Szamosháti Vadász Nimród C-Kán igazi főnök, engedelmes természetű, alapvetően nyugodt, fegyelmezett, testvére, Szamosháti Vadász Nimród C-Koppány pedig egy nagy bohóc, mozgékony, szeleburdi – meséli a két csodaszép, büszke tartású erdélyi kopóról gazdájuk, Müllerné Sztankó Kármen koroncói otthonukban, ahol érezhetően minden egy kicsit a négylábú családtagok körül forog.

Kármen kisfiával, Zalánnal, és a kisebb kutya sereglettel a kapu előtt fogad: „sétáltunk egyet, illetve arra gondoltam, hogy már itt kint ismerkedjetek össze” – mondja a háziasszony, akire ez a figyelmes kedvesség mindenkivel szemben jellemző, járjon kettő, avagy négy lábon az illető. A jól sikerült ismerkedés után röviddel szinte már falkatagnak is érezhettem magam, rengeteg izgatott ugrálás és nyalogatás következett.

„Mindenképpen magyar fajtát szerettünk volna. Az erdélyi kopó az egyik legősibb, és sajnálatos módon a legveszélyeztetettebb helyzetben lévő, legritkább kutyafajta. Magyarországon összesen 800, Erdélyben 300 törzskönyvezett kutyát tartanak számon. Az erdélyi kopó vadászkutya, ráadásul nem is akármilyen, a legjobbak egyike. Messze földön híres bátorságáról, hiszen nem tartozik a legnagyobb kutyafajták közé, mégis gondolkodás nélkül szembeszáll akár a medvével is. Amíg a vadonban nem ismer pardont, otthon igazi családtag, imádja a gyerekeket, szeret játszani. Ez fontos szempont volt számunkra, hiszen van egy kisfiunk. A férjemmel, Zoltánnal együtt szívügyünknek érezzük, hogy ez a csodás fajta ne vesszen ki, a magunk szerény módján pedig próbálunk tenni is ezért” – mesél csillogó szemmel elhivatott hozzáállásukról Kármen, akinek a férje már régen is sokat járt kutyakiállításokra. Manapság pedig már kikapcsolódás, családi program ez nekik, ahol lehetőségük van ismeretségeket, barátságokat kötni, új embereket megismerni.

A kiállítási programokat sokszor több napos kirándulással kötik össze – jártak már Helsinkiben a világkiállításon, Ausztriában, Brnoban is – Kán és Koppány pedig lelkes partner ebben. Mindkét kutyust viszik magukkal, mert ők elválaszthatatlanok – mondja Kármen, bár a versenyeken csak az egy éves Kán vesz részt. Aki ekkor éppen játékosan, gyengéden ráharap az alkaromra. Megtudom, ezt a bizalmas kedveskedést azoknak tartogatja, akiket közel érez magához. Ha nem szerettem volna már meg, ebben a pillanatban azonnal a szívembe zárom őt, csakúgy mint a kajla Koppányt, no és természetesen az öreg beagle-t, Gusztávot is, aki csendes higgadtsággal szemlélte a vendég okozta kavalkádot. „Remélem, kapunk még együtt jó pár hónapot, Guszti sajnos nagyon beteg” – simít végig gyengéden a hátán Kármen, kedves, de szomorkás mosollyal tekintve rá. 

Kicsit csapongó beszélgetésünk főszereplője aztán ismét Kán lesz, a 16-szoros BOB, vagyis fajtagyőztes erdélyi kopó. A BOB (Best of Breed, azaz fajtagyőztes) egy rangos cím, amelyet kutyakiállításokon ítélnek oda a fajta legszebb egyedének. Kán 3 hónapos kora óta jár kutyaiskolába, hiszen tanulnia kell az engedelmességet, ez fontos a versenyek szempontjából. De a fegyelmezettség egyébként is lényeges, jót tesz a kutyáknak is. Nem drákói szigor ez, inkább szerető, de következetes figyelem, fegyelem. A kiállításokon segítségük is van, egy hivatásos handler, Váczi Dorka vezeti fel a versenyeken Kánt, hozzáértése sokat jelent az eredmények szempontjából. Kán szereti és tiszteli őt, figyel rá – avat be a számomra ismeretlen világba Kármen. Komoly szabályrendszernek kell megfelelni ezeken a megmérettetéseken, figyelve a bírákra, fontos, hogy a kutya fókuszált legyen abban a pár percben, amíg a feladatot teljesíti. Fizikailag is végig nézik a kutyákat, még a fogukat is.

A Magyarországi Erdélyi Kopó Klub pedig kiemelt figyelmet fordít az alacsony egyedszám miatt az almokra, a genetikára. Kán és Koppány egyébként a romániai Kidéből érkezett a családhoz, a Szamosháti Vadász Nimród kennelből. Az anya kutya gazdája Szabó Csaba, az apa kutyáé pedig Mohos Katalin.

„Egyszerűen szeretjük megmutatni Kánt, ezt a gyönyörű kutyafajtát. Büszkék vagyunk rá, hogy az erdélyi kopók egyik legszebb példánya” – összegzi röviden Kármen a motivációt, hozzátéve: „számunka azonban ők a szeretett családtagjaink. Amikor Zágrábba utaztunk versenyre, Kánt megcsípte egy darázs, borzasztóan feldagadt a feje. Rögtön orvoshoz vittük, injekciót kapott, de nem volt jól. Azonnal fordultunk vissza, hoztuk haza, hogy az otthonában gyógyulhasson. Szerencsére hamar rendbe jött.”

Hatalmas ricsaj, örömteli csaholások, futkosás vet véget péntek délutáni beszélgetésünknek. Hazatért a külföldön dolgozó Zoltán, akire izgatottan ugrált fel Kán és Koppány, de még a kisöreg Gusztáv is.

„Boldogok, és persze tudják, hogy mennek futni. Zolinak ez a kikapcsolódás, tíz kilométereket is fut a két kutyával. Nekik ez nagyon kell, hiszen tele vannak energiával, a mozgás a lételemük” – mondja mosolyogva Kármen, én pedig, figyelve ezt a csodás kis kompániát, csendben elköszönök.

Kán kutyakiállításokon elért eredményei:

16x-os BOB (fajtagyőztes az erdélyi kopók között)

Címei:

Hungária Minor Puppy Winner

Szlovák Puppy Winner

Hungária Junior Champion

Eszterházy Memorial Junior Winner

Bugac Karikás Kupa Bajnoka

Európa Junior Winner 2025

Osztrák Junior Champion

Románia Junior Champion

Szlovák Junior Champion+Derby Winner

Finn Junior Show Champion

Fiatal Világgyőztes 2025

Horvát Junior Champion Ship 2025