Kisebb terhelést érez az űrhajós a felbocsátás során, mint a visszaérkezéskor és utána - osztotta meg tapasztalatait, élményeit Kapu Tibor kutatóűrhajós a szakmai kiválasztásában, felkészítésében és az orvosi kísérletek kidolgozásában, értékelésében élen járó Semmelweis Egyetem nyári egyetemén, ahová meghívták a Győrplusz Szerkesztőségét is.
Élményeiről számolt be a kutatóűrhajós:
Hatalmas volt a hallgatói érdeklődés a dr. Merkely Béla rektor által vezetett beszélgetésen. Kapu Tibor mellett a tartalékos kutatóűrorvos Cserényi Gyula, valamint a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika kardiológus szakorvosa , hazánk első, az Európai Űrügynökség (ESA) által minősített űrorvosa, dr. Nagy Klaudia Vivien is részt vett.
Kapu Tibor gépészmérnököt 247 jelentkező közül választották ki a feladatra. Egy Németországban elvégzett teszt alapján 25-en maradtak versenyben. Aztán nyolc, majd négy alkalmas pályázó alkalmasságát mérték össze a legváltozatosabb szempontok alapján. Egymás versenytársai voltak, de a megméretésekre felkészülni nem nagyon lehetett, mert nem ismerték a feladatokat.
Annyit tehettünk, hogy az edzések során mondjuk több fekvőtámaszt akartunk elvégezni a társainknál, mondták. Nincs olyan orvosi vizsgálat, amit nem végeztek el rajtunk, állította Cserényi Gyula. Merkely professzor hozzátette: biztos, hogy jelenleg ők az országban a legalaposabban kivizsgált, egészséges emberek.
Pszichológiai, s egyéb teszteknek is meg kellett felelniük. Példaként említették: háromdimenziós kockát kellett fejben háromszor megforgatniuk, majd megmondani, ezek után milyen pozícióba kerültek a kockák, hol találhatók egyes oldalai.
Fizikai felkészülésük során naponta három erősítő-, három kardió edzést végeztek az egyetemen, s háromszor úsztak, amit később kettőre csökkentettek.
A kiszámíthatóan nagy, várható terhelést speciális centrifugában produkálni tudták a Földön, a súlytalanságot azonban pararepüléssel is csupán húsz másodpercen át.
A fellövés élményét is elmesélte Kapu Tibor. Az első fokozat során három G-s terhelés érte őket, ami azt jelenti, hogy testsúlyuk háromszorosa nehezedett rájuk. A második fokozatban 4,5 G-t kellett elviselniük. Kapu Tibor ezt is jó élményként mondta el, igaz némi fejfájást, apró szédülést érzett rövid időn át. Aztán szinte átmenet nélkül megszűntek a zajok is, kiléptek a Föld légköréből, hamar visszaálltak eredeti életfunkcióik.
A Föld felszínétől számítva 400 kilométeres magasságban 28 ezer kilométer per óra sebességgel keringtek, s 90 percenként éltek meg napfelkeltét. Nemzetközi egyezmények alapján viszont a greenwichi időhöz kötik a fedélzeti időt.
Az űrállomás napirendje reggel hatkor mintavétellel kezdődött. Fél nyolckor jelentkezett be Houston, megbeszélték a napi feladatokat, este hétkor meetinggel zárták a munkanapot.
Kapu Tibor beszámolt a nemzetközi űrállomás orosz és amerikai szektorának együttműködéséről is. Összehangolt munkát végeznek, de előfordult, hogy nem is minden nap találkoztak egymással. Ő gyakran volt vendége hol az egyik, hol a másik szektornak. A kultúrák közötti különbségek színesebbé tették a dizájnt és a szokásokat. Más volt az orosz szektor dizájnja, de még az ajtók és a kilincsek is különböztek egymásétól. Az étkezési szokások is másként alakultak. Az űrhajósoknak egyértelműen a sósszegény ételeket ajánlják, ezt az amerikaiak be is tartják, az oroszok viszont jó étvággyal falatozták a legfinomabb kaviárokat is.
Az űrben a kozmonauták hamar veszítenek izomtömegükből, így a visszaérkezés Kapu Tibort kicsit jobban megviselte, mint a felbocsátás. Főleg a térdeimet éreztem gyengének, mondta. Dr. Nagy Klaudia Vivien űrorvos azonban nemcsak a felkészítését segítette, hanem a rehabilitációját is. Így aztán az űrhajós szervezetének visszailleszkedése a földi körülményekbe mára tökéletesen megtörtént.
A küldetésen 25 magyar kísérlet közel fele orvosi-biológiai témájú volt, és kettő a Semmelweis Egyetem kezdeményezésére indult.