Kihalt fajok tucatjai, szisztematikus erdőirtások, az urbanizáció, mint visszafordíthatatlan tendencia, kezelhetetlen mértékű túlfogyasztás, jelentős mértékben fosszilis alapú energiafogyasztás – szomorú mérleg ez a kék bolygó napján.

1990 és 2020 között mintegy 420 millió hektár erdő tűnt el a Föld színéről szisztematikus, újratelepítés nélküli erődirtások következményeként. Az ipari méretű fakitermelés, a városiasodás szinte megállíthatatlan, az irtások kilencven százaléka azonban a mezőgazdasági területek növelése miatt történik.

Mindez – legalábbis a pesszimista pillanatokban úgy tűnik – megállíthatatlanul vezet a teljes ökológiai katasztrófa felé. Az állatok elveszítik élőhelyeiket, a globális felmelegedés hatásai erdőtüzekhez, súlyos aszályokhoz, kritikus szintű édesvízhiányhoz vezettek. A légköri szén-dioxid szintje 2023-ban 51%-kal haladta meg az iparosodás előtti szintet.

A Földön élő mintegy 8 millió állatfajból több, mint félmilliót, egyes becslések szerint inkább 1 milliót a kihalás veszélye fenyeget.  Csak Európában 2015 óta közel 40 faj tűnt el teljesen, édesvízi halak, csigák, de például a Franciaországban egykor őshonos, gyönyörű, kis lila virágú Cry-i ibolya is a hivatalosan kihaltak listájára került. A vékonycsőrű pólingot, ezt a szibériai madárfajt 2001-ben látták utoljára, mégpedig hazánkban, a rózsás gödény szintén kipusztult Magyarországon, ahogy számos lepke is, veszélyeztetett itthon a délvidéki földkutya, a magyar szöcskeegér, a lápi póc és még sok egyéb faj is.

A végtelenségig lehetne sorolni a sokkoló számadatokat, az emberiség túlfogyasztása például szintén elképesztő mértéket öltött. Ma már ott tartunk, hogy az év első öt hónapjában lényegében feléljük az egész évre elegendő földi erőforrásunkat. Ráadásul a világ energiafogyasztásának 82%-a még mindig fosszilisalapú, és a fosszilisok elégetése a klímaváltozás legnagyobb mozgatórugója.

A gyorsuló ütemű klímaváltozás viszont csak egy tünet, életmódunk, növekvő népességünk növekvő fogyasztási szokásainak tünete. A világ lakható területeinek már több mint a felét átalakítottuk műtrágyázott mezőgazdasági és állattartásra alkalmas területté.

Mindezek miatt a már említett pesszimista szemléletmód cseppet sem tűnik szélsőséges megnyilvánulásnak, a gyengécske optimista felhangok az alkalmazkodóképességről, ugyanakkor az apátiába és teljes kilátástalanságba hajló beletörődés helyett a cselekvés fontosságáról szólnak.

Valóban, a saját életünket alakíthatjuk aszerint, hogy szem előtt tartjuk mindennapi létezésünk során a környezetvédelmi szempontokat, törekszünk az energiahatékonyságra, fenntartható mezőgazdasági gyakorlatot honosítunk meg, amikor csak tehetjük, a közösségi közlekedést választjuk, csökkentjük húsfogyasztásunkat, kiszorítjuk a műanyagot az életünkből. Saját életterünkben, amennyire módunkban áll, zöldítsük környezetünket. Aki teheti ültessen fát, termeljen haszonnövényt, komposztáljon.

A gazdasági haszonszerzés vezérelte globális, ipari méretű károkozás ugyanakkor a mérlegnek mindig az a bizonyos másik serpenyője lesz, komoly teherrel.

Számolni kell vele, hogy a világunk visszafordíthatatlan módon változik meg az elkövetkezendő évtizedekben. A folyamatos gazdasági növekedés, a végtelennek gondolt technológiai fejlődés, a túlfogyasztásra ösztönző globális piac, az egész éves mezőgazdasági bőség helyét valami teljesen új és számunka eddig ismeretlen élet veszi át.

Április 22-e van.

Ma van a Föld napja.

Egy nap.

De Földünk is csak egy van.