A hagyomány nem válhat kövületté

Februárban érkezett a hír: Ferenc pápa elfogadta a szerzetesek döntését, és Hortobágyi T. Cirill főmonostori perjelt kinevezte Pannonhalma 87. apátjának. A főapát nem most kezdte a munkát: kiemelt feladata volt a Szent Márton-hegyi épületállomány 1996-os millenniumra történő rekonstrukciójának irányítása. Ő indította el az „apátsági termékcsalád” programot, az elmúlt évek során pedig a főapátság hosszú távú turisztikai és marketingkommunikációs tervének elkészítését, és az erre alapozott beruházásokat irányította.

A monostor kísérlet arra, hogy a világ egy pici részét ideálisan rendezzük be” – megfogott ez a nemrég elhunyt szerzetestől származó gondolat, ami végig jelen volt benedikálásán elhangzott beszédében. Berendezkedett már főapátként?

Régen kezdtem Pannonhalmán a szerzeteséletet, főapátként is ugyanazt folytatom, amit eddig, csak átfogó feladatok első számú vezetőjeként. Gondolkodunk a feladatok felosztásán, több régebbit át kell adnom. A sokféle terület irányítása, a jövő stratégiájának kigondolása, a napi problémák megoldása soha nem lehet egyszemélyes feladat. Közösen visszük az egészet, ez mindig is így volt ebben a nagy rendszerben. Ez egy folyamat, az ideált, eszményt a földi életben soha nem érjük el, de igyekszünk.

Olyannyira nem most kezdte, hogy mintegy 45 éve érkezett a Szent Márton-hegyre. S ahogy néhány évvel ezelőtti interjúnkban fogalmazott, a bizonyosság apró cseppekben érkezett: életét „Jézus Krisztus és az evangélium radikális követésének szenteli”. A főapáttá válásnak megvoltak ezek a cseppjei? Számított rá, hogy átveszi a monostor vezetését Várszegi Asztrik atyától, akinek 27 évig volt közvetlen munkatársa?

1973-ban kerültem Pannonhalmára, akkor diáknak, érettségi után itt maradtam, s teológiát tanultam, az ELTE-n pedig biológia–földrajz szakot végeztem. Azóta tanítok az iskolában, de úgy alakult, hogy korán a fiatal szerzetesek nevelője lettem, és ’91 óta Asztrik főapát úr helyettese. Az elmúlt 30 év munkálkodásának számomra nem az volt a tétje, hogy én leszek-e a főapát úr utóda, hanem, hogy az apátság missziója minél inkább kibontakozhasson, azaz Pannonhalma a nyitott kapuk monostoraként továbbra is betölthessen egyfajta hídszerepet a társadalom és az egyház között, az oktatási, szociális és spirituális szolgálatunk kiteljesedhessen.

Spirituális és kulturális programjaikban idén a „kibékülés” gondolatát járják körül. Miért érezték szükségét, hogy ennek szenteljék az évet?

Életprogram is lehet, hogy az emberek közötti szakadékok, falak megszüntetésén dolgozzon egy közösség, társadalom. Nyilván nem egy kiállítás vagy tudományos konferencia fogja ezt a tendenciát megfordítani, nem is egyéves szólam kérdése. A programjaink lényege, hogy a résztvevőket megérintsék az azokban megfogalmazott üzeneteink – ilyen például a kibékülés gondolata – és a saját környezetükben tudjanak valamit tenni. Minden, a társadalmat érintő komoly változás nem a felülről jött elhatározáson múlik, hanem azon, hogy a kisebb közösségek magukénak érezzék a célt.

Ezek a közösségek és maga a társadalom miként törekedhet a békességre, a rengeteg konfliktus, kihívás, uszítás közepette?

Sokan külső tényezők miatt érzik magukat veszélyben, aminek több szintje van. De egy-egy ember biztonságát, békéjét alapvetően nem a külsőségek határozzák meg. Nem vagyunk ugyanis teljesen kiszolgáltatva, kell tudni függetleníteni magunkat a külvilág hatásaitól az értékrendünkön, a megélt kapcsolatainkon keresztül. Rengetegszer elcsodálkoztam olyan embereken, akik sok szörnyűséget túléltek, például több idős rendtársunk nagyon nehéz körülmények között élt. A tavaly elhunyt Placid atyánk megjárta a gulágot, mégis derűs, békés emberként élt még hosszú évtizedekig. A fogság idején annak szentelte az életét, hogy tartsa a lelket a sorstársaiban. Fáztak, éheztek, elszakították őket a családjuktól, de volt belső tartásuk, ami az Istennel való kapcsolatot jelentette, s a reményt, hogy egyszer vége lesz a szörnyűségeknek. Ma az átlagemberek túlnyomó többsége nincs ilyen kegyetlen helyzetben, ezért jobban fel kell fedeznie, meg kell látnia a lehetőséget és örömöt az életében.

Hagyomány és megújulás – hirdeti az apátság, s nem csak idén. Ferenc pápa, akit több interjúban is említett, szintén a megújulás híve. Melyek azok az egyházi kérdések, amelyekben a leginkább szükséges a frissítés?

