A gyűjtés egy nagy kaland
A Király utcai Esterházy-palotában augusztus végéig látogatható Gyimesi Edit és Rechnitzer János közös képzőművészeti kiállítása.
A városi múzeum nyári kulturális ajánlatát már csak azért is érdemes elfogadni, mert a köztiszteletben álló győri házaspár tehetsége a ritkább fajtából való, nem festik, hanem gyűjtik a képeket. Villányi László költő mondta a tárlat megnyitásán, hogy az érzékeny, tudatos ember műalkotássá akarja avatni életét, s ebben tengernyi segítséget kínál a művészet. A házaspár sajátos világot teremtett maga köré, ahova szép gesztusként a férj hatvanadik születésnapján a győri nagyközönség is beléphet.
A megnyitó után egy héttel sikerült szót váltanom Rechnitzer Jánossal, aki elmesélte, hogy gyűjtőszenvedélyét otthonról hozta, édesapjának köszönheti. Az egykori győri körorvos a régi tárgyakat, bútorokat, órákat szerette, fia diákként a város környéki falvak, Nyúl, Pannonhalma öreg házainak padlásain kutakodott aratókancsók, bokályok után. Akkoriban még beengedték a házakba a haszontalan népi tárgyakat gyűjtő gyerekeket. Az iskolában is más világ volt, Rechnitzer János gimnáziumában, a Révaiban Cziráki Lajos, a későbbi Munkácsy-díjas festő tanította a 20. század művészetének történetét és Kolozsváry tanár úr invitálta magángyűjteményének kiállítására a diákokat.
A pécsi egyetemi évek, pontosabban a minden hónap első vasárnapján megrendezett pécsi régiségvásár jelentette a fordulópontot, Rechnitzer János vásárolni kezdett, kollekciójának első darabjai olcsón megszerezhető rajzok, grafikák, nagybányai kismesterek művei voltak. Az idővel, a ráfordítható pénzzel együtt gyarapodott a gyűjtemény, jöttek a Vaszary-tanítványként számon tartott Női Nyolcak, köztük Járitz Józsa, Barta Mária és Muzslai Kampis Margit, majd koronaként Mattis Teutsch János alkotásai. Az avantgárd művészetek erdélyi születésű, európai rangú mesterének utolsó, 1960-ban lezárult korszakából ez a gyűjtemény dicsekedhet a leggazdagabb anyaggal.
Rechnitzer János a kilencvenes években többször megfordult Párizsban, így tehetett szert csinos kis kollekcióra olyan Franciaországban élő magyar művészek munkáiból, mint Hantai Simon, Hetey Katalin vagy éppen Pierre Székely. A győri kiállítás a gyűjtemény életútját követve utolsóként mutatja be a geometrikusokat, a MADI mozgalom valóban mozgalmas, ösztönös és ösztönző alkotásait. Rechnitzer János az MTA győri, regionális intézetében MADI galériát működtetett, fővédnökként huszonöt kiállítást rendezett nyolc év alatt. Azt mondja, a lendület mára alábbhagyott, de jó esélye van a folytatásnak. Ahogy kinéz, a magángyűjteményt sem kell félteni a kiszáradástól, Rechnitzerék képzőművésznek tanuló lánya nyári művésztelepet működtet a család vászolyi nyaralójában. De ez már a 21. század.
Gaál József
Fotó Marcali Gábor