A mesterséges intelligencia kétségtelenül hasznos eszköz, és a fejlődést számos területen képes elősegíteni. Az oktatásban, az orvostudományban vagy a kutatásban komoly lehetőségeket rejt. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy különösen sok veszélyt hordoz egy még ki nem alakult személyiség fejlődésében.

A gyerekek és tinédzserek képernyőideje folyamatosan növekszik, miközben a mozgás egyre inkább háttérbe szorul. Sokaknál a rövid videók végtelen pörgetése válik az egyetlen „testmozgássá”.

Pedig egy kutyabarát társaságában az udvaron futkározni, vagy egy cicával a lakásban szőrmók-labdát kergetni összehasonlíthatatlanul nagyobb élményt ad, mint a virtuális valóság bámulása.

Ezzel párhuzamosan egyre több mesterséges intelligencia által generált állatos videó kering az interneten. Ezekben a két- vagy négylábú szereplők emberi tulajdonságokkal felruházva jelennek meg: kertekbe „betörve” gyerekjátékokkal szórakoznak, táncolnak, barátkoznak, mintha nem is ösztönlények, hanem mesefigurák lennének. Ezek a tartalmak jelentősen befolyásolják a fiatalok állatokhoz, az állattartáshoz és a felelős gondoskodáshoz való viszonyát.

Ha a gyerekek azt látják, hogy az állat mindig kedves, mindig játékos, mindig „érti” az embert, akkor könnyen torzul a képük a valóságról. A felelős állattartás érzése – amely türelmet, szabályokat, odafigyelést és tiszteletet igényel – nehezebben alakul ki egy olyan világban, ahol az állat csak egy újabb szórakoztató tartalom.

Éppen ezért lenne kiemelten fontos, hogy beszélgessünk erről a gyerekeinkkel. Hogy elmagyarázzuk nekik: amit a képernyőn látnak, nem mindig valóság. És amikor csak tehetjük, vigyük őket menhelyekre, vonjuk be őket az ott élő állatok gondozásába, hogy saját tapasztalatból ismerjék meg, hogyan viselkedik, reagál és „érez” egy valódi élőlény.

Mert trambulinozó nyulakat lehet gyártani egy algoritmussal. De az empátiát, a felelősséget és a természet tiszteletét csak a valóság tudja megtanítani.