Bartalis István Győrből indult világhódító útjára
A 2016-os A csoportos világbajnokság egyik hőse, aki gólt ütött Kanadának, egykor Győrben nevelkedett, ma Németországban játszik, és a világraszóló sikereket elérő magyar jégkorong-válogatott csapatkapitánya. Bartalis Istvánnal a győri jégpályán beszélgettünk.
Bartalis József egykor a csíkszeredai sportklub és a román válogatott hokisa volt, s a legjobb, ami történhetett, hogy fia, Bartalis István is pakkot kapott. István 1990-ben született Csíkszeredán, s mindössze egyéves volt, amikor Székesfehérvárra költöztek. Itt ismerkedett meg közelebbről a jégkoronggal, majd az ismerkedést a győri utánpótláscsapatnál folytatta. Bár az édesapja volt a vezetőedző, mégsem gondolja, hogy a szülői nyomás miatt lett jégkorongozó. „Sokszor óvoda helyett is a pályán kötöttem ki, mert nagyon jól éreztem magam a jégen.” Győr tehát fontos állomás a pályafutása szempontjából. Ahogy mondja, a szabadtéri edzéseknek felejthetetlen hangulata volt. „A baj csak az, hogy 3-4 hónapnyi jeges edzés nagyon kevés, az akkori feltételek ennyit engedtek, ezért kellett a váltás mellett döntenem.”
Győr után a főváros következett, a Budapest Stars-ban Kercsó Árpád formálta a fiatal játékost, majd kezdődhetett a svédországi kaland, amely nagy lökést adott pályafutásához. „2006-ban próbajátékra hívtak Malmőbe, de azt mondták – bár a technikám nem rossz – túl kicsi és gyenge vagyok. Tóth Adriánnal együtt annak ellenére hazajöttünk, hogy felajánlották az egy osztállyal lejjebb való szereplést. Svédországtól azonban mégsem búcsúztam el, mert édesapám jó barátai révén Ljungbyba kerültem. Nagyon kemény időszak következett az életemben, napi négy edzés és rengeteg küzdelem. Nem volt könnyű beilleszkedni, de ahogy felzárkóztam, s bizonyítottam tudásomat, szorgalmamat, és megtanultam a nyelvet is, egyre inkább befogadtak. Ott sajátítottam el a soha ne add fel mentalitást.” Bartalis a svéd második ligában 196 meccsen játszott és hatvan pontot szerzett, sőt még az edzősködésbe is belekóstolhatott, hiszen nyaranta a hokisuliban segédkezett, utolsó svédországi szezonjában pedig már az U16-os csapat edzője volt. Hogy sokat jelent neki városunk, mi sem bizonyítja jobban, hogy Győrben is elindította a hokisulit, amellyel a magyar tehetségek felkutatásához is szeretett volna hozzájárulni. „Fontos szerepet játszik az életemben a fiatalok képzése. Most az új jégcsarnok építése miatt ezt sajnos szüneteltetnem kell, de ha elkészül a létesítmény, még szélesebb körben folyhat majd az oktatás. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mai fiataloknak már nem kell elmenniük, hogy kitűnő feltételek mellett tanulják a jégkorong csínját-bínját.”
A csatár 2014-ben hazatért, és az osztrák bajnokságban vitézkedő Fehérvár játékosa lett, jelenleg pedig a németországi Wild Wings Schwenninger csatára, ahol a korábbi magyar szövetségi kapitány, Pat Cortina az edzője. Bartalis tehát Győrből indulva lett Európában is elismert játékos, a magyar válogatott húzóembere, csapatkapitánya. Annak a magyar válogatottnak, amely évről évre erőn felül teljesít, és húzogatja a világ jégkorong-nagyhatalmainak bajszát. A 2008-as szapporói csoda után a csapat a 2015-ös krakkói divízió 1-es VB-ről is kvalifikálta magát a világelitbe. S hogy mi a magyar siker titka? Bartalis szerint, amíg az első A csoportos részvétel még a csoda kategóriába volt sorolható, addig a mai eredmények egyre inkább egy szisztematikus, tudatos munkának a gyümölcsei, amelynek révén bővül az utánpótlás, egyre nagyobb a merítési lehetőség, és a szakmai munka színvonala is egyre magasabb. „Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint a beszélgetésünk apropója, vagyis az új győri jégcsarnok alapkőletétele. Mindez egy újabb lehetőség a honi jégkorongozásnak, hiszen a kisalföldi megyeszékhely is egy komoly bázisa lehet ennek a sportnak. Remélem, hogy hamarosan első ligás felnőtt csapatot is indíthat a város, mert ez a lelkes fiatalok számára is óriási húzóerőt jelentene. Még messzebbre tekintve – ha csak a földrajzból indulok ki – akár egy EBEL-ben (osztrák első osztály) induló csapatunk is lehetne. Persze ez még a jövő zenéje.”
Visszatérve a 2016-os vb-re, válogatottunk 5–2-re verte azokat a fehéroroszokat, akik a Top10-ben is voltak. „Leírhatatlan érzés, amikor a legjobbak között hivatalosan is nekünk játsszák a himnuszt. Csodálatos volt osztozni ebben a sikerben a szurkolóinkkal, akik szintén megérdemelték, hogy átélhessék mindezt, hiszen a magyar szurkolótábor egyedülálló a világban.” A VB másik nagy pillanata pedig az volt, amikor Bartalis István gólt ütött Kanadának. „Ez egy olyan dolog, amelyre az ember élete végéig emlékezik.”
Jövőre egyébként hazánk ad otthont a divízió I/A-s világbajnokságnak április 22–28. között. A mieink Szlovéniával, Olaszországgal, Kazahsztánnal, Lengyelországgal és Nagy-Britanniával küzdenek majd a feljutásért a legjobbak közé. Ha ez sikerülne, 2019-ben egy közeli helyszínen, a szlovákiai Kassán szerepelhetne újra az elitcsoportban a magyar válogatott. „A végső sorrendre ma még nagyon nehéz tippelni, hiszen borzasztóan szoros a mezőny. Mi természetesen a feljutásért indulunk harcba, de nüanszokon múlhat az eredményesség. Hogy hányadik helyen végzünk, azt nem tudom, de hogy a végsőkig küzdünk majd, abban mindenki biztos lehet!” – zárta a beszélgetést Bartalis István.
Fotó: O. Jakócs Péter
Papp Zsolt