Iskolánk már évek óta részt vesz ebben az országos hírű vetélkedőben, de 50 fős csapatunk mindig megújul, hisz a régi diákok mellett a fiatalabbak, a 9. osztályosok is bekerülnek. Elsősorban a DÖK-tagok vállalják a felkészülést és adják a sok ötletet, munkát, de olyan diákok is csatlakozhatnak, akik addig még nem tevékenykedtek a DÖK-ben. Patronáló tanáraink (Ábrahám Lívia, Budai Réka, Varga Mónika) irányításával már hetekkel előtte megkezdjük a felkészülést, hiszen előzetes feladatokat is kapunk, nemcsak a verseny napján kellett tehát aktívnak lennünk.

Az idei téma a CIRKUSZ volt. Három előzetes feladattal álltak elő a szervezők a csapatok számára. Az első egy cirkuszi felvonulás megtervezése, a második a cirkusz első előadásának színpadra vitele volt, a harmadik pedig egy utcai művészetet bemutató videó elkészítése. Ezekre a feladatokra körülbelül 2 hét felkészülési időt kaptunk, ami alatt kisebb egységekre osztottuk a csapatunkat, így biztosítva, hogy mindenki a feladata elvégzésére kellő időt és energiát tudjon fordítani. A témát minden iskola egy kicsit máshogy közelítette meg: voltak időutazók, kalózok, és minden, amit csak el lehet képzelni. A mi csapatunk egy magyaros csavart tett bele: népmesei elemeket és betyáros, Rózsa Sándor-os motívumokat illesztettünk a produkciónkba.

Csapatkapitányunk, Grósz Ádám másodszor vett részt a játékban, tavaly hangulatfelelősként, idén pedig már komolyabb szervezési feladatokat vállalva. Ő volt a cirkuszunkban a porondmester is, főszerepet játszva ezzel a bemutató sikerében. Az ő feladata volt a többi csapat kapitányával való kapcsolattartás is.

A vetélkedő nyitóünnepsége május 23-án reggel 9 órakor a Győri Városháza előtt zajlott, ahol minden csapat felsorakozott, bemutatta zászlóját, majd a szervezők és a polgármester elindították a 24 órás visszaszámlálást. A belvároson keresztül vonulva haladt a kb. 400 fős tömeg a Híd utca, Rába Quelle fürdő buszmegállóba, ahonnan 3 csuklósbusz vitt ki minket Győrszentivánra a Molnár Vid Bertalan Művelődési Központba. A zsűri már a felvonulás közben is pontozta a versenyzők csapatzászlóit, jelmezeit. Nagyon jó buli volt, a kis bemelegítő torna meg a csapatnév- kiáltások edzették a hangszálakat.

A vetélkedőn nagyjából 15-20 feladat volt összesen kiosztva. Sok rajzolós, festős, táncolós, még origamis feladatok is. Varga Erik kedvenc feladata az origami cirkusz építése volt, amit 3 külön csapatnak kellett elkészítenie, szóval összesen 3 cirkusz készült el. Eriknek tetszett, hogy a Jedlik és a Krúdy iskola csapatával dolgozhatott együtt.

Én (Józsa Márk) a táncosokat erősítettem, összeraktunk közös erővel egy szívvel- lélekkel teli táncos koreót, amihez felkértünk egy soproni lányt, akit Dórinak hívnak, ő is segített ötletelni és erősíteni a két iskola kapcsolatát. A feladat lényege az volt, hogy egy szurkoló csapatot kellett megszervezni, és előadni, hogyan biztatnánk egymást. Voltak nehézségek az elején a csapat megszervezésével, de ez is kialakult idővel. Egyébként szeretném itt külön kiemelni a soproniak csapatát (Soproni Ifjúsági és Média Klub), mindannyiunk számára ők voltak a legszimpatikusabbak. Idén szomszédként a legkedvesebb csapatként szerepeltek, rengetegszer cseréltünk feladatokhoz tagokat, mindig segítettek, ha éppen problémába ütköztünk.

A feladatok mindegyike összetartást, kitartást, kreativitást és rendezettséget igényelt. Volt, hogy körülbelül 4 óra alatt kellett egy élőzenekart összerakni, vagy 1 óra alatt át kellett alakítani a cirkuszunkat egy rémcirkusszá. Meglepő feladat volt egy ehető kenyér készítése a következő nap reggelére. A kihívásokat mindig tudtuk teljesíteni, semmi sem fogott ki rajtunk. Persze köszönjük tanáraink segítségét is, akik örömmel támogattak minket és a produkcióinkban is részt vettek.

 A csapat tettrekészségét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor kihirdették a “Legnagyobb oroszlán legkisebb karikán való átugrása” című feladatot, egyből tudtuk, ki mit fog csinálni és gyorsan meg is valósítottuk.

Az idén is megszereztük a fair play díjat, ahogy az elmúlt években is, és erre nagyon büszkék vagyunk. A díj annak a csapatnak jár, amelyik a legjobban tudja segíteni a többi csapatot, aki a legtöbbet szurkol, technikai malőr esetén vidám hangulat teremtésével oldja a feszültséget. Ezt nem a zsűri, hanem a többi csapat ítéli oda. A vége felé minden csapatnak írnia kellett egy verset ahhoz a csapathoz, akiről úgy gondolja, hogy ők voltak a legfairebb játékosok. Mi kaptuk a legtöbb verset.

 „Számomra a fair play díj nem is igazán egy díj, inkább egy visszaigazolás arról, hogy az adott csapatot nyilvánították a többiek a legbarátságosabb, legsegítőkészebb csapatnak. Az, hogy ezt a díjat idén is mi hozhattuk haza, számomra egy pozitív visszacsatolás a PÁGISZ-osok lelkületéről” – nyilatkozta nekünk Grósz Ádám, a csapatkapitány.

Örülünk, hogy a vetélkedőn részt vettünk, olyan élményeket, tapasztalatokat szereztünk, amelyek által rájöttünk, hogy jó csapatban sok mindenre képesek vagyunk, sőt sokkal több mindenre, mintha egyedül csinálnánk. A szórakozás, jókedv, állandó bulihangulat mellett talán ez a közösségi élmény átélése volt számunkra a legfontosabb és legmaradandóbb. Köszönjük DÖK-ös társaink segítségét cikkünk összeállításában.

Készítette:
Józsa Márk és Orbán Máté 12. osztályos tanulók. PÁGISZ
Támogató tanár: Béres Márta

Az idei a negyedik év, amikor Diáktudósítók anyagai jelennek meg a Győr+ Médiában. Ebben a rovatban saját írásaikat, anyagaikat közöljük, az itt található cikkek nem a Győr+ Média által készített anyagok.