Szenes Ivánra mindig emlékezni fogunk. Mert amit ő adott a magyar zenei életnek, az leutánozhatatlan és megismételhetetlen. Legenda, fogalom, zseni – és még lehetne fokozni. Tizenöt évvel ezelőtt, ezen a napon csukta le örökre a zongoráját, tette ki a végzáróvonalat a kottában, és az utolsó pontot az aktuális dalszövegben. Hiánya fáj, de egész lényét őrzik a dalok, emlékét pedig ápolja imádott lánya, Andrea.
Életrajza természetesen megtalálható az interneten, a lexikonokban, érdemes is olvasgatni. Azt azonban mindenképp érdemes megemlíteni, hogy Szenes Iván édesapja Szenes Andor író, színpadi- és slágerszerző volt. A Szenes rokonság tagja volt még Béla, aki íróként és újságíróként is dolgozott, továbbá Szenes Hanna, a mártírsorsú költőnő. Szenes Iván felesége pedig Kornay Mariann (Kornai Marianne) színésznő volt. Nincs mit csodálkozni tehát, ha Iván is az alkotó élet mellett tört lándzsát.
Felsorolni is nehéz lenne, hány olyan tisztséget töltött be, amely a színpadhoz, a színházhoz és a zenéhez köthető. Néhányat mégis említsünk meg: volt a Fővárosi Népszórakoztatási Intézet és a Vidám Színpad dramaturgja is, az Országos Cirkusz Vállalat varietéosztályának és szabadtéri színpadainak művészeti vezetője. Nekünk, győrieknek különösen fontos adat, hogy 1961 és 1979 között a győri Kisfaludy, majd a József Attila Színház dramaturgja volt.
Ám Szenes Iván leginkább azokról a slágerekről ismert, amelyeket még ma is énekelünk, amelyeket hallva bizony sokszor elmosolyodunk, vagy éppen könnycsepp gyűlik össze a szemünk sarkában. Hiszen a dalok már csak ilyenek: ha csodálatos tehetséggel és tudással írják meg őket, majd hasonló adottságokkal éneklik el őket, akkor érzelmeket váltanak ki az emberekből. Akkor is, amikor frissek, akkor is, amikor már befutottak, és akkor is, amikor már kissé kopottak. Mert az idő sajnos telik, s ahogy Szenes Ivántól is tizenöt éve búcsút vettünk, úgy sok-sok énekestől, előadótól is, akik sikerre vitték a bravúros szerzeményeket.
Statisztikák szerint még mindig ő Magyarország legtöbbet játszott szerzője és legtermékenyebb dalszövegírója: csaknem 2000 dalszöveget írt, és természetesen a színházi darabjai is elképesztő számokat érnek el.
Ám Szenes Ivánról a legtöbb embernek az örökzöld slágerek ugranak be. Múlnak az évek, az évtizedek, de a sorok, a dallamok minden korszakban ugyanúgy szólnak, ugyanazt jelentik, mint a megírásuk és az előadásuk pillanatában.
Szenes Ivánról képtelenség röviden és objektíven emlékezni. Ahogy beszélgetni sem lehet róla röviden, érzelmektől mentesen, és nem lehet a dalait megismerni egy könnyű délután alatt sem.
Aradszky László és Koós János ugrik be elsőre, s bizony, sajnos már ők sincsenek köztünk. Ám az „Isten véled, édes Piroskám”, a „Nemcsak a húszéveseké a világ” és az „Annál az első ügyetlen csóknál” Aradszky-klasszikusok; illetve a „Kislány a zongoránál”, a „Nem vagyok teljesen őrült”, az „Én, aki nála jártam” Koós-slágerek még ma is verhetetlenek. Vagy Szécsi Pál gyönyörű dala, a „Szeretni bolondulásig”, Harangozó Teri „Mindenkinek van egy álma” – már itt szól a fülemben. Egyikük sincs már köztünk, a helyüket pedig senki sem képes betölteni…
Tudták, hogy a később Máté Péter által is előadott „Mondd, miért szeretsz te mást?” című dalt Záray Márta énekelte először? Ahogy az „Áprilisi tréfa volt” is a csodás énekesnő nevéhez fűződik. Kovács Erzsi pedig a „Hosszú az a nap” című feledhetetlen szerzeményt énekelte, amelynek egyébként a zenéjét és a szövegét is Szenes Iván írta. Később többek között Csepregi Éva is előadta. Záray Márta és Kovács Erzsi is már csak emlék, de milyen csodálatos érzés emlékezni rájuk, hallgatni a hangjukat, elrepülni egy más világba, amikor még irodalmi magasságokba emelkedtek a dalszövegek, és sehol sem volt még a trágárság…
Tolnay Klári és Páger Antal kettőséig, az „Orchideák, lila orchideák”-ig bírtam könnyek nélkül: hiszen amellett, hogy a Charlie nénje egy kedves és kacagtató zenés vígjáték, ez a dal olyan történetet, szerelmet mesél, amely minden életkorban szívet marcangoló. Hányszor voltunk félénkek elmondani az érzéseinket, hányszor utalgattunk csak, mert rettegtünk. Szinte mindegy, mitől, csak féltünk. Hallgassuk meg hát ezt a dalt, s fogadjuk meg: nem élünk tovább így, s nem várjuk meg az öregkort, hogy kimondjuk: szeretlek… Tolnay Klári és Páger Antal sincs már köztünk, áldott emlékük örök!
