Ha van a világon precíz, fegyelmezett és végtelenül emberi figura, akkor azt minden bizonnyal Bólya Olivérnek hívják – írom ezt barátjaként, de minden elfogultság nélkül. A győri fodrász amellett, hogy munkaidejében férfi vendégeinek kreál frizurákat, maratonokat fut és boldog családapaként éli mindennapjait feleségével, Kamillával és tíz hónapos kislányukkal, Millával. Az ő története elsősorban az egyensúlyról szól: arról, hogyan lehet a szenvedélyt, a munkát és a családot harmóniába rendezni.

Olivér győri születésű, már gyerekkorától kezdve körülvette a sport. Testvére, Márton válogatott szertornász volt, később a crossfit világában teljesedett ki. „Apukám gyerekkorában kajakozott, anyu pedig inkább konditermi edzéseket végzett.”

Ő előbb szertornázott, majd ötéves korától a Győri ETO játékosa lett. „Tizenegy évet voltam az ETO-ban, aztán Gyirmóton és Ausztriában is játszottam, ahol két bajnoki címet szereztünk. Nem meglepő módon, mindig futós posztokon játszottam, szélső védőként vagy szélsőként.” Aztán eljött a pillanat, amikor döntenie kellett: marad a labdarúgás bizonytalan világa, vagy új, stabil életet épít. „Mindig is az a típus voltam, aki nem tud két komoly dolgot párhuzamosan csinálni. Ha valamit csinálok, azt szeretem tiszta szívvel, rendesen csinálni.” Így a futball helyett a fodrászatot választotta, amihez azóta is hű. Fokozatosan építette magát, szalonját és vendégkörét, ma már kétszáznál is többen térnek vissza hozzá hétről hétre.

A futás évekkel később, egy nehezebb, feszített időszakban lépett be az életébe. „Éreztem, hogy muszáj mozognom, mert anélkül sosem teljes az életem.” Előbb rövid távokat futott, majd egy nepáli túrára készülve, hosszabbakat is. Innen vezetett az út az első félmaratonhoz, majd maratonhoz, ahol már az első próbálkozásnál három óra alá akart kerülni és ez sikerült is neki.

Edzőjével, Szabó Csabával azóta is együtt dolgozik. „Az első maratonom 2 óra 58 perc lett, a második 2:49, két hete a Budapest Maratonon 2 óra 42 percet futottam, ezzel pedig több mint tízezerből 20. lettem és az 5. legjobb magyar versenyzőként értem célba. Edzőmmel minden verseny után lépésről lépésre haladunk. A cél pedig már megvan: Szeretnék 2 óra 30 perc alá kerülni. Ez még sok munka, de hiszek benne, hogy ezt is meg tudom csinálni!”

A precizitás, ami a szalonban természetes, a futásban is elkíséri. Figyel a táplálkozásra, az edzések ritmusára, és talán a legfontosabbra: a már említett egyensúlyra. Mert Olivér nemcsak futó és fodrász, hanem férj és apa is. „A feleségem, Kamilla mindenben mellettem áll. Ő az, aki visszahúz, ha túlpörgök, és ő az, aki elindít, ha elbizonytalanodom. A kislányunk, Milla pedig megtanított arra, hogy a legnagyobb eredmény nem a célba érkezés, hanem az, ha valaki őszintén örül neked, amikor hazaérsz.”

Olivérnél úgy néz ki, minden a helyén van: olló, futócipő, család. „Az érzelmi stabilitásnál nincs fontosabb” – mondja mosolyogva. Történetét hallgatva talán az sem lehet véletlen, hogy a Budapest Maratonon futott egyéni csúcsa után a legszebb pillanat nem a befutónál, hanem otthon várta: „A kislányunk pont a verseny másnapján kezdett el egyedül járni. Ennél nagyobb öröm pedig nincs a világon.”