A borok és a lakók szolgálatában
Baranyai Béla büszke boraira. Nem csoda, hiszen gondosan készített nedűi több borversenyen is kiválóan szerepeltek. 2013-as rajnai rizlingje például arany minősítést szerzett a Kertészek és Kertbarátok Győr Városi Egyesületének borversenyén. De ezt a fajta bort méltatta a Pannonhalmi Borvidék borversenyének bíráló bizottsága is, amikor a még mindig szépen csillogó ezüstöt ítélte oda az autodidakta módon lett borásznak.
A civilben ma már nyugdíjas marcalvárosi közös képviselő kapcsolata a borral több évtizeddel ezelőttre nyúlik vissza. Hévízen, akkori munkahelye, a GYÁÉV üdülőjében nyaraltak feleségével, békebeli időket idéző Trabantjával pedig Nemesbük felé autóztak, amikor egy üres telekre lettek figyelmesek. Beleszerettek, megvették, kis házat építettek rá, Baranyai Béla pedig gondolt egy nagyot, és szőlőt telepített. Télvíz idején érkezett meg a 200 tő gyökeres szőlő, amelyet a nap melegítő sugarainak erősödésével ültetett el. A zalagyöngye pedig nevéhez méltón viselkedett, és már két év múlva olyan fürtöket termett, hogy az embernek gyöngyök jelentek meg a szemében, amikor rájuk nézett. 12 év után aztán eladták a területet, és nyolc évig metszés és borfejtés nélkül élte mindennapjait a Baranyai család.
Használjuk ki a történet megtorpanását arra, hogy néhány mondatban közelebbről is bemutatjuk Baranyai Bélát. Az Ikva utcában 40 lakás közös képviseletét ellátó nyugdíjas, a rábaközi Szilből származik, Budapesten villamos szakmát tanult, majd már feleségével telepedett le 1969-ben Győrben, ahol munka mellett villamosipari technikusnak tanult a PÁGISZ-ban. Azt mondja, büszke szülőfalujára, amelyre nosztalgiával gondol vissza, de ma már lokálpatrióta győrinek vallja magát. Aki igyekszik tenni is a rábízott közösségért, legalábbis, ami a lakásokkal kapcsolatos ügyeket illeti. Van benne tapasztalata, hiszen 1981 óta tölti be tisztségét, szedi be a közös költséget, fogja össze a lakókat, bonyolítja a különböző energiatakarékos pályázatokkal kapcsolatos ügyeket, vagy ha épp arra van szükség, kicseréli a folyosón a villanykörtét. Tisztelik, becsülik is az ott élők, és ahogy mondja, ő ugyanígy viseltetik a lakók iránt. Büszke rá, hogy hatodik éve az adventi időszakban gondoskodik a ház melletti nagy fenyőfák díszkivilágításáról. Lelkiismeretes tevékenységére az önkormányzat is felfigyelt, és munkáját Marcalváros Szolgálatáért díjjal ismerték el. Igazi örökmozgó ember ő, aki miután a GYÁÉV-nél, majd a Raabvill-nál eltöltött dolgos éveket hátrahagyva, nyugdíjba vonult, vállalkozást alapított. A villamos szakmában ismerik a nevét, a megyei kórház fejlesztésekor a Vill-Kor alvállalkozójaként dolgozott. „Barátkozós típusnak” vallja magát, mindenkivel megtalálja a közös hangot. Ez segíti vállalkozóként is, és erre épül közös képviselői munkája is.
De térjünk vissza a szőlőhöz, amely ma már a közelben, Győrújbaráton van. A terület egyik felét 25 éve, a másikat 13 éve vásárolták. Megterem rajta a már többször említett rajnai rizling, de az ehhez hasonlóan, egy-egy borversenyen szintén szép eredményeket elérő rizlingszilváni és olasz rizling is. A jó bor készítésébe pedig egyetlen szemléletes mondattal avat be: a borral foglalkozni kell, mint a nőkkel! És Baranyai Béla foglalkozik is vele. Akárcsak a nagyok, fajtaélesztőt használ, tápsót adagol, fejt, derít, és palackozás előtt szűr. Akár kétszer is. Pedáns pincéjén látszik, hogy mindennap látogatja, borai ízén pedig, hogy mindennap simogatja azokat. Csak így lehet – magyarázza. Baranyai Béla boldog ember, aki a tettekkel teli évet karácsonykor Fertőbozon piheni ki, lányával, unokájával és vejével. A hagyományosan kékszőlős vidéken pedig ilyenkor jóféle baráti rizling kerül a pohárba.
W. A.
Fotó: Marcali Gábor