A Benkó Dixieland Band Győrben – világhírű magyarjaink a víziszínpadon

In Memoriam Louis Armstrong” című emlékkoncerttel érkezik Győrbe a világhírű Benkó Dixieland Band július 28-án. Egy olyan együttest láthatunk vendégül a víziszínpadon este 8 órától, melyet két amerikai elnök is kitüntetett. Az alapító, Benkó Sándor neve mára fogalommá vált. Vele beszélgettünk.

– Hogyan adóznak Győrben Armstrong emlékének?

– A Benkó Dixieland Band megalakulása óta őt tekinti példaképének. Louis végtelen sok világsláger és jazz standard előadója. Egyéni, átütő trombita játéka, senkivel össze nem téveszthető karcos énekhangja a közönség első számú jazz sztárjává avatta. Győrben ezzel a tematikus ünnepi koncerttel adózunk bálványunknak. Megemlékezünk életének jellegzetes állomásairól, Armstrong zenekarainak belső életéről, a legnagyobb koncertjeikről.

Megszólalnak Louis igényes jazz számai, valamint ugyancsak műsorra kerülnek Armstrong előadásában megszeretett nagy világslágerek is.

A műsorban két énekesünk – Micheller Myrtill és Berki Tamás – mellett fellép Papa Fleigh (trombita, ének) is, aki különleges, Armstrongot idéző előadásmódjával színesíti a műsort.

– Találkozott személyesen is Armstronggal?

– Bár több mint 70 jazz világsztárral dolgoztunk együtt a nagyvilágban, vele nem sikerült közösen fellépnünk. 1965-ben a Népstadionban adott szédületes teltházas koncertjén halottuk élőben játszani, minden felvételét, lemezét ismerjük, de a nagy lehetőség elkerült bennünket.

– Rengeteg története van, minden koncerten mesél a közönségnek. Mondjon egyet ezek közül!

– Számos kiváló magyar jazzmuzsikust jegyeznek a világban. Amikor New-Yorkban a Művészeti Akadémián adott a Benkó Dixieland Band koncertet, három amerikai sztár jelent meg az öltözőnkben. Jabo Smith (aki Armstrong mellett lakott New-Orleansban, és egyidős gyerekként ismerték már egymást, és aki később kiváló trombitás lett), Eddy Davis bendzsós, aki jelenleg Woody Allen zenekarát vezeti és Joe Murányi klarinétjátékos, aki Armstrong zenekarának volt a klarinétosa. Joe-val barátságba kerültünk. Több mint 25 éven át számos lemezfelvételen, élő koncerten volt vendégünk. Szülei Mezőkövesdről származtak, és Joe ma is magyarnak vallja magát. Minden bensőséges történetet az Armstrong zenekarról tőle ismerünk. Nagy hasznunkra váltak ezek az információk, hiszen a világ élvonalába tartozásunk kötelez bennünket.

– Számos helyen járnak a világban, hogyan fogadják a magyarokat? Önök elismert emberek, de általánosságban mit tapasztal, milyen kép él a magyarokról?

– Azt kell mondanom sajnos, hogy Európán kívül nem igen ismernek bennünket. Van, ahol nem is hallottak hazánkról, előfordul, hogy még mindig „vörösökről” beszélnek. Puskás Öcsit, és általában sportolóinkat ismerik és szeretik, és büszkén mondhatom, hogy nagyon sok helyen a magyarokról a Benkó Dixieland Band jut eszükbe.

– És a magyarok mennyire nyitottak a jazz zenére?

– Elég csak arra hivatkoznom, hogy számos Sportarénában rendezett koncertünk teltházas volt, a koncertjeinken elkért legmagasabb kategóriájú, nagyon magas 15000 forintos jegyárak ellenére is. Ez azt jelenti, hogy bennünket és stílusunkat nagyon szeretnek, százezrek egyik kedvenc stílusa a tradicionális jazz.

– 54 éves már az együttes. Tizen-huszonéves fiatalokként hogy jutott eszükbe jazzt játszani?

– Az 50-es évek végén a mi zenénk még mindenhol szólt. A rock and roll hódított, de még több évtizeden át az egyik legnépszerűbb műfaj volt a jazz. Nagyon örülök, hogy még ma is a világon a legnagyobb tömegeket megmozdító dixieland zenekar vagyunk, emberek százezrei rajonganak a csapatunkért.

– A fiatalok nagyot álmodnak általában, de mertek önök ekkorát álmodni, mint ami megvalósult?

– Tanulók, egyetemisták voltunk. Mérnöknek készültünk, eszünkbe nem jutott a profi zenész pálya. Ifjúsági bálokon, rendezvényeken játszottunk. A Montreux Jazzfesztivál megnyerése csillantotta meg a továbblépés lehetőségét. A nagy fesztiválokon aratott győzelmek, az amerikai karrier, két amerikai elnök kitüntetése végleg a professzionális pályára helyezett minket, ahol a világ élvonalába kerülve ma is amatőr lélekkel hirdetjük a New-orleansi tradicionális zene nagyszerűségét!

– Hogyan tudta összeegyeztetni ezt a sikeres zenekart a villamosmérnökséggel, a tanítással? Hogyan tudott úgy gazdálkodni az idejével, hogy a családjának is jusson, és a karrierje is íveljen?

– Ez volt mindig a legnehezebb feladat. Hosszú hetek, hónapok turnéi, az évente adott körülbelül 200 koncert megviselte a családi kapcsolatainkat. Ennek ellenére feleségeink, gyermekeink sokat segítettek, és elviselték azt a nagy terhelést, amiben éljük az életünket. A siker nagy része nekik is köszönhető.

– Mit tervez az együttes a közeljövőben?

– Most érkeztünk haza Dániából. Nem sokára Erdély, Németország és Szlovákia következik. November 8-án lesz a következő kiemelt koncertünk a Budapest Kongresszusi Központban. Erre már jegyek rendelhetők az együttes internetes oldalán, és kaphatók minden nagyobb jegyirodában. Fergeteges koncertre számíthat a közönség ezen az előadáson, a „Világslágerek Dixielandben, Dixieland Világslágerek” című műsorunk bemutatóján.

Zoljánszky Alexandra