Óvodás korában orvos vagy artista akart lenni. Betegeinek szerencséjére, szülei hivatását választotta: orvosegyetemet végzett, ám olyan szakterületen képezte magát, amely szorosan kötődik a mozgáshoz. Reumatológusként gyógyítja a rászorulókat.

A budapesti Fazekas-gimnáziumban érettségizett. „Ott kissé meginogtam, nehezen tudtam eldönteni, hogy a nyelveket vagy a fehér köpenyt válasszam” – utal vissza a pályaválasztásra dr. Király Márta, a kórház reumatológiai osztályának vezető főorvosa. Angolból, németből és oroszból is nyelvvizsgát tett, tehetsége van a nyelvtanuláshoz. „A nyelvek közül az angolt szeretem a legjobban, annak is látom igazán a hasznát, hiszen a szakmai, tudományos közlések éppúgy angol nyelvűek, mint a tudományos konferenciák” – magyarázza.

Arról is döntenie kellett, hogy a mozgásszervi orvoslás melyik ágának legyen a szakembere: operáló ortopédusként, vagy a konzervatív kezeléseket alkalmazó reumatológusként segítsen a betegein „Szerettem a műtők hangulatát, szívesen asszisztáltam, kézsebész édesapám munkáját is nagyra tartottam, de úgy gondoltam, a reumatológusi pálya nőiesebb, ezért aztán rezidens koromban hiába csábítottak ortopédusnak, hű maradtam a reumatológiához” – ad példát a női következetességből.

A reumatológusokat aligha fenyegeti a munkanélküliség réme. A jelenkori civilizáció, a monitorok előtt görnyedve eltöltött hosszú órák, a rendszeres mozgás hiánya kifejezetten kedvez a reumatológia egyre szélesebb tárgykörébe tartozó betegségeknek. Már a harmincévesek között is találhatóak olyan betegek, akik kopástól, gerincbántalomtól szenvednek. A reumatológiai tünetekkel is jelentkező autoimmun betegségek is egyre több munkát adnak a reumatológusoknak. Korábban az ilyen kórképekkel főleg a belgyógyászok foglalkoztak, mostanában már jobbára a klinikák és a megyei kórházak reumatológiai szakrendelésein gondozzák őket.

A győri reumatológiai osztályra, a Híd utcába, szakorvosi beutalóval lehet bekerülni. Sok a kopásos ízületi csípő- vagy térdpanasz, s gyakori a csontritkulás is. