“Ifju lánya a vén télnek – Kedves kikelet”

Évről évre mintha lomhábban, lassabban lépdelne felénk, téli, vastag gúnyáját levetve a kikelet. Vagy csak mi leszünk a telő idővel mind mohóbbak, türelmetlenebbek, öregszünk újra gyermekké, kik nem győzik már a várakozást?! Jössz-e már valóban, te szépséges tavasz?!