Egy héten belül két csoportunk kereste fel a Városházát, ahol igazi élménytúrában volt részünk. A dolog úgy indult, hogy a várostörténet és két verseny keresztezte egymást a Jedlik könyvtárának kb. a közepén, merthogy ott futottak össze a szálak.

Az egyik nekifutásunk a Lengyel Alfréd honismereti verseny volt. Eddig itt nem próbáltuk ki magunkat, de bátor és leleményes két kis csapat most mégis nekigyűrkőzött, és úgy tűnik, hogy egy városi döntős 3. és 5. hely után ezennel rászoktak, mert szeretnének menni jövőre is (az egyik csapat felkészüléséről is született diáktudósítás Füredi Botond tollából, itt). Az ő várostörténeti élményeiket szerette volna „fokozni” felkészítő tanáruk, Garami Éva, az iskola könyvtárosa.

A másik szál kicsit hosszabb, az nem idén kezdődött. Pár éve van már nálunk egy saját, házi vetélkedő, azt is a könyvtár szervezi. Három hónapon át tart, több fordulóval, a témái Győr története, helyi ipartörténet és az iskola múltja és jelene körül forognak. A jutalmak ott se rosszak, de a tárgyi nyeremények mellett most először szerepelt valami más, igazán különleges dolog is.

Tanárnőnk felvette a kapcsolatot Feketéné Kovács Zsuzsannával a Városházáról, és az ő jóvoltából különleges élménytúrában volt részük a fenti két vetélkedő résztvevőinek, akiket egész évi munkánk jutalmaként mi, diáktudósítók is elkísérhettünk: meglátogattuk a Városházát, de nem akárhogyan.

Szakszerű és komoly idegenvezetésben volt részünk, megismerkedtünk Bisinger Józseffel, a régi tűztoronnyal, a város kulcsaival és a polgármesteri lánccal, a Városháza dísztermével, az ottani orgona emlékével, a csodás csillárokkal, szép festményekkel, valamint a közgyűlés munkájával. Ültünk a képviselők padjaiban, kimehettünk az erkélyre. Akár szólhattunk volna a néphez is, csak a nép, délelőtti munkaidő lévén, nem igazán ért rá. Viszont lehettünk pár pillanatra jövendő „polgik” is, mert beülhettünk a polgármester úr székébe – vigyáztunk is rá nagyon!

A legmagasabb élményünk viszont „A” torony volt. Mivel nem volt se eső, se szél, felmehettünk, közben egyre nagyobb sóhajokkal számolgatva a lépcsőfokokat (lehet, hogy titok, de elárulom: 157 van belőlük). Megérte felmászni!

A toronyban (még nem is a legtetején) van egy kis pihenőszoba, ahol kifújhattuk magunkat, utána pedig óvatosan körbementünk az erkélyen. Hát az valami gyönyörű, onnan kinézni a városra! Persze, mindjárt megkerestük az iskolát, aztán ki-ki fotózott, amit csak akart, közben egyikünk barátjának éppen indult a busza a pályaudvarról, integettünk neki…

Megtudtuk azt is, hogy oda bárki felmehet, csak előtte kérelmet kell kitöltenie, meg kell ismernie és el kell fogadnia a szabályokat, így engedélyt kap a jegyzőtől – és még az időjárás kegyeit kell közben kérnie, hogy valóban szép lehessen az élmény, amikor körülnéz a toronyból. Ki kell próbálni! Érdemes!

Köszönjük Feketéné Kovács Zsuzsannának és Gyarmathy Orsolyának, a Polgármesteri Hivatal dolgozóinak, a felejthetetlen élményt!

Készítette:
Szédelyi Ábris 11. A
Győri SZC Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Technikum és Kollégium
Támogató tanár: Garami Éva

Az idei a negyedik év, amikor Diáktudósítók anyagai jelennek meg a Győr+ Médiában. Ebben a rovatban saját írásaikat, anyagaikat közöljük, az itt található cikkek nem a Győr+ Média által készített anyagok.