A Győri Szentlélek Katolikus Templom ünnepi szentmiséjét követően dr. Reisner Ferenc plébános megáldotta az új kenyeret és megvendégelte belőle a jelenlévőket.
A 10.30-kor kezdődött ünnepi szentmisét követően dr. Reisner Ferenc plébános megáldotta az új kenyereket. „Kérjük együtt államalapító első Szent István király, Magyarország fővédőszentjét, hogy oltalmazza nemzetünket!”
A kenyerekből a jelenlévő híveket megvendégelték, az eseményen Borsi Róbert a város kulturális tanácsnoka is jelen volt.

A hagyomány szerint az aratás után Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret. A búza mint a kenyér legfontosabb alapanyaga, szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen a magba zárt életet, a megmaradás reményét, egyben az élet továbbadását testesíti meg, mindamellett, hogy a jó termés Isten áldásának és gondviselésének a jele. A kenyér hagyományos elkészítése többnapos „asszonypróbáló”, szertartásokkal teli feladat volt, így fogyasztása, megszegése is csak kellő tisztelettel és a kenyérre rajzolt kereszttel történhetett.
A magyar kultúrában a kenyér jóval több, mint mindennapi táplálék. Ősi szimbólum, amely a család jólétét, bőségét és termékenységét hivatott biztosítani. A hagyományok szerint a kenyér gyakran kap szerepet az élet fontos fordulópontjain, amikor a jövő mágikus biztosítása kerül előtérbe.

Az esküvő után például az ifjú párt kenyérrel és sóval kínálják. Mindketten esznek egy-egy falatot, ezzel jelezve, hogy osztozni kívánnak az élet javaiban. A só az élet ízét, a kenyér pedig a mindennapi biztonságot szimbolizálja – hogy mindig legyen mit enniük, és ne hiányozzon házasságukból az élet sava-borsa.
Elterjedt népszokás, hogy új házba költözéskor kenyeret és sót visznek ajándékba. Ez a gesztus a háziak jólétét hivatott biztosítani, és sokan ma is hisznek abban, hogy ezzel szerencsét hoznak az új otthonba.
A néphit szerint a kenyér nemcsak táplálék, hanem gyógyszer is. Sőt babonaság is kötődik hozzá: a legismertebb, hogy ha sütés közben megreped a kenyér, az egy családtag halálát jelzi előre. A kenyér tehát nem csupán étel, hanem egy olyan szimbólum, amely generációkon átívelő hiedelmeket, szokásokat és érzelmeket hordoz. Minden szelet egy darab történelem – és talán egy kis varázslat is.
Galéria: MekliZ Fotóstúdió