Hortobágyi T. Cirill a TEDx-en: éljünk zöld böjti magatartásban!

Szerző és fotó: Ihász Nóra
2022.11.17. 16:24

A fenntarthatóság témakörét járták körül a novemberben megrendezett TEDxMETU lebilincselőbbnél lebilincselőbb előadásai. Köztük volt Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát felszólalása is, amelyből többek között az ősi szerzetesi erények és a fenntarthatóság kapcsolatát is megismerhettük.

Hirdetés

A TED (Technology, Entertainment, Design) konferenciasorozat immár 30 éve indult Kaliforniából, napjainkra azonban világszerte fogalommá vált. A TEDx események önálló, helyi szervezésben valósulnak meg – így volt ez idén novemberben, a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) által megálmodott programmal is, amelynek az Uránia Filmszínház biztosított páratlan helyszínt.

Változásra és változtatásra van szükség

Hortobágyi T. Cirill „Ezer éve kortárs” című előadásával állt a TEDxMETU színpadára, ahol motiváló, megmosolyogtató és lelkig hatoló gondolatokat is megosztott. Történeteiből jól kirajzolódott, hogy a 996-ban alapított Pannonhalmi Főapátság a fenntarthatóságról való értekezés egyik legkülönlegesebb példája.

– A magunk fajta fenntarthatóságnak a titka, hogy létezik egy lelkületi alap, ami ott húzódik a folyamatok mögött. A Főapátság egy 1000 éve fenntartható történet, és hogyha egy fához hasonlítjuk, akkor nem csak eleven, élő gyümölcsök, termő ágak vannak rajta, hanem betegség gyötörte, vihar tépázta, elszáradt ágak is – kezdi a főapát, aki a Monostor udvaráról tavaly kivágott, egykor sudár, égbe törő, nagy fenyőfáról is mesél.

– Millenáris fenyőnek hívtuk, mert 1896-ban ültették el eleink a honfoglalás évfordulójának tiszteletére. Ám az elmúlt évek általános felmelegedése, a klímaváltozás miatti szúinvázió elpusztította – mutat az előadó a betegség torzította ágra, mely Pannonhalmáról került az Uránia színpadára.

– Annak jeléül helyeztük el itt, hogy attól még, hogy valami fenntartható, még lesznek rajta száraz ágak. A fenntartható folyamat is ismeri az élet csúcsokkal és hullámvölgyekkel járó hullámzását. És bizony szükség van változásra és változtatásra.

Megújulási lehetőség – a karizma útján

Ahogy Hortobágyi T. Cirill ismertette, a Pannonhalmi Főapátság közel 1000 éves története során nyolc csúcsot és ugyanennyi hullámvölgyet élt túl, élt át. Az élet hullámzásának pedig van egy könnyeden látható törvényszerűsége.

– Minden a karizmával, az alapító szívében lévő belső tűzzel kezdődik, ami kisugárzik a csatlakozókra, és az első pillanattól kezdve egyértelművé teszi, hogy miről van szó, mit kell tenni. Ahogy telnek az évek és növekszik a szervezet, a karizma mellé felnőnek a célok, és írásban is megfogalmazzuk, hogy mit akarunk elérni. Amikor egy eszme, egy mozgalom, egy szervezet csúcsra járatott, akkor a célhoz szükséges eszközök is világossá válnak. Megjelennek a regulák, legyen szó szervezeti működési szabályzatról vagy épp egy család normáiról, szabályairól.

– Ilyenkor a karizma, a cél és a szabályok is világosak mindenki számára. Amikor leszálló ágba hajlik egy történet, akkor először a karizma tűnik el, a belső tűz szunnyad ki a szív mélyén. A külső célok még nagyszerűek, arra lehet szövetkezni és energiákat mozgosítani, de ha egy idő után már közös céljaink sincsenek, már csak a szokások, hagyományok vannak, amelyekről senki sem tudja, hogy mi van a hátterükben, akkor nagyon közeli a pusztulás.

– Ilyenkor is van egy megújulási lehetőség, ha újra rátalálunk a karizmára, és ennek a karizmának az útján indulunk el felfelé – hangsúlyozza a főapát, aki két történelmi pillanatot emelt ki az 1000 évből, amelyek érzékeltetik ezt a hullámzást.

Egy kövület is szép, de nem kortárs

– 1950-ben részleges feloszlatás ért minket. Pannonhalma több mint háromszáz szerzeteséből hatvan, kilenc gimnáziumból pedig kettő maradhatott, harminc általános iskolánkat és a tanárképző intézetünket államosították. Ebben a céloktól, eszközöktől megfosztott időszakban bizony a karizma is kicsit pislákolni kezdett.

A másik érzékletes példa az 1989 utáni évekből származik:

– Amikor kitárult a világ, átvettük két, ‘50-ben államosított intézetünket, a Szent István által alapított, bakonybéli Szent Mauríciusz Monostort, és az I. András által alapított Tihanyi Apátságot. Maroknyi közösséget küldtünk oda Pannonhalmáról, akik a karizma alapján azóta is megfogalmazták céljaikat, eszközeiket, és elindult egy felfelé ívelő történet – mutat rá Hortobágyi T. Cirill, aki a levenduláról, mint szimbólumról is említést tesz.

