Győri lokálpatrióták
A legfontosabb a közösség, az egymás közötti szolidaritás, a sportszerű versenyszellem, és a mozgás egészsége. Az olimpiai és a világbajnoki érmek csak csodás melléktermékei a klubéletünknek – mondja Ábrahám Csaba, a Győri Vízisport Egyesület elnöke.
Kapuváron született, de a közeli Petőházán élt családjával Ábrahám Csaba. Az akkor még működő cukorgyár jóvoltából volt uszoda is a településen, a helybeli gyerekek megtanultak úszni. Amikor pedig Győrbe került iskolába, megnyílt előtte a sport vágyott világa. Kipróbált mindent az atlétikától a kajak-kenuig. Ez az utóbbi sport aztán nem is engedte messze elsodródni a vízi világtól.
A Bercsényiben a legendás Vén Lajos is erre a sportra választotta ki, aztán jöttek is a sikerek. Az első győzelem, a magyar bajnokság, a válogatott.
Akkoriban kajak-kenuban a kelet-németek voltak világszerte a legjobbak. Ábrahám Csabát esetenként csak ők tudták megelőzni. Az 1984-es olimpia előtt mindenki biztos volt abban, hogy az ezüst már Csaba zsebében van, de jó esélye volt az aranyra is. Aztán az utazás előtti hetekben az edzőtáborban szigorúan és megfellebbezhetetlenül közölték a magyar csapattal, hogy Magyarország sportolói nem vesznek részt az olimpián. Kérdezni nem lehetett, de mindenki tudta, hogy a bojkottnak politikai oka volt.
Elvesztek a megalapozott remények, de nem volt mit tenni, aki vízen akart maradni, az nem dobhatta el a lapátokat, s velük együtt tudását és tehetségét. Ábrahám Csaba a sajátja mellett mások sportkarrierjét építette, tudott közösséget teremteni, nevelni a sport által, s a kajak-kenu mellett a tanítványok őt is nagyon megszerették.
A mostani egyesületben 650 gyerek sportol. Három szakosztályt működtetnek: a kajak-kenut, a vízilabdát és a szinkronúszást.
– Hány fiatalnak tudja közülük a nevét? – kérdezem az elnököt.
– Korábban mindenkiét ismertem, most már ez nem teljesen megy. De ha meghallok egy nevet, azonnal tudom, kiről van szó – válaszolja.
A legjobb dramaturgiai pillanatban megszólal a telefonja. Egy anyuka érdeklődik, jöhetne-e sportolni a kisfia. A víz alatti úszásban még nem olyan magabiztos… – vallja be a telefonáló.
Nem baj, víz fölött tudjon, a többit megtanulja – mondja az elnök.
– Utasított már el egyáltalán valakit? – faggatom.
A fejét rázza: – Még soha senkit. A tehetségük, vagy az itt kialakult közösség általában itt tartja őket. A gyerekek ugyan hamar beárazzák egymás tudását, de nem nézik le, ha valaki kevesebbre képes náluk.
Ábrahám Csaba is belépett a Mindent a Városért Egyesületbe.
A sport a legjobb lakmuszpapírja a gazdaságnak – állítja. – Ha a gazdaság prosperál, a sportnak is könnyebben megy.
– Mennyire használja ki a város a folyók adta lehetőségeket? – tudakolom.
– A folyók szabad áramlása vagy szabályozása mindig befolyásolja a lehetőségeket a sportban, a turisztikában és a városmarketingben egyaránt – fejtegeti. – Korábban a csónakházunk minden évben kétszer elúszott. Számítottunk rá, számoltunk vele. Most viszonylag állandó a vízszint, ez szerintem kedvez a kishajókázásnak a folyókon. Én nem gondolkodnék nagy hajókban. Ehhez nem elég szélesek a medrek, ráadásul 45 perc alatt egy kezdő csónakos is kényelmesen végig tudja lapátolni a városhoz tartozó szakaszokat. Nem hinném, hogy jelentős kereslet volna a nagyobb hajók iránt, ez sem a vállalkozóknak, sem az önkormányzatnak nem hozna nagy hasznot. Nemrég Malmőben jártam. Ott a stégek végén apró kávézókat építettek, jöttek-mentek, szót váltottak az emberek, egyszerre csak néhányan fértek el, de remek volt a hangulat hullámzó vízen. Ilyeneket Győrben is el tudnék képzelni.
A Mindent a Városért Egyesület az ilyen ötletek átgondolására, gyarapítására, és újabbak felvetésére is alkalmas. Az is előny, hogy más hivatásokban dolgozó, de a város ügyei iránt fogékony emberek sajátos szemlélete is érvényesülhet. Őszinte beszélgetőfórum ez, mely alapja lehet Győr jövőképének. Sok út vezet egyetlen célhoz.