A csontfaragó

Egy vasárnapi ebédnél kezdődött. A feleség marhalábszárból főzött levest, a férj meg a termetes csont láttán rögtön tudta, ezzel kezdeni lehet valamit. Még aznap nekiállt, hogy fűszertartót faragjon belőle. Kasza Miklós kezei közül azóta több száz, csontból készült használati tárgy került ki. A népművészet mestere lett.

Kasza Miklós Kemenesszentpéteren nőtt fel, a többi falusi kisgyerekkel együtt állatokat őrzött, s közben unalmában játékokat, botokat faragott magának a keze ügyébe kerülő fadarabokból. Később Győrben lett ipari tanuló, majd építőgépész, s úgy nézett ki, örökre elhagyja régi hobbiját.

Aztán egy szép napon az egykori Műcsarnokban járva meglátta a győri fafaragóklub kiállítását. Jelentkezett a szakkörbe és tanulni kezdett. Elleste a fogásokat, bújta a szakkönyveket, minden szabadidejét a fafaragásnak szentelte. Addig a bizonyos vasárnapi ebédig csak fával foglalkozott.

Eleinte nem tudta, mi az a csontfaragás, de mert tetszett neki, beletanult. Arra is rájött, hogy a marhalábszár a leginkább alkalmas a megmunkálásra. Gyakori vendég a közeli hentesnél, ahol már jól ismerik, kedvére válogathat a szebbnél szebb csontok között. A szürkemarha kürtnek való szarvát a Hortobágyról vagy a Hanságból szerzi be,a szarvasagancsok a bolhapiacról valók. Kizárólag használati tárgyakat farag, amik anyaguknak köszönhetően több száz évig is szolgálhatnak.

A fűszertartók, zsírtartók, tőrmarkolatok, tőrtokok, lőportartók, ivókürtök, kanászkürtök emberi léptékkel mérve örök életű darabok. A mester munkái elsősorban arról ismerhetők fel, hogy rézzel, szilvafával kombinálja a csontdíszítést. A dunántúli pásztorok motívumait használja, ezek jellemzően virágot, embert, állatot ábrázolnak. Nem másolja a régi mintákat, hanem ihletet merít belőlük, még a megrendelők kedvéért sem vés a csontba idegen ábrákat. Egy kivétel erősíti a szabályt, egy neves operaénekes kérésére faragott címeres kürtöt. A saját és mások gyönyörűségére készült faragások java gyűjtőkhöz kerül.

Munkái országszerte számtalan népművészeti pályázaton, kiállításon arattak sikert, most a Kossuthdíjas fa- és szarufaragó, Kapori Antal tiszteletére rendezendő balatonlellei tárlatra, és a Néprajzi Múzeum országos népművészeti kiállítására készül. Dolgozik, s csak azt sajnálja, hogy nincs, akinek továbbadja tudását. Egyik fia asztalos, másik bőrdíszművesnek tanult, de nem érdekli őket a faragás. A tanítványok is hamar elmaradnak, a mester szerint a mai fiatalok türelmetlenek. Ehhez a mesterséghez kitartásra van szükség, egy kürt megfaragása akár két hónapig is eltarthat.

A nagy álomra, a csont sakk-készlet elkészítésére három évet szán Kasza Miklós, a népművészet győri mestere.

Földvári Gabriella

Fotó: Marcali Gábor