Vámos Miklós könyvbemutatójára várakozva egy különös beszélgetés fültanúja lettem. Két barátnő arról mesélt, hogy minden évben a Győri Könyvszalon rendezvényein találkoznak egy közös kedves ismerősükkel, és elégedetten állapították meg: milyen szerencse, hogy a Könyvszalont évről évre megrendezik.

Az előadás iránti érdeklődés hatalmas volt: a szervezőknek plusz székeket kellett behozniuk, és még a lépcsőkön is ültek rajongó olvasók. Az első néhány perc után megértettem, miért. Vámos csendesen, nyugodt, szinte egysíkú hangsúllyal, baráti közvetlenséggel és intelligens humorral mutatta be legújabb kisregényét.

Először a Ötvenhét lépés című könyvéről beszélt, amely egy egyszerű találkozásból született, a régi Alkotóházas időszak emlékéből. Visszarepít abba a világba, ahol a szobalányok alumínium tálcán szolgálták fel a reggelit, az írógépek kopogása három szobával arrébb is felébresztette az embert, és alig akadt valaki, akinek autója lett volna.

Egy kulisszatitkot is elárult a címadásról. Elhatározta, hogy ír három cselédről, akik az Alkotóházban dolgoznak. Keresett egy házat, ahol a nők laktak, amikor nem alhattak bent — egy nádfedeles házikót, amely történetesen Szirtes Ági színésznő nagymamájáé volt. Lemérte, hány lépésre van az épület az Alkotóháztól: pontosan ötvenhat lépésre. Rájött, hogy ezt nem adhatja címnek, mert mindenkinek a forradalom jutna róla eszébe, ő pedig ezt el akarta kerülni. Így két lehetősége maradt: ötvenöt vagy ötvenhét lépés. Az utóbbit választotta, mert – mint mondta – nem bírja a szóismétlést, még a számok esetében sem.

Vámos mosolyogva idézte fel élete takarítónőit, akiket – bevallása szerint – olykor nagyon nehezen viselt. Azt is elmesélte, mennyi apróság képes őt felbosszantani.

„Ismerik Önök azt a hangot, amikor a seprű nyele, a falnak támasztva, egyszer csak eldől? Na, az engem nagyon tud idegesíteni!” – mondta nevetve.

Ebből és persze még rengeteg más élményből született a Tollseprű című kisregénye.

Több tucat takarítónő fordult meg az életében, és tréfásan hozzátette: a könyv megírása után egy pillanatra attól tartott, hogy valamelyikük majd ezért rágyújtja a házat – természetesen ez is csak a csípős humor része volt.

A sok mosoly és látszólagos könnyedség mögött azonban komoly üzenet húzódik: akinek nincs rend a környezetében, annak a fejében sincs rend.

„Azt tanácsolom, ha valamilyen lelki nehézségbe ütköznek, kezdjék azzal, hogy hazamennek és rendet raknak a fizikai világban. A rendrakáshoz néha egy jól sikerült válás is hozzátartozik” – jegyezte meg ismét humorral.

A lényeg tehát: kívül kell rendet teremteni, mert akkor belül is rend lesz. Fordítva ez bizony nem működik.

Galéria: MekliZ Fotó