszen az nem csak a személyemnek, hanem rajtam keresztül a Győri Filharmonikus Zenekarnak szól. Az elvégzett munkának, annak, ahogy a zenekar az elmúlt négy évben megújult szakmailag, arculatilag, strukturálisan. Ez a teljesítmény méltó arra, hogy a város elismerje.

 

Mi az, amire az elmúlt évekből a legbüszkébb?

 

Győrbe költözésem második éve, 1990 óta aktív részese vagyok a város kulturális életének. A klarinét együttes alapítójaként szereztem hírnevet, 15 éven át szolgáltuk a közönséget, közben végeztem az iskolámat. Mesteremnek, Szabó Andrásnak sokat köszönhetek. Tőle tanultam munkamorált, művészi igényességet, maximalizmusra való törekvést. Ma is e tanítás mentén élem az életem, végzem a munkám. A Bolero együttest 2004-ben alapítottuk, máig tagja vagyok. A direktori felkérés négy és fél éve, hirtelen jött.

 

Mire volt elég ez a négy és fél év?

 

Amire a legbüszkébbek vagyunk, hogy talán visszaadtuk Győrnek a zenekarát. Korábban is működött a filharmonikus zenekar, voltak koncertek is, de valahogy a győri emberek tudatában nem volt jelen. Most sokkal erősebbnek érzem a zenekar és a közönség közötti kapcsolatot. Ma már sikk hangversenyre járni, benne vagyunk a közéletben, a társadalmi élet megkerülhetetlen része lettünk. Telt házas koncertjeink vannak, világsztár vendégművészekkel lépünk fel, a közönségünk szerint élmény a rendezvényeinkre járni.

 

Milyennek látja ma, Győr zenei életét?

 

A város zenei élete mindig is gazdag volt, elég csak a nagy elődökre, Nikisch Artúrra vagy a zenekar alapítójára, Richter Antalra, Richter János karmester édesapjára gondolni. Az együttes 1968-ban lett hivatásos zenekar, azóta számtalan híres zenész, művész, karmester dolgozott a győri filharmonikusokkal. Győr szerencsésnek mondhatja magát, hiszen több olyan zenei formáció működik a városban, mely státuszát tekintve amatőr, mégis profi teljesítményre képes.

 

Mire jut ideje a zenekar igazgatása mellett? Zenélni szokott még?

 

Nagyon kevés időm jut a klarinétra, néha a Boleróval muzsikálok. Gyönyörű időszak a magánéletben, ahogy látom cseperedni a gyerekeimet. Három fiam van, hét, négy és fél és két évesek. Lehetőség szerint megpróbálok minél több időt velük tölteni, nem szeretnék kimaradni az életükből. Ők is szeretnek „zenélni”, mindent megszólaltatnak, ami a kezük ügyébe kerül. Most úgy néz ki, a nagyobbik fiam hegedülni szeretne.

 

Milyen tervei várnak megvalósításra?

 

Az élet a legnagyobb rendező. Idén jár le az igazgatói megbízatásom, ha bizalmat kapok, szeretném még folytatni legalább egy cikluson át a megkezdett munkát. A zenekar szempontjából elsődleges cél a markánsabb regionális szerepvállalás, a fokozottabb nemzetközi jelenlét. Ma már olyan szakmai minőséget tudunk felmutatni, amely a világ bármely színpadán megállja a helyét. Boldog lennék, ha ezen a kitüntetésen keresztül még többen kedvet kapnának ahhoz, hogy ellátogassanak hangversenyeinkre, hogy saját fülükkel győződhessenek meg arról, jó helyre került ez az elismerés.

 

 

 

 

A kreatív város

 

Lebó Ferenc a Magyar Kultúra Napja alkalmából Győr Művészetéért-díjban részesült. A szobrászművész az elmúlt három évtizedben számtalan köztéri alkotást, domborművet, díjat, érmet és pénzérmét tervezett, készített a város javára.