A tragikus sorsú Mary Zsuzsi is Szenes Ivánnak köszönheti talán legnagyobb sikerét: a „Mama” című slágert 1968-ból. Tény, Dobos Attila is zseniális dalt szerzett, de Szenes bravúros szövege is kellett a Táncdalfesztivál megosztott fődíjához és közönségdíjához is. Ha talán másra nem is gondolt vissza Mary jó szívvel, erre a felvételre biztosan…
Ám kalandozzunk egy kicsit vidámabb területre, hiszen itt van például a „Jamaicai trombitás”, amelyet a Voith Ági–Bodrogi Gyula házaspár tett népszerűvé és igazán eredetivé. Kettősük humoros, zseniális és imádnivaló! Senki másra nem illett így azóta sem ez a dalszöveg, mint rájuk. Érdemes újra és újra meghallgatni!
Zalatnay Sarolta, azaz Cini „Tölcsért csinálok a kezemből” 1969-es örökzöldje szintén bravúros verssel ellátott szerzemény, újra Szenes Iván nagyságát dicséri. Tökéletesen eltalált szójátékok egy fiatal, gyönyörű és kivételesen tehetséges énekesnő számára. Meg is hozta Cininek a sikert, a dalt pedig még ma is önfeledten éneklik a tömegek.
S ha már a nagy női énekesnőknél tartunk, naná, hogy Koncz Zsuzsának és Kovács Katinak is írt Szenes Iván, bár inkább utóbbinak ismertebbeket: „Úgy szeretném meghálálni”, „A régi ház körül”, „Nálad lenni újra jó lenne”, „Ha legközelebb látlak”, „Add már, uram, az esőt”, „Találkozás egy régi szerelemmel”… Van, aki nem ismeri ezeket a gigaslágereket?! Mindegyik verse külön is megállná a helyét. Ám olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy remek zeneszerzők munkáihoz születtek a versszakok. Nem hiába nyert velük számos díjat Kovács Kati, ahogy sokan mások, sok más dallal, amelyhez Szenes Ivánnak köze volt…
Nehéz írni Szenes Ivánról. Emlékezni valakire, akire a munkássága miatt még most is úgy tekintünk sokan, mintha itt lenne velünk. Mert valójában itt is van! Hiszen csak a test búcsúzik, a lélek örök. Ezekben a dalokban pedig ott a legszebb lélek. Mert tiszta szív nélkül nem tudott volna ilyen szövegeket írni, ilyen szófordulatokat használni, így bemutatni az emberi érzelem gazdagságát.
Igazságtalan az élet, hogy elmúlik. Nem tudunk semmit tenni ellene. Szenes Iván immár 15 esztendeje nincs köztünk. Tizenöt éve nem gazdagítja már zsenialitásával a magyar zenei életet, a mindennapjainkat.
A dalok, a színdarabok és minden egyes munkája azonban őrzi emlékét, és itt van velünk minden egyes alkalommal, ha akár hanglemezről, akár videómegosztóról csendülnek fel az örökzöldek.
S tudják, mit? Ha bármilyen koncerten, vagy Szenes Iván-esten hallgatják a szerzeményeit, nézzenek fel az égre. Egy bárányfelhőben biztosan meglátják Szenes Iván jellegzetes fizimiskáját, mosolyát… Mert akit ennyien szeretnek, soha nem feledik el!