Rendhagyó kirándulásra hívjuk olvasóinkat: ezúttal nyelvünk „állati” kincsei után eredünk. Megnézzük, hogyan élnek tovább a mindennapjainkban azok a szólások és közmondások, amelyekből kiderül, miért nem csinál egy fecske nyarat, és miért dolgozunk ma is szorgos méhecskeként.

Rengeteg minden átalakul körülöttünk, a világ rohan, a szokások kopnak, a hagyományok halványulnak. Mégis van valami, ami makacsul tartja magát a XXI. században is: az állatos közmondás, hasonlat és szólás. Ezek a szófordulatok generációról generációra szállnak, miközben észrevétlenül beleszövődnek a mindennapi beszédünkbe.

Őseink előszeretettel ruházták fel az állatokat emberi tulajdonságokkal. A róka ravasz lett, a bárány szelíd, a farkas kegyetlen, a csiga lassú. Ezekből a képekből születtek azok a frappáns, sokszor humoros, néha csípős mondások, amelyeket ma is gondolkodás nélkül használunk.

Kora reggel a kakas kukorékolására kelünk, majd lóhalálában rohanunk, hogy beérjünk a munkahelyre. Ha tél van, a farkasordító hideg próbára tesz bennünket, és bizony előfordul, hogy úgy araszolunk az úton, mint egy csiga. Persze nem erőszak a disznótor, de munkába menni muszáj, igaz, láttam én már karón varjút.

A munkahelyen aztán elszabadulhat egy-egy „kutyafája”, amikor a dugó miatt elkéstünk, de hamar belátjuk: senkinek sem repül a szájába a sült galamb. Dolgozni kell, mert egy fecske nem csinál nyarat, és a sikerhez bizony kitartás szükséges.

Az állatos közmondások különlegessége éppen abban rejlik, hogy képszerűek. Amikor azt mondjuk valakire, hogy „szamár”, mindenki érti, mire gondolunk. Ha valaki „bagoly módjára” ébren van éjszaka, rögtön látjuk magunk előtt a nagy szemű madarat. Aki pedig „rókát fogott”, az bizony kellemetlen helyzetbe került.

Sőt, az állatokkal való példálózás nemcsak a hibáinkat, hanem az erényeinket is kiemeli. Dolgozhatunk „szorgos méhecskeként”, lehetünk „bátor oroszlánok” vagy „hűséges kutyák”. Ezek a képek egyszerűek és beszédesek.

Talán éppen ez a titkuk: rövidek, találóak és időtállóak. Nem kell hozzájuk magyarázat, mert évszázadok tapasztalata sűrűsödik bennük. Miközben a technológia szárnyal, mi még mindig kakasszóra kelünk – legalábbis képletesen –, és ha kell, oroszlánként küzdünk a céljainkért.

Érdemes tehát életben tartani ezeket a szófordulatokat. Használjuk őket bátran, tanítsuk meg a gyerekeknek is, mert lehet, hogy változik a világ, de az „állati jó” közmondásaink velünk maradnak. És valljuk be: nélkülük sokkal szegényebb lenne a nyelvünk.