Zádorvölgyi László a jubiláló Győri Balett elkötelezett művésze 37 éve, aki táncosként, klasszikus balettoktatóként és balettmesterként egyaránt hozzájárult városunk színvonalas kultúrájához. Élményt és tudást adott át a nézőknek és a fiatal táncosoknak, bemutatva, hogy a művészet mindannyiunknál lehet közös nevező, igazodási pont és közösségteremtő erő.

A magyar kultúra napja alkalmából Győr Művészetéért díjat vehetett át Zádorvölgyi László, a Győri Balett balettmestere. Fővárosi kisgyermekként nem gondolt a táncművészet erejére, a szomszédjukban lakó kisfiú felvételizett a balettintézetbe, neki is megtetszett az ötlet, így ő is beállt a jelentkezők sorába. A 360 gyermekből 16 lett „kiválasztott”, 1982-ben végzett az Állami Balett Intézet klasszikus balett táncművész szakán. Diákként imádta az iskolát, mesterei kiváló pedagógusok voltak, rengeteg szép emléket őriz abból az időből. A csodálatos épület falai között szerzett tudását először a Budapesti Operettszínházban kamatoztatta, majd 37 éve a Győri Baletthez felvételizett Markó Ivánnál.

Az egyre nagyobb hírnévnek örvendő társulatnál 2003-ig magántáncosként hiteles megformálója, tolmácsolója volt a lírai szerepek mellett a forradalmár lelkületű, lázadó karaktereknek egyaránt. Jön a cirkusz, a Szarvassá változott fiak, Carmina Burana, Bulgakov és a többiek, Párizs gyermekei, Gulliver utazásai, Korok és dimenziók, Könnyek tengere, hogy csak a legjelentősebb darabokat említsük, amelyekben csodálhattuk alakításait.

„A szólista kinevezéshez bizonyítani kellett – mondja a díjazott balettmester –, táncos karrieremben aztán egy motorbaleset miatt történt újabb változás 2003-ban.”

Markó Iván távozása után felkérték, hogy tanítson a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolában. „Balettintézeti táncmesterem újraszervezte az iskolát, ahol 1992-től 2015-ig oktattam a klasszikus balett metodikát – emlékszik vissza Zádorvölgyi László, aki táncpedagógusként a gimnázium diákjaival mindig szót értett. – Nagyon szerettem tanítani őket, tinédzserként természetes, hogy lázadtak néha, de mindig szót értettem velük, elmagyaráztam nekik, mit, miért tanulunk – mutat rá a balettmester, és hozzáteszi: – A technikai tudással ugyan el lehet kápráztatni a közönséget, de a jó balett-táncos művész és nem artista. Művész, aki az előadáson, szerepét átélve, karakterével azonosulva a tánc nyelvén beszél a nézőkhöz, maradandó színházi élményt nyújt.”

Büszke tanítványaira, akik között több balettművész van, többek között Cserpák Szabinával és Soóty Virággal egy társulatban is táncolt. A Győri Balett Örökös tagja, 2010-ben kiemelkedő művészi tevékenységét a város Zechmeister Károly ezüst emlékérmével ismerte el.

Zádorvölgyi László Győrben talált otthonra közel negyven éve, és boldog, hogy szeretett városa értékeli és elismeri a munkáját. Már tizenegy éve balettmesterként a táncosok fizikai állapotáért és technikai tudásáért felel, sportnyelven szólva, ő a játékosok edzője. A természet és az állatok nagy kedvelője, győrszentiváni házában kertészkedik és horgászattal kapcsolódik ki. A Szigetközt páratlan szépségűnek, a Pannonhalmi dombságot a toszkán tájhoz hasonlónak látja. Pályafutásában legbüszkébb a Szarvassá vált fiak című darab legkisebb fiú szerepének eltáncolására, ugyanis bokaszalag-szakadása után alig hat hét alatt, ahogy mondja, a nulláról kezdte és építette fel magát és a karakterét a bemutatóra.

„A Győri Balett az elmúlt negyven év alatt generációkon át arculatát megőrizve tudott modernizálódni és mindig újrafiatalodni. Boldogsággal tölt el, hogy ennek részese lehettem a munkám során” – összegez Zádorvölgyi László balettmester.