– A levendula gyógyításra képes és minden évben produkálja az életnek azt a csodáját, hogy tavasszal elindul, kihajt és elkezd virágozni. Ez is jele a megújulás fontosságának. Ha egy történet, egy szervezet nem tud az idők jeleire figyelve újra és újra megújulni, akkor kövületté, múzeummá változik. Az is szép persze, és lehet inspiráló számunkra, de az már nem kortárs, nem mi vagyunk, hanem korábbi korok itt maradt maradványa.

Együttműködési készség, elfogadott énkép

A pannonhalmi főapát a megújulás fontossága mellett a maradandó, változatlan dolgokra is ráirányítja a figyelmünket, köztük a négy ősi szerzetesi erényre, amelyek mind-mind ott húzódnak az 1000 év hátterében, és amelyek minden korban, minden emberi közösség működését gördülékennyé teszik.

– Az első ősi szerzetesi erény az engedelmesség. Felmerül a kérdés, hogy meg tudjuk-e valósítani magunkat egy ilyen engedelmes élet mellett? Nem fognak mások nem hozzánk passzoló sémákba belekényszeríteni? Ám a szerzetes engedelmessége az nem a katona gondolkodás nélküli parancsteljesítése, sokkal inkább egy dialógusban megszülető, nyitottságból forrásozó együttműködési készség.

– A második ősi szerzetesi erény az alázat. Először erről is talán a megaláztatás vagy alázatoskodás jut eszünkbe, melyek nem pozitív tartalmú szavak, de itt is más a lényeg! Nem az az alázatos ember, aki szemlesütve sétál a világban, hanem az, aki hellyel-közzel megismerte önmagát, elfogadta adottságait, kiengesztelődött önmagával, nincsenek folyamatosan kisebbrendűségi érzései és túlkompenzálásai. Elfogadott énképpel rendelkező ember az alázatos ember.

Kreatív tettrekészség, kifinomult figyelem

– A harmadik ősi szerzetesi erény a jó buzgóság. A kreatív tettrekészség, amikor ott vagyok abban a feladatban vagy életformában, ami az enyém és folyamatosan azon gondolkodom, hogy hogyan lehetne jobb, gazdagítóbb, termékenyebb. Az ellentéte nemcsak a passzivitás, amikor valaki csak elvan, mint a befőtt az üvegben. Az igazi ellentéte – Szent Benedek szerint – a keserű életből fakadó, rossz buzgalom. Amikor valaki ezerrel hajt, de nem azért, hogy gazdagítsa a szervezetet, hanem hogy lealázza a társait, vagy felmutassa számukra azt, amit ő gondol. Egy ilyen magatartás sokkal inkább szétzilálja a közösséget.

– A negyedik ősi szerzetesi erény a hallgatás, a csend. Mindannyian tudjuk, hogy ha időnként nem tudunk kettőt-hármat hátralépni és szinte kívülről ránézni saját magunkra, szervezetünkre, folyamatunkra, ha állandóan benne vagyunk, akkor nem tudjuk, hol kuszálódtak össze a dolgok. Ez a fajta hallgatás egy kifinomult figyelmet valósít meg az ember szívében.

Az elkötelezettség és felelősségvállalás igazán emberhez méltó ügy

Hortobágyi T. Cirill úgy véli, a benedeki „ora et labora” („imádkozzál és dolgozzál”) alapelv a lényeg, hiszen ennek a tételmondatnak az életre váltása tette fenntarthatóvá a pannonhalmi közösségüket. Meggyőződése, hogy ebből a mondatból minden történelmi korban konkrét cselekvési tervet lehet kibontani. Ma is, amikor az emberiség és a teremtett környezet jövője a tét. Az előadás végéhez közelítve a pannonhalmi zöld böjtöt, a 2018-ban megfogalmazott 5T cselekvési tervet ismerhettük meg, miszerint:

  • Takarékoskodj az energiával!
  • Tudatosan vásárolj!
  • Tölts több időt a természetben!
  • Táplálkozz egészségesen!
  • Tekints magadra teremtményként, aki Isten vendége a Földön!

– Szent Benedek azt írja a Regulában, hogy a szerzetes életében nemcsak a húsvét előtti böjtidőszak van, hanem egész évben böjti fegyelemben kellene telnie. És valóban így van, jelen helyzetünkben, a klímaváltozás szorításában egész évben, mi több, egész életen át zöld böjti magatartásban kellene élnünk. Arra hívom Önöket, hogy fontolják ezt meg! Hiszem, hogy a négy ősi szerzetesi erényre alapozva, kreatív tettrekészséggel, együttműködve, kiengesztelt önmagunkkal, önmagunk valóságát elfogadva, kifinomult figyelemmel képesek vagyunk fenntarthatóan alakítani a jövőnket. Hívom Önöket, hogy vágjunk bele, előbb talán csak 40 napra, úgyis megjön a kedvük, és belejönnek, akkor egész évben, egész életükben! Hiszen az elkötelezettség és felelősségvállalás szép és nagyon magasztos, igazán emberhez méltó ügy – fogalmazza meg útravalóként a pannonhalmi főapát.

Hirdetés
Kapcsolódó témák: #fenntarthatóság | #TEDx |