A komfortzónán kívül: monodrámát mutat be Győrben Járai Máté

Egy színész mindig arra vágyik, hogy a komfortzónájából kizökkentsék – vallja Járai Máté, a Primadonnák és a Bál a Savoyban című nagyoperett sztárja. A Győri Nemzeti Színház talán egyik legszeretettebb művésze most egy monodrámával ajándékozza meg a közönséget. Varsányi Anna: Hangulatjelentés című győri bemutatója azért is mérföldkő számára, mert hazai pályán ilyen típusú előadásban még nem láthatta őt a publikum.

Tavaly a PortuGálán, előtte pedig a Kripli- showban is már bizonyítottad, hogy egyedül is megállod a helyed a színpadon. Varsányi Anna monodrámája most mégis miért bír más jelentőséggel?

Ez egészen más lesz. A tavalyi „Miért nem a Primadonnákat nézitek?” című stand up comedy a legnagyobb tisztelettel adózott az ünneplő Portugálosok felé. Erre a bemutatkozásra Forgács Péter igazgató kért föl, és teljes egészében az improvizációra épült, mindössze fél óráig voltam a színpadon. A tavaly előtti Kripli-show pedig a műhelytitkokba avatta be a nézőt, azt mutatta meg, hogyan készülök föl A kripli című előadásra, hogyan alakulok át Billyvé. Varsányi Anna: Hangulatjelentés címmel kifejezetten nekem írta ezt a monodrámát. Ilyenben még nem volt részem. Ötven percig csak én vagyok a színpadon, egyedül vagyok a nézőkkel, ez új számomra is. Annak ellenére, hogy nincs bennem hiány, hiszen számos műfajban már láthatott a közönség: az operett-től, a drámán át a vígjátékig vagy bohózatig. Korábban öt évig Szegeden játszottam. A mai napig barátaimmal, Varsányi Anna szerzővel és Szilágyi Annamária rendezővel nagyon szoros szakmai kapcsolatot ápolok, akik pályázat útján saját színházat hoztak létre Szeged mellett. Ez a monodráma tehát az ő, az Aamp;A produkció karácsonyi ajándéka volt, amit tavaly nagy sikerrel mutattunk be Zsombón. Nem titok, hogy miután az elmúlt hét évben Győrött játszom, szerettem volna ezt itt is bemutatni. Természetesen korábban egyeztettem a színház vezetőségével, de a bérletezés miatt ez nem jött össze. Aztán Heim Gábor barátom felkarolta az ügyet, és így került az előadás a Vaskakas Művészeti Központba. Nekem most nincs is más dolgom, mint hogy szeretettel várjam a közönséget június elsején, és legjobb tudásom szerint, azoknak a nézőknek, akik leginkább képben vannak az én művészetemmel, a mostani szakmai életemmel, nekik átnyújtsam ezt a számomra oly fontos karácsonyi-nyári ajándékot. Az előadás második részében Szilágyi Annamáriát láthatják, aki egy negyvenes nőt alakít. Varsányi Anna írása arról szól, hogy a feleség reménytelenül szeretné megmenteni a házasságát, így párterápia megy – egyedül. Sokakat érint ez a mű is.

Varsányi Anna Hangulatjelentése milyen játéklehetőséget nyújt számodra, mire számíthat a néző?

A rendező, Szilágyi Annamari korábban rengeteg ötlettel érkezett, ami nekem nem állt jól, azt nem kérte. A monodráma az ’50-es években játszódik, a masszív kommunizmus alatt. Főszereplője egy huszonéves irodalmár, aki lehetőséget kap, hogy egy meg nem nevezett színházban, mint irodalmi munkatárs dolgozzon. A párt azonban behálózza, és Csicsák elvtárs vezetésével megfenyegetik, így már neki is jelentéseket kell írni a munkatársairól. Megteszi, csak egy kicsit másképpen. Bár tudjuk, hogy rendkívül fájdalmas ez az időszak, mi egyfajta fanyar humorral, iróniával kezeljük. Természetesen a korszakra jellemző dalok sem maradhattak ki az előadásból – ehhez én ragaszkodtam –, így elhangozik a „Zengjük a dalt” vagy éppen a „Katyusa” is. Az előadásban fontos szerephez jut az improvizáció, hiszen a nyolc-kilenc szereplőt végig én játszom, ezek mind külön hangon szólalnak meg, egy-két jelmezzel felruházva. Rózsa elvtársnak kifelé áll a foga, és pöszén beszél, Csicsák elvtárs mélyebb hangon szólal meg, Rozália pedig fejhangon énekel majd. A zsombói ősbemutatón ott volt a feleségem is, és hallotta, mikor egy néző felállt a végén, és azt mondta: „na tessék egyedül is lehet színházat csinálni!” Nyilván most itt a városban más a helyzet, hiszen hazai pályán játszani mindig különleges kihívás.

Van már védjegyed, amitől egy szerep, olyan „járaimátés” lesz?

Arról, hogy egy alakítás, mitől „járaimátés”, ne engem kérdezz. De az tény, hogy minden szerepben a szerethetőséget keresem. Ha már itt tartunk, pont a Revizor kapcsán kaptam egy nézői levelet, amiben leírta, csalódnia kellett bennem, „miért kell elvállalnia ilyen szerepet?” – tette föl a kérdést. Nyilván minden alakításomat áthatja az én szeretetéhségem, az a hit, hogy számomra színészet az egyedüli út. Ez hatja át minden alakításomat. És ha már itt tartunk: adósa maradtam Balikó Tamás rendezőnek, aki azt kérte A kripliben, hogy Billy figuráját itassam át némi negatív tulajdonsággal, hiszen a fogyatékosságát kihasználva megvezet másokat. Én ezt tudatosan nem csináltam meg, mert azt akartam, hogy ezt a fiút mindenki szeresse, szánja, és szakadjon meg úgy a szíve, ahogy az enyém, amikor játszom. Most valahol ezt az adósságomat visszafelé törlesztem. A Hangulatjelentésben még a legundorítóbb alak is bír egyfajta szerethetőséggel. Ennek ellenére a néző joggal gondolja majd azt, ”na basszus, ez is micsoda féreg volt!” Csicsák elvtársakkal tele voltak az ’50-es évek, akik már más néven, de még most is köztünk élhetnek. Varsányi Anna írása aktuális, de olyan szerethetően „járaimátés” lesz.

Hallgasd meg Járai Mátét a Győr+ Rádió műsorában!  A beszélgetés május 23-án hangzott el!

Farkas Mónika
Fotó: Marcali Gábor