„A célom, hogy munkáimmal értékeset tudjak adni az embereknek”

Beszélgetés Tőke Péterrel, a Hanyistók szerzőjével.

Hanyistók, A kocka hatalma, Afrikai nyomozás, Az istenek hegye – csak néhány cím a megannyi lenyűgöző világba repítő fantasztikus kalandregény közül, ami a győri Tőke Péter Miklós nevéhez fűződik. Az alkotó a napokban ünnepelte 68. születésnapját.

A belvárosban nőtt fel, ma is itt él, mindig is ragaszkodott Győrhöz. Miért ez a szoros kötődés?

Tősgyökeres győri vagyok, a felmenőim is itt éltek és a gyermekkorom meghatározó élményeket adott az alkotói munkámhoz. Mindig belvárosiak voltunk, nagyapámé volt az Aranyhajó-épület és az ott működő vegyeskereskedés is. Ennek a háznak a tetőteraszán rendeztem be a saját kis dzsungelemet. Nagyapám saját készítésű „Kuc-Kuc” teájának dobozaiból építettem állatkertet, amiket a gipszállataimmal töltöttem meg. A barátaimmal a Radó-szigeten gyűjtöttünk lepkéket, a folyópartokon is rengeteget játszottunk. Így alakult ki bennem a természet szeretete, és ez adta később a fantasztikus, elképzelt világok alapjait. Az első könyvélményem a Robinson Crusoe volt, amely aztán az én írói irányultságomra is nagy befolyással bírt. Persze a bogárkergetés mellett fociztunk is, mint minden normális gyerek, a Széchenyi téren óriási meccseket vívtunk. Győri kötődésem egyébként számos művemben visszaköszön, A nyevigák című novelláskötetem több írásában is megjelennek a győri helyszínek, élmények és jó barátok. A gyermekkori lepkevadászatokból megmaradt gyűjtemény pedig később több illusztráció elkészítéséhez is segítséget nyújtott számomra.

A Hanyistókkal vált igazán ismertté. Hogyan született ez a mű?

Kétségtelen, hogy a Hanság mocsaraiban élő fiú története a legsikeresebb művem, amely először 1979-ben, majd ’84-ben is húsz-húszezer példányban jelent meg. Gyermekkoromban ismertem meg Hany Istók legendáját, de akkor még nem gondoltam arra, hogy egyszer regényt írok majd belőle. A főiskola elvégzése után grafikusként dolgoztam a győri Centrum Áruháznál és dekoratőr társaimmal a tévében látott Tarzan filmről beszélgettünk, melynek Johnny Weissmüller játszotta a főszerepét. Ekkor jutott az eszembe, hogy nekünk is van egy „vademberünk”, aki akár a magyar Tarzan, vagy még inkább a magyar Maugli is lehetne – csak éppen meg kellene írni. A munkatársaim tréfásan biztatni kezdtek, hogy ez a feladat alighanem rám vár, én pedig elhatároztam, hogy csakugyan megírom „a magyar vadember” történetét. A mű sikerét mutatja az is, hogy a Fertő-Hanság Nemzeti Park felkért a folytatásra, így 1999-ben ismét megjelent a mű a második résszel (Víziember) együtt, de most már Hany Istók, a láp fia címen. Aminek nagyon örülök, hogy 2012-ben sikerült újra kiadatnom a regényt, amely teljes egészében tartalmazza a hozzá készített illusztrációimat is.

Tőke Péter inkább tanár, író, grafikus vagy festőművész?

Ha egy szóval akarnám összefoglalni, akkor azt mondanám, alkotónak tartom magam. Engem az alkotás öröme hajt. A célom, hogy munkáimmal valami értékeset tudjak átadni az embereknek. Biztosan pedagógusi mivoltomból adódik, hogy ifjúsági regényeimben is a szórakoztatva tanítás-nevelés kapja a hangsúlyt. Az izgalmas történetek segítségével azt is be kívántam mutatni, hogy becsületesen is lehet szép és teljes életet élni. Jó példa erre az Afrikai nyomozás, melyben a sokmilliós örökség lehetősége ellenére is lemondanak a főhősök a kihalóban lévő medve trófeájáról. Bár fiatalon festőművész szerettem volna lenni, az első könyvem, A robot és a madár nem várt sikert hozott és sokan javasolták az írói pálya folytatását. Amikor tanítottam, akkor mindkét művészeti ág háttérbe szorult; az életem minden szakának megvoltak a sajátosságai, de az alkotás, az emberekhez fordulás mindig jelen volt benne. A fantasztikum egyébként jó csatorna a fiatalokhoz, hiszen ki ne szeretne varázslatos világokba, izgalmas kalandokba csöppenni. Felnőtteknek is írtam szórakoztató olvasmányokat, de azt Peter Stock álnéven tettem.