 

 

Győrben sétálva hol találkozhatunk Lebó Ferenc munkáival?

 

Az első győri, köztéri munkám az Aradi vértanúk emlékkompozíciója, amely a karmelita kolostor falán látható. Az 1988-ban készült domborműre rácsodálkoztak, ugyanis a koronás címer van rajta. Akkoriban ez szokatlan volt, igazolást kellett kérnem a hadtörténeti múzeumtól, hogy tényleg a honvédség hivatalos zászlaja alapján dolgoztam. Későbbi munkáim Gyárvárosban a Mátyás király szobor, az Ítélőtáblánál a Justícia szobor. Az elmúlt év különösen gazdag volt alkotásokban, a Káptalandombon Győr történelméhez, szakrális múltjához kapcsolódva felállítottuk Szent László, valamint Boldog Apor Vilmos szobrát. Az a célom, hogy ahol ezek az alkotások vannak, ott jól érezzék magukat a város polgárai, a turisták. A közösséghez szólnak, a köztereken vannak, napi huszonnégy órás szolgálatban állnak. Bármikor arra megyünk, mindig mást mondanak.

 

Tavaly megnyílt a Múzeumház is, amely több szállal kapcsolódik önhöz.

 

A házban, a Káptalandomb lábánál Győr történelmének egy kicsiny darabját tudjuk bemutatni. Látható a várfal és egy várkapu, a földszinti teázóban képek a város történetéről, a város legendáiról, míg az első szinten az érméim, kisplasztikáim kamaratárlata várja az érdeklődőket. Van egy második szintünk is, itt időszaki kiállításoknak adunk helyet.

 

Jól tudom, hogy a legkisebb munkáival, az érmekkel, a pénzérmékkel aratta a legnagyobb sikereit?

 

A Szent István halálának 950. évfordulójára készített emlékérmém a világ legszebb történelmi érmének járó díjat nyerte el az Amerikai Egyesült Államokban. A Nemzeti Bank és az Állami Pénzverde számára is számtalan érmet, emlékpénzt alkottam. A Mátyás király emlékpénzt 1990-ben készítettem, később II. János Pál pápa látogatása, Szent László, a 48/49-es forradalom és Lórántffy Zsuzsanna előtt tisztelegtem egy-egy munkával. Ezek gipsz vázlatai a Múzeumházban, az eredeti példányok az Egyházmegyei Könyvtárban és Kincstárban láthatók.

 

Harminc éve Győrben él, de alkotásai más városokban is otthonra találtak. Hol találkozhatunk jelentős munkájával?

 

Nagyon sok helyen. Többek között a Vatikánban, a Szent Péter bazilika magyar kápolnájában áll egy domborművem Apor Vilmosról, Sao Pauloban egy emlékművem Árpád fejedelemről, Udvardon a kitelepítettekről. Találkozhatnak a munkáimmal a somogyvári és az ópusztaszeri történelmi emlékhelyekre látogatók is.

 

Min dolgozik jelenleg, s milyen munkák várnak önre?

 

Húsz éve dédelgetett álmom, hogy Győrben is legyen egy cégérek utcája salzburgi vagy insbrucki mintára. A városnak gazdag céhes múltja van, eddig több mint húsz cégért készítettem el, amelyek nem egy-egy üzlet cégérei, hanem jelképes alkotások, a város történetéről, legendáiról mesélnek. Tavaly a Múzeumház közönsége is láthatta őket. Most arra várnak, hogy közterületre kerülhessenek.

 

A város művészetéért díj kitüntetettjeként milyennek látja a helyi művészeti és kulturális életet?

 

Úgy vélem, a képzőművészet csak az utóbbi években kapott megfelelő hangsúlyt Győr életében. A köztereinken jól megférnek egymás mellett a hagyományos és a modern alkotások, de a turizmus fejlesztését szem előtt tartva olyan tárgyakra lenne szükségünk, amelyek a város jelképeivé válhatnának. Ezek megvalósítása még előttünk áll. Szerintem olyan kreatív várost kellene építenünk, mint Milánó, ahol az ipar, az autógyártás ellensúlya a művészeti élet.

