A csütörtöki Kormányinfón Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter elfogadhatatlannak nevezte, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Ukrajna részéről fenyegető hangnemű nyilatkozatok hangzanak el a magyar kormányfővel szemben. A lehetséges fejleményekről Demkó Attila biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük.
Az ügy hátterében egy korábbi ukrán parlamenti képviselő és az Ukrán Biztonsági Szolgálat volt tisztje, Hrihorij Omelcsenko nyilatkozata áll. A politikus a „KARMA” nevű, állítólag Ukrajna ellenségeinek likvidálására létrehozott fedett szervezetre utalva beszélt a magyar miniszterelnökről, és azt mondta: „Orbán gondolkozzon el öt gyermekén és hat unokáján.” A kijelentés a magyar kormány értékelése szerint súlyos fenyegetésnek tekinthető.
Gulyás Gergely hangsúlyozta: sem a magyar miniszterelnököt, sem Magyarországot, sem pedig a miniszterelnök családját nem lehet fenyegetni. A kormány szerint az ilyen megnyilvánulások súlyosan sértik a diplomáciai normákat és tovább terhelik a két ország közötti kapcsolatokat.
A kialakult helyzet kapcsán Demkó Attila biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük arról, mennyire reális egy esetleges támadás, és milyen kockázatokkal kell számolni.
– Mennyi a realitása annak, hogy a mostani konfliktus odáig fajul, hogy Ukrajna megtámadja Magyarországot?
– Első körben meg kell különböztetnünk két dolgot: az egyik, hogy egy állam hajt végre támadást. Ám nem csak állami szereplő hajthat végre támadást, hanem nem állami szereplő is. Azt gondolom, annak az esélye, hogy Ukrajna részéről egy nyílt támadás legyen egy NATO-tagország ellen, rendkívül alacsony. Nemcsak azért, mert Magyarország NATO-tag, hanem azért is, mert az ukrán haderő nagyon nagy mértékben le van kötve az orosz haderővel szemben. Ráadásul a magyar haderő is sokkal jelentősebb, mint 10–15 évvel ezelőtt volt. Viszont lehetnek nem állami tényezők, szélsőséges szervezetek, nacionalista csoportok, amelyek hajthatnak végre akciókat. Ezt sem tartom valószínűnek, de kizárni nem lehet. Elképzelhető például olyan helyzet is, amikor valaki ukránnak állítja be magát és úgy tesz valamit – ezt idegen zászlós műveletnek nevezzük.
– Tehát akkor az kimondható, hogy nem feltétlenül csak a magyar miniszterelnök személyét és családját érheti esetlegesen támadás a fenyegetések nyomán?
– Itt most találgatunk. Egy szélsőséges szervezet dönthet úgy, hogy politikust céloz meg, de célpont lehet más is. Nem tartom valószínűnek, de kizárni nem lehet, és készülni kell rá. Például, ha megnézzük az Északi Áramlat vezeték elleni támadást, ott egy részben német tulajdonban lévő infrastruktúrát ért ukrán támadás. Tehát precedens van, és bár hivatalosan nem ismerték el, ez egy ukrán államilag jóváhagyott művelet lehetett. Ezért nem szabad félvállról venni az ilyen helyzeteket. Ugyanakkor egy szélsőséges csoportnak vagy akár egyetlen embernek sem kell feltétlenül nagy logisztika ahhoz, hogy például robbanóanyaggal felszerelt drónt repítsen egy olajfinomítóba vagy olajtartályba. A dróntechnológia miatt jelentősen megváltozott világban egy egyén is komoly károkat tud okozni.
– Kanyarodjunk vissza kicsit az idegen zászlós művelethez. Ez most miért merülhet fel lehetőségként?
– Az idegen zászlós művelet annyit tesz, hogy valójában nem ukrán kötődésű a támadás története, hanem egy másik ország vagy szereplő próbálja növelni a feszültséget Magyarország és Ukrajna között. Az ilyen műveletek nem ritkák a történelemben, ezért is merülhet fel, illetve többeknek lehet érdeke a feszültség fenntartása vagy fokozása.
– A közelmúltban a kritikus infrastruktúrák védelmére is több figyelem jutott. Ez indokolt?
– Mindenképpen. Ukrajna 2022 óta szomszédos ország területén is hajtott már végre kinetikus műveletet. Nyilván Oroszország más helyzet, mert háborúban állnak, de volt például emberrablás Moldovában, és más, határokon túli akciók is. Emellett a tengereken is történtek támadások orosz kötődésű hajók ellen tengeri vagy légi drónokkal. A védelmet tehát növelni kell, akár az ukrán háborútól függetlenül is. A drónok jelentősen megnövelték a pusztító képességet, akár egyének esetében is – ezt már fentebb is említettem –, ezért különösen fontos a drónok elleni védelem a kritikus infrastruktúrák esetében.
– Mégis, egyesek szerint túlzó intézkedés volt katonákat kivezényelni ezekhez az objektumokhoz…
– Nem, ez nem túlzó. Sőt, ezt tényleg nemcsak az ukrán–magyar viszony miatt kell megtenni. Nem mondom, hogy korábban meg kellett volna lépni, de most mindenképpen szükséges, és fenn is kell tartani azt, hogy a kulcsfontosságú infrastruktúrák megfelelő védelemmel – és főleg drónvédelemmel – rendelkezzenek.
– Ha mégis megtörténne egy állami szintű támadás, Magyarország kire számíthatna?
– A NATO-ra és az Egyesült Államokra száz százalékosan számíthatunk. De még egyszer: annak, hogy Ukrajna szárazföldi katonai erővel megtámadja Magyarországot, rendkívül alacsony a valószínűsége. Gyakorlatilag elhanyagolható. Ha mégis ilyen helyzet állna elő, a NATO-tagállamok – és különösen az Egyesült Államok, amely a szövetség legerősebb tagja – kulcsszerepet játszanának.