A rekkenő hőséget szerencsére kevésbé forró napok váltották. A kellemes, felhős-napos időben hagyjuk a hátunk mögött a várost, húzzunk túracipőt, induljunk útnak a környék érdekességeit sorra véve képzeletbeli bakancslistánkról.

A sokorói vidék sokszínűségével rendkívül vonzó régió. Akiket rendre megérint a múlt nosztalgikus bája, ne hagyják ki Tényőt. A településen igényes munkával, műemléki felügyelet mellett rendbehozott és berendezett nádfedeles házikók a falu múltját idézik meg.

Tényő: ahol jelen van a múlt

A leghíresebb épület a több mint 200 éves Tényői Tájház, mely 1789-ben épült. A nádtetős parasztház építési ideje a tisztaszoba mestergerendájának vésett feliratából tudható: “ANNO 1789 SÁRI MIHÁL”.

A zsellérporta a Kétsor utca 18. szám alatt áll. Hagyományos beosztású: szoba, konyha, szoba, kamra, istálló és pajta. Belseje a 19. századi zsellérek életét mutatja be. A tájház kizárólag előre egyeztetett időpontban látogatható.

Berendezése a falu lakóinak összefogásából született, a gyűjtést Várayné Bíró Ibolya, az akkori Xantus János Múzeum néprajzosa vezette. Fiatalok járták a falut és gyűjtötték össze a tárgyakat a padlásról, fészerekből. Valószínűleg, ma már sok darabról nem tudná megmondani a látogató, mire is szolgált annak idején – idézik fel a tényői önkormányzat honlapján a múzeum születésének körülményeit.

Felpéc: ősborókás és színes állatvilág

A Tényőről induló gyalogtúra Felpéc irányába, onnan aztán a kajárpéci Hatos-tölgyhöz, végül vissza a kiindulási pontra, Tényőre vezet. a 18 kilométeres távot – attól függően, hogy menet közben mennyit időzünk szemlélődve – mintegy 4,5 óra alatt lehet megtenni.

A Felpéc és Győrszemere között található ősborókás a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet szerves részét képezi. A terület sokszínű növényvilágának legjellegzetesebb képviselője a közönséges boróka – írja az aktivkalandor.hu. Számos állatfaj is otthonra lelt a változatos élővilággal rendelkező természeti tájban, többek között pettyes gőtét, zöld gyíkot, bogarakat, énekesmadarakat, borzot, őzet, vaddisznót, rókát és mezei nyulat lehet errefelé látni.

A kajárpéci Hatos-tölgy – 3 évszázad nyomában

A kajárpéci tölgyfa a tövénél elágazó hat törzséről, ágáról kapta a nevét. A fa meglehetősen nagy népszerűségnek örvend a régióban, a körülötte kialakított pihenőhely kedvelt célpontja az érdeklődőknek. Sajnos az idő vasfoga a fát sem kímélte, ugyanis a hat ágból mára csak öt maradt, de ettől eltekintve is csodálattal tekinthetünk a Hatos-tölgyre. A fánál egy információs tábla fogadja a kirándulókat, akik így többet is megtudhatnak a fa életéről.

Igazából egyébként nem is egy fáról van szó, mert a Hatos-tölgynek két törzse van. A látogatókát a fánál kialakított információs tábla egy rendhagyó történelemórával fogadja:

„Vándor, itt állok már 3 évszázada. Nagy idő, mióta megszülettem. Háború dúlt a világban, mikor felcseperedtem, lehanyatlott a félhold. Az utolsó Bécs elleni török hadjárat során Kara Musztafa seregei még 1683-ban elpusztították az egész vidéket.” – elevenedik meg a múlt, végig haladva, egészen a zajos huszadik századig, amikoris, 1990-ben – ahogy írják – új hajnal virradt, s megjöttek egy jobb élet reményei.

„Vándor csak gyönyörködj, és ne rombolj…”

„Szépül, épül a környék. Csendesen megöregedve pihenek e csodás völgyben, csak madár szól, és nyugalom van.” – regéli az öreg fa. És az utolsó mondat szépen leírja azt, ami a dolgunk lenne a mindennapokban, a pihenés, kikapcsolódás idején, egyfajta útravaló ez az élethez: „Vándor csak gyönyörködj, és ne rombolj, hogy maradjon valami az utánad jövőknek is!