A Győr+ Média szeptember 19-én is sok érdekes hírt kapott Grúziából, ahol Kovács Albert és társai a Skara Expedíción tartózkodnak. S bár az időjárás vélhetően alapjaiban átírta a történéseket, a négyfős hegymászócsapat megint meghódított egy olyan csúcsot, ahol magyarok még soha nem jártak. Ráadásul a hűség újabb szép példáját élhették át a gyönyörű, de meglehetősen zord vidéken.
Kezdjük is mindjárt azzal, hogy a négyfős hegymászócsapatból mindenki jól van, egészségesek, s ez a legfontosabb. Na meg nagyon fáradtak, ami érthető. Kovács Albert és Pekker Szabolcs győri mászók, illetve Mógor Péter és Demény Barnabás szeptember 15-én indult útnak, hogy meghódítsák Grúzia legmagasabb hegycsúcsát, az 5200 méteres Skarát. Ezt még soha, egyetlen magyar hegymászó sem teljesítette. S jelenleg nagyon úgy néz ki, most sem fogják… Viszont ez az egyetlen felelős döntés, amelyet meghozhattak ezek a tapasztalt és kiváló sportemberek.
Viszont ne szaladjunk ennyire előre, hiszen tegnap ott „búcsúztunk” el a fiúktól, hogy megjárták a 4350 méteren található Hale-Shhara csúcsot, s kitűzték a magyar zászlót.
„Büszkék vagyunk rá, hogy ezt a négyezres hegyet másztuk meg elsőként magyarok!” – mondta Kovács Albert már szeptember 19-én a Győr+ Médiának, ugyanis még a Hale-Shhara csúcsán sem járt magyar hegymászó, nemhogy még győri!
„Az útvonal nem volt kimondottan nehéz. Inkább a laza kőzet okozott problémát, mert nagyon omlós felületen másztunk.” – részletezte Albert, majd egy igazán kedves történetet is megosztott velünk, amely az ember és a kutya közötti bizalom jeles példája.
„Korábban már meséltünk a kutyáról, aki megette Szabi szendvicsét. Nos, volt egy másik kutyus is, így ketten szegődtek mellénk. Képzeld, végig feljöttek velünk. Néha kaptak tőlünk kaját, és el nem hagytak volna minket semmiért. Igazi hegyi kutyákról van szó, elképesztő, hogy hova feljöttek. Mindent megettek, amit találtak: a szöcskét, a kis madarakat, a pockokat, a havat, s tényleg mindent, amit találtak.
A fekete-fehérről sokszor már azt hittem, hogy lezuhant, mert nem láttam egy ideig sehol, aztán egyszer csak megint megjelent. Leszakadt a körme, összevérezte a havat és minket is, de jött velünk szakadatlanul. Annyira hazahoztam volna, hiszen végig velem maradt. Nehéz volt otthagyni…” – Albertnek egyébként itthon is van kutyája, így nem meglepő, hogy gyorsan kialakult az összhang az újdonsült négylábú barátokkal.
Albert, Péter, Barnabás és Szabolcs csütörtökön 16 óra környékén értek vissza a Hale-Shhararól a 3500 méteren hagyott táborukba. A lefelé út sem volt éppen könnyű, a hóvihar is elkapta őket. Fáradtan, de tiszta fejjel elemezték a helyzetüket, s döntöttek.
„Azt mondhatjuk, hogy az esélyeink a nullára csökkentek a Skarát illetően. Én Szabival még tegnap lejöttem 3000 méterre aludni, ezért nem láthatjátok a képen a sátrainkat. Itt egész reggelig esett a hó, körülbelül 20 centiméternyi latyakos, vizes hó esett le. Peti meg Barna fent aludtak a 3500-on hagyott táborban, vagyis próbáltak. Ott 30 centiméter hó lett reggelre. A lejövetelünk is nehézkes volt.
Amit sejtettünk, bejött: ha ez a nagy hó a falban ér minket, az nem lett volna ideális semmilyen szempontból.” – hangsúlyozta Kovács Albert, akit ezért is lehet kiemelten tisztelni, mert mindig felelős, átfontolt döntést hoz, s mindig kiemeli: társaira ugyanez a jellemző. Nem egy ember dönt, a hegymászás csapatmunka. Közösen értékelik a kialakult helyzetet, és ahogy együtt indultak el, együtt is jönnek haza. Mert ennél nincs fontosabb.
„Az eredeti terv úgy tűnik, nem jön össze. De senki nem bánja, mert mindenki megvan épen, egészségesen! Megnéztük ezt a hegyet, ami nagyon-nagyon szép és összetett. Monumentális! S ahogy fentebb is mondtam, a Hale-Shhara megmászására azért büszkék vagyunk!” – zárta Kovács Albert, s bizony mi is büszkék lehetünk rá, és a szintén győri Pekker Szabolcsra, Mógor Péterre és Demény Barnabásra. Mert a magyar hegymászók ismét megmutatták, milyen képzettek, felkészültek, erősek, és nemcsak a hó miatt képesek hideg fejjel, megfontolt és jó döntést hozni!