A Győri Lemezbörzét alkalomról alkalomra mind nagyobb sikerrel tartják meg, s ez szeptember 6-án sem volt másként. Hiába, a bakelit nyújtotta hangulatot egyre többen és többen fedezik fel magunkra vagy újra, vagy először.

A technikai vívmányokkal elárasztott világunkban, amikor már lassan egy CD is őskori leletnek minősül, egyre többen érzik szükségét annak, hogy megmentsék azt, ami egykor sokat jelentett.

A bakelit lemezek is ide sorolhatók, hiszen annak idején a legtöbb házibuliban az volt a menő, aki a lemezjátszót és a lemezeket hozta. Amikor Magyarországra többnyire csak a csehszlovák lemezpiac remekei jutottak be, kincsnek számított egy-egy RCA vagy His Master’s Voice (később EMI) korong. Nem véletlen, hogy a Made in Hungária kultuszfilmben az orgazda kisebb vagyonokat is adott volna például egy eredeti Carl Perkins-lemezért.

Megvan annak a maga varázsa, ahogy a tű serceg, és látjuk körbeforogni a lemezt. S valóban igaz az alábbi dalszövegrészlet is: „De a barázdán ha megreccsen a tű, mindig rájövök, hogy a szívem mihez hű.”

Nos, sokunknak a bakelitekhez és azokhoz a találkozókhoz fűződnek a jelenkor leszebb zenei élményei, ahol hasonló rajongókkal lehetünk egy társaságban. Keresgélni, böngészni, cserélgetni, vásárolni és beszélgetni ezekről a bakelitbe „zárt” csodákról pedig az egyik legjobb kikapcsolódás – amit leginkább csak az ért, aki tudja, milyen, amikor serceg a tű, és felcsendülnek az első dallamok.

Galéria: MekliZ Fotóstúdió