„A kerek csokoládé, a szögletes csokoládé, a hosszú csokoládé… „ – kinek ne jutna eszébe ezekről a szavakról a népszerű magyar klasszikus mese, Pom-Pom és Gombóc Artúr. Az idei évben ezen mese köré fonódik az Egy a világunk Alapítvány által szervezett és már kilencedik alkalommal életre hívott kacifántos tábor.
A hagyományoknak megfelelően immár nyolcadik alkalommal ad helyet a tábornak a győrzámolyi tornacsarnok, ahol a héten több mint negyven fő táborozik együtt. Az egy hetes program különlegességét az adja, hogy az ép gyerekek és fogyatékkal élő társaik közösen töltenek el minőségi időt együtt.
„A táborban 13 kacifántos gyermek vesz részt, 13 ép gyermek, illetve a segítőik. Úgyhogy összesen 41-en vagyunk idén. Drámapedagógusként az egyik legnagyobb kihívás, hogy olyan játékokat találjunk, amelyeket mind az épek, mind a kacifántos gyermekek élveznek egyaránt. Úgy indultunk neki, amikor két hónappal ezelőtt kezdtük a szervezés részét, hogy játékokat válogattunk, amit a Pom Pom mesére idén rá tudunk húzni, és azokat a játékokat keressük meg, amit mind a kacifántos, mind az ép gyerek élvezni tud, illetve az ép gyermek tud segíteni a kacifántos gyermeknek abban, hogy élvezze ezeket a játékokat. Ide tartoznak az egyszerű mozgásos játékok, ezek igazából fejlesztő játékok, illetve kézműves foglalkozás, színekkel, hangokkal való játék. Idén előszedtük a diafilmet, ami szintén nagy sikert aratott, mert ez a generáció már nem találkozott vele. Szerencsére a Radírpók című mesét megtaláltuk diafilmmel, úgyhogy ezt is megnézzük.” –mondta el Pulai Nikoletta, a tábor vezetője.
A tartalmas hét folyamán a termi játékokon, kézműves foglalkozásokon túl egy napot a természetben is eltöltöttek a fiatalok. A Duna partján a közkedvelt mese figuráit kell megkeresni, majd hajóra szálltak a gyerekek és a Szigetközi Élményhajózás csapata segítségével két turnusban szelték a habokat, ezzel is felejthetetlen élményt okozva a fiataloknak. Minden évben különleges élményt jelent a táborzárás is, melyre meglepetéssel készülnek a szülőknek.
„Idén a csokoládé a fő téma. Pénteken három órára hívtuk a szülőket és a különböző támogatókat, ugyanis készülünk egy apró kis előadással számukra. Azt tudni kell, hogy ezeknek a gyerekeknek nincs szereplési lehetőségük, ezért fontos, hogy a szülők legalább ilyenkor szerepelni lássák a gyereküket. És mint mondtam, a csokoládé lesz a központi elem. Csokoládétáncot készítünk a hét folyamán, illetve a végére egy meglepetést tartogatunk a szülőknek, ahol csokoládéval fogjuk őket megvendégelni. A gyerekekkel készítünk ilyen mártogatós gyümölcsöket, mazsolát, csokiba mártottunk, illetve itt a faluban kaptunk egy hatalmas felajánlást. Egy 30 szeletes csokitorta fog érkezni a tábor zárására, és egy nagy csoki buli veszi kezdetét, amivel zárjuk a 2025-ös tábort.” – foglalta össze a zárónap történéseit a táborvezető.
Az évek során barátságok alakultak ki a fiatalok között, így nem meglepő, hogy vannak olyan kisbarátok, aki már több éve erre a hétre táborlakóvá válnak és segítik kacifántos társaikat.
„Tavaly voltam először és nagyon jól éreztem magam. Jó érzés segíteni ezeken a gyerekeken, meg a szülőkön is, hiszen ezen időszak alatt egy kicsit le tudjuk venni róluk a terhet. A segítőkkel is jó kapcsolatot ápolunk és sokat segítünk egymásnak. A gyerekek napról napra szerintem fejlődnek, így a tavalyi tapasztalatok alapján sokkal többet fejlődtek. Többet beszélnek, játszanak, mosolyognak, nevetnek, úgyhogy szerintem mindenképp pozitív irányba halad ez a tábor. Sokat tudok itt tanulni, de amit a leginkább az a türelem, mert rengeteg türelem kell ezekhez a gyerekekhez, és őszintén azt, hogy legyek hálás azért, amim van.” – mondta el Borsa Balázs.
És, hogy kinek mit ad a tábor? – nehéz lenne röviden összefoglalni, de talán úgy lehetne, hogy mindent!A kacifántos gyermekeknek lehetőséget arra, hogy a nyár folyamán is közösségbe legyenek, játszanak és jó érezzék magukat. A szülőknek egy kis szabadidőt, és biztonságot, hiszen tudják, hogy gyermekeik a lehető legjobb kezekben vannak. Az ép gyermekeknek pedig azt, hogy meg tapasztalhassák milyen másnak lenni, és milyen a velük foglalkozni és segíteni nekik.
De talán a legfontosabb, amit a tábor taníthat nekünk, hogy nem vagyunk mások, mindannyian értékes emberek vagyunk, hiszen egy a világunk.