 

Mit mond a múlt?

 

Bana József, a Városi Levéltár igazgatója a Győr Közművelődéséért-díj idei kitüntetettje. A két évtizede újjászületett intézmény a klasszikus levéltári feladatok mellett jelentős közművelődési funkciót is betölt.

 

 

Tavaly a legjelentősebb hazai szakmai elismerést, a Pauler Gyula-díjat vehette át, idén a Magyar Kultúra Napján győri díjat kapott. Mit gondol, mivel érdemelte ki a kitüntetéseket?

 

Az első győri levéltár 1847-ben nyílt, és csak a rákosi és kádár korszakban nem létezett. A középkorban akkora jelentősége volt, hogy ha kinevezték a városbírót, vagy a polgármestert, a beiktatásakor a levéltár kulcsát is megkapta. A történelmi múltban mindig is kiemelten kezelték az intézményt és a székhelye is a Rákóczi utcai épületben volt. Az elmúlt két évtizedben sikerült visszaszerezni a levéltár rangját.

 

Az elmúlt húsz évben számtalan izgalmas kiállítást láthatott a győri közönség a levéltár szervezésében. Felidézné a legjelentősebbeket?

 

Ezek nemcsak győri, hanem országos jelentőségű tárlatok voltak, melyeket hosszú kutatómunka eredményeként tudtunk bemutatni. Ilyen volt 1995-ben a második világháborús emlékkiállítás, az 1998-as országos Baross kiállítás, és ugyanebben az évben a török alóli felszabadítás 400. évfordulója tiszteletére rendezett emlékkiállítás. Az 1956-os forradalom 50. évfordulója tiszteletére is nagyszabású nemzetközi konferenciát és tárlatot szerveztünk. A Franciák Magyarországon 1809 című rendezvényeinkkel azt kívántuk elérni, hogy a Petőfi nyomán “győri szégyennek” és “győri futásnak” emlegetett csatát az új kutatási eredmények bemutatásával tárgyilagosan ítélje meg és rehabilitálja a nagyközönség.

 

A levéltár kiadványai egyszerre szolgáltak szakmai és közművelődési feladatokat. Melyek voltak azok a kötetek, amelyek Győr történelmének megismerését segítették?

 

Hossza a lista, hiszen mi gondozzuk a város tudományos szemléjét és a levéltár által alapított levéltári füzetek sorozatot. Ez utóbbiban a város regesztáit dolgozzuk fel az 1600-as évektől. Az ’56-os eseményekről öt kötetet jelentettük meg, egyet angol nyelven. Két kiadvány látott napvilágot a Franciák 1809-es magyarországi hadjáratáról.

 

Önnek mi a kutatási területe?

 

Fiatalon a nemzeti szocializmust tanulmányoztam, a politikai szélsőjobbról írtam tanulmányokat. Máig érdekel a közigazgatás múltja, történelme. Elkészítettem például a polgármesterek jegyzékét, egy-egy polgármester életét és azt a korszakot, tanulmányozom, kutatom melyben a várost vezette. Zechmeister Károly halálának századik évfordulójára három emlékkötetet jelentettem meg. A legkedvesebb munkám A lövöldöző levél hordozó címet viseli, ez egy könyv humoros kis írásokkal, a fellelt levelekből, beadványokból merítve. Amit még kutattam, az a győri cigányság múltja és az egykori győri örömlányok élete.

 

Mivel foglalkozik mostanában?

 

Készülünk a március hatodikai évforduló megünneplésére. Mária Terézia 1743-ban ezen a napon adta ki a város kiváltságlevelét, mellyel szabad királyi város rangra emelete Győrt. Emellett a két világháború közötti évek izgalmas történéseinek feldolgozásával foglalkozom.

 

 

Földvári Gabriella

Fotó: Marcali Gábor