A robot és a madárból színdarab is készült.

Így igaz, 1977-ben, három évvel a könyv megjelenése után színpadra vittük és az ifjúsági darabnak nagy sikere volt. A díszleteket és a Robot jelmezét is magam terveztem, illetve készítettem. Egészen addig játszották, míg a társulat egy tagja nem disszidált. Utána lekerült a műsorról. Egyébként azóta elkészítettem a darab modernizált, multimédiás változatát is, örülnék, ha egyszer színpadra kerülhetne.

Néhány művészeti ágról már esett szó, de – ha jól tudom – szobrászkodik is.

Ez így azért túlzás, de az igaz, hogy készítettem egy 28 centiméteres szobrot, amely Hany Istókot ábrázolja. A „láp fiát” egy kapuvári pályázat kapcsán formáztam meg. Bár a közönségnek ez a mű tetszett a legjobban, a zsűrinél nem én nyertem, ezért nem készült el belőle a nagyméretű alkotás. A szobrocska most a dolgozószobámat díszíti, sajnos másoknak nem nyújthat vizuális élményt.

A művészeti ágak sora ezzel nem ért véget, hiszen a fotózással, ráadásul annak egy különleges válfajával is foglalkozik.

A háromdimenziós fotózás a hobbim. A térhatású élmények mindig magukkal ragadtak. Még gyermekkoromban jutottam hozzá egy amerikai View-Master készülékhez, amelyen sztereó képeket lehet nézegetni. Mondanom sem kell, az egyik kedvencem a Tarzan történetét elmesélő képsorozat volt 3D-ben. Azóta magam is sok ilyen képet készítettem, így haza tudtam hozni magammal például a Hanság különleges miliőjét, de még A robot és a madár képkockái is megvannak három dimenzióban. Ezek egyébként a terveim szerint egy új kiadás illusztrációi lehetnek.

Ezek szerint ma is nagyon aktív és továbbra is az alkotásnak szenteli az életét.

Hát, nem unatkozom. Az elmúlt időszakban a műveim újrakiadásával foglalkoztam. Ezek közül többhöz új illusztrációkat is készítettem. A Rubikkockáról szóló A kocka hatalma eredetileg rajzok nélkül jelent meg, most ezt a hiányt is pótoltam. Emellett írok és persze fotózom is néha, de jelenleg leginkább az eddigi életművem összerendezésével töltöm az időmet.

Van olyan terve, amit még mindenképpen szeretne megvalósítani?

Nem is egy! Szeretnék újra festészettel foglalkozni, mert van még néhány téma, amit ki kell festenem magamból. A vágyaim közé tartozik, hogy egyszer talán megfilmesítik A kocka hatalma című művet. A Rubikkocka olyan hungarikum, aminek érdemes lenne méltó emléket állítani, és – remélem, nem szerénytelenség – ez a kalandos regény alkalmas lehetne erre. A Hany Istók szintén egy olyan mű, amelyet érdemes lenne filmre vinni. A Tüskevár generációk kedvenc ifjúsági filmje volt, a mocsári ember története hasonló mozi lehetne. Erről jut eszembe, a „mi Mauglink” sztorija még nem ért ám véget! A folytatás itt van a fejemben, már csak papírra kellene vetnem.

Tőke Péter Miklós 1945. augusztus 3-án született Győrött. A Liszt Ferenc utcai Általános Fiúiskola után a Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban dolgozott, itt született meg a Bubu nevű képregényfigura, amely a gyári lapban jelent meg.

1970-ben matematika-rajz szakos tanári diplomát szerzett a Pécsi Tanárképző Főiskolán. A főiskola elvégzése után a győri Centrum Áruház grafikusa, majd a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat dekoratőre lett. A hetvenes években üzemi ösztöndíjas festőművészként tevékenykedett, első önálló kiállítását 1971-ben rendezte. 1974-ben jelent meg első könyve, A robot és a madár című tudományos-fantasztikus mese. A műből készült színdarabot 1977-ben mutatták be. 1981-től 1992-ig szabadfoglalkozású íróként működött, majd – a rendszerváltást követően – tizennégy éven át a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központban tanított, innen ment nyugdíjba 2007-ben. Legismertebb műve, a Hanság mocsaraiban élő lápi ember története, a Hanyistók 1979-ben jelent meg először.

Írói munkásságára leginkább az ifjúsági és tudományos-fantasztikus regények jellemzők, de Peter Stock álnéven több felnőtteknek szóló regényt is írt. Műveit a saját rajzaival illusztrálta. Életéről, munkásságáról a honlapján található bővebb információ: www.tokepeter.hu.

Papp Zsolt

Fotó: O. Jakócs Péter