Ferenc pápát sokan félreértik, megítélése áldozatává válik a ma népszerű leegyszerűsítésnek, sokszor ezért nem jön át az üzeneteinek lényege. A pápa nagyon komolyan veszi a második vatikáni zsinat által megálmodott egyházmegújító folyamatot. Mi ennek a lényege? Nem adjuk fel a kereszténység értékeit, hanem figyelembe vesszük a ma kihívásait és az evangélium értékrendje alapján, mai nyelven próbálunk erre válaszolni. Néha úgy tűnik, mintha fontos hagyományokat adnánk fel, de ez nem így van, mert az egyháznak sokféle hagyománya van. Ha megnézzük, hogy például a középkorban vagy a barokk korban miként ágyazódott be az egyház a társadalomba, a kultúrába, akkor látjuk, hogy természetesen a barokk korban egy templom barokk stílusban épült. Ma nem nyilvánvaló, hogy a 21. században 21. századi stílusban építkezzünk. A mai kor kevésbé markáns, sokkal inkább útkereső. Ám a múlt restaurálása, újjáépítése, szerintem, nem lehet megoldás. Ferenc pápa nem akarja felforgatni az egyházat, hanem megújítani, hogy érthetőbb, az élethez, a mindennapokhoz közelebb álló legyen, és relevánsabb válaszokat adjon a társadalmi kérdésekre.

Korábban néhány konkrétumot is említett, mint például, örülne, ha nem lenne kötelező a cölibátus, és a „kipróbált” embereket is pappá szentelhetnék, vagyis, akik már bizonyítottak nősen is.

Több nyitott kérdés is van az egyházban, ez az egyik olyan, amitől sokan megoldást várnak a belső problémákra. A kipróbált emberek pappá szentelése nem biztos, hogy megoldaná a lelkipásztori ínséget, de talán egy életközelibb egyházképet mutatna fel.

Térjünk vissza a Szent Márton-hegyre. Épül a hotel?

Régóta tervezünk egy szállodát építeni, van ütemezésünk, üzleti tervünk és szerződésünk is a Marriott szállodalánccal, tehát nem álmodozunk, de sajnos az építőipari áremelkedés elgondolkodtat és óvatosságra int bennünket. Egy sörfőzdét is szeretnénk Pannonhalmán, még idén elkezdődik az építése. A kertészetben is van a győri Széchenyi István Egyetemmel közös programunk, az apátsági pincészet szőlőmagkészletéből kivonatolt szőlőmagolajat házasítjuk a gyógynövényeinkkel. Június végére pedig elkészül egy mérsékeltebb árfekvésű bisztró is a Viator étterem mellett.

Főapátként menedzseri szemlélet is szükséges, hogy ezt a rengeteg szálat összefogja…

Ma egy vezetőnek nem csak a működtetés és az alaptevékenységek részleteivel kell foglalkoznia, hanem a finanszírozással, a fejlesztéssel, a szakemberállománnyal, a kommunikációval is. A menedzseri szemlélet nem ördögtől való, és ebben sem vagyok egyedül, bencés és civil munkatársaimmal együtt álmodjuk a jövőt.

Ön indította el az apátsági termékcsalád programot a régi receptúrák felkutatásával és mai igényekhez igazításával, termékfejlesztéssel. A teák mellett azóta kozmetikumok, csokoládék, ecetek, kekszek is megjelentek az apátsági kínálatban. A Bencés Gimnázium az első húsz iskola között, a kiadó minden évben megjelentet 3-4 új kötetet, a borászat virágzik, az étterem népszerű, hamarosan épül a sörfőzde, lesz street-food büfé – hova tovább?

Minden területünkre, szolgálatunkra az innovatív szellem a jellemző, a hagyomány ugyanis nem válhat kövületté. Távlati terveink pedig mindig vannak. A pincészetünk stabil, de vannak újdonságok. A hagyományos receptbázisunkból indult el a teacsalád, és ehhez a gyógyászati hagyományhoz kapcsolódott aztán sok minden. A kulturális kínálatban és az oktatásban is igyekszünk egyedit, ránk jellemzőt, valami pannonhalmi ízt és sajátosságot felmutatni. Aki idejön, megtapasztalhatja mindezt.

A pannonhalmi gyógynövények közül a levendula a zászlóshajó, s hamarosan egy hetet szentelnek a betakarítás megünneplésére. Szabó Márton testvér, a gyógynövénykert rendi vezetője elmondta, a június 30-tól július 7-ig tartó levendulanapokat ismét a Levendula Sweet elnevezésű édességünneppel nyitják. Természetesen a bencés szellemiség végig jelen lesz az eseményeken, jól megférnek egymás mellett a liturgikus és a világi programok. „Újítás, hogy a szerzetesek is tartanak előadásokat, köztük Cirill főapát úr” – adott bepillantást a programba Márton testvér, és beszélt arról is, a kertben számos más gyógynövényt ugyancsak megtalálunk, például az orvosi zsályát, a citrom- és kakukkfüvet, a borsmentát. „Amióta a monostor létezik, azóta létezik a gyógyászat is, mindig termesztettek itt saját gyógynövényeket. Az apátsági terület egyszerre a szerzetesek otthona, ahol élünk és dolgozunk, ebből szeretnénk valamit megmutatni az idelátogatóknak. Azon túl, hogy a teremtett világ és az épített környezet látványa lenyűgöző, mi emberként, szerzetesként szeretnénk még ehhez a vendégeinknek hozzátenni lelkiséget és tudást.”

Szerző: Zoljánszky Alexandra

Fotó: Marcali Gábor