Magas színvonalú szakmai munkájáért Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át augusztus 20-a alkalmából Kokas Éva, a győri Generációk Művelődési Háza igazgatója – olvashattuk a hírekben. A szakember tavaly Győrben Szent László-díjban részesült, az akkor vele készített interjúban álommelósnak nevezte magát.

Hogyan érintett az állami kitüntetés?

Büszke vagyok, boldog és hálás. Nagyon fontos, hogy az ember munkáját elismerjék, akár kitüntetéssel, akár egy jó szóval. Ez szárnyakat ad! Az Ezüst Érdemkereszt elismerés nagy meglepetésként ért, de úgy érzem, ez nemcsak az én kitüntetésem, hanem a Generációk Háza összes munkatársáé. Kiváló kollégáim vannak, akikkel inspiráljuk egymást, szeretünk együtt dolgozni. Amióta Generációk Háza vagyunk, minden korosztályt kiszolgálunk, a pici babáktól a nyugdíjasokig, mindenkinek kínálunk programokat.

Áruld el, hogyan tudtad meg, hogy kitüntetést kapsz és hogyan élted meg az ünnepséget?

Éppen az építő játszótér tábor zajlott, amikor a Parlamentből kaptam egy levelet, hogy felterjesztenek a díjra, kérték a hozzájárulásomat, és érdeklődtek, hogy ha megítélik ezt nekem, akkor átveszem-e a díjat? Én úgy gondolom, hogy a közel negyvenéves, közművelődés területén végzett munkámba beletettem a szívemet, a lelkemet, és ha erre a díjra méltónak tartanak, akkor én boldogan átveszem azt. Eltelt egy hónap, újabb levelet kaptam, hogy megkapom ezt a magas állami kitüntetést és értesítettek, hogy augusztus 19-én a Pesti Vigadóban vehetem át a díjat. Ekkor már elárultam a munkatársaimnak is a jó hírt. Az augusztusi ünnep idején éppen Németországban nyaraltam volna, így elcseréltem a repülőjegyem egy későbbi időpontra és rész vettem az ünnepségen, amely nagyon felemelő volt. Zsigó Róberttől, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkárától, miniszterhelyettestől és Kiss-Hegyi Anita kulturális kapcsolatokért felelős államtitkártól vettem át a díjat. 

Az intézmény neve az évek alatt sokszor változott, te jelented benne az állandóságot…

Igen, 38 éve dolgozom itt, ebből 31 éve vagyok az igazgatója a művelődési háznak. A pályafutásomat – az első diplomám megszerzését követően – a Kodály Zoltán Általános Iskolában tanítóként kezdtem. Az a fél év bebizonyította, hogy a tanári pálya nem nekem való. Akkor hívtak a Mező Imre Úttörőházba, azonnal igent mondtam. Már akkor is szakköröket, fesztiválokat, táborokat szerveztünk a gyerekeknek. Öt év művelődésszervezői munka után igazgatóhelyettes lettem, majd két év elteltével az intézmény igazgatójának választottak, mely pozíciót ötévente újra meg kellett pályázni. Természetesen folyamatosan képeztem magam, időközben elvégeztem a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola művelődésszervező szakát, majd a Pécsi Tudományegyetemen pedig az andragógia-művelődésszervező szakot, így minden korosztályra van „jogosítványom”. Kitapasztaltuk, mire vágynak a gyerekek, a felnőttek, hogy mivel tudunk nekik értékes perceket, jó pillanatokat szerezni.

Egy korábbi interjúban azt mondtad, a te munkád álommeló.

Szerintem nincs annál fontosabb, mint hogy valaki azt csinálja, amit szeret, hogy azt érezze, a helyén van. Én ezt érzem, amióta itt dolgozom. Imádom például a raklapos tábort, aminek az ötletét Németországból hoztam. Csodálatos érzés, hogy olyan szülők is hozzák a gyerekeiket, akikkel gyerekként én magam táboroztam együtt. A sok program közül kiemelem a Kisfaludy-napokat, ami korábban nagy népszerűségnek örvendett a városban, és mi az elmúlt években újraélesztettük, így több száz fiatal mutathatja meg évről évre a tehetségét.

Hogyan látod az intézmény jövőjét?

Azt gondolom, hogy mi megteszünk mindent annak érdekében, hogy népszerű legyen a ház, hogy sok látogató keressen bennünket. Szakköröket, fesztiválokat szervezünk, bemutatkozási lehetőséget adunk a gyerekeknek, a fiataloknak, hogy kibontakoztathassák tehetségüket, személyiségüket, hogy meg tudják mutatni magukat, hogy kik is ők valójában, és így talán a pályaválasztásukat is tudjuk segíteni. Mert abban biztos vagyok, hogy mindenki tehetséges valamiben. Lehet, hogy egy gyereknek iskolai kudarcai vannak, de nálunk rájön, hogy kiteljesedik a diákszínjátszásban vagy a képzőművészetben. Úgy gondolom, hogy ebben nagyon értékes munkát végzünk!