Tisztelettel és mély fájdalommal búcsúzik a Magyar Honvédség egykori parancsnokától, Lőrincz Kálmán vezérezredestől, aki életének 87. évében örökre letette a fegyvert. A rendszerváltás utáni honvédség emblematikus alakjának öröksége, embersége, parancsnoki tartása tovább él a bajtársak, tanítványok, katonák és az egész nemzet emlékezetében.
Lőrincz Kálmán már fiatalon a haza szolgálatára tette fel életét: a későbbi harckocsizó tisztnek a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolában kezdődtek katona évei az 1950-es években. Hamar kiemelkedett bajtársai közül: nemcsak tudása, de embersége és elhivatottsága is kivívta a tiszteletet.
A katonai műveltség akkori csúcsintézményében, a Moszkvai Vezérkari Akadémián folytatta tanulmányait a ’80-as évek elején, 1983-tól a tatai 11. Páncélos Hadosztály parancsnoka volt – az alezredesből itt lett ezredes, egy egész laktanya parancsnoka, példaképe, mentora.
1989 márciusában kinevezték az 5. Hadsereg parancsnokává – a történelem súlya ekkor már a vállára nehezedett. Novemberben, a rendszerváltás sorsfordító hónapjaiban őt bízták meg a legnagyobb felelősséggel: a Magyar Honvédség parancsnokává nevezték ki, ezzel ő lett a rendszerváltozás utáni új honvédség első számú katonája.
Lőrincz Kálmán neve egyet jelentett az elhivatottsággal. A tiszti hivatás számára életforma volt – ahogy mondani szokás: minden mozdulatában katona volt. A harckocsizó tisztből lett parancsnok nem csupán szervezetet vezetett, hanem embereket: jellemmel, példamutatással, elkötelezettséggel.
Most nem csupán egy kiváló katonától, hanem egy korszakot meghatározó emberi tartástól is el kell búcsúznunk. Nevét őrizze meg a hadtörténelem, alakját a bajtársak emlékezete, szellemiségét a következő nemzedékek példaképei között.
Őt, aki soha nem akart más lenni “csak jó magyar katona”.
Lőrincz Kálmán nyugállományú vezérezredes a Magyar Honvédség halottja, temetéséről a későbbiekben intézkednek.
Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária archív felvétele/honvedelem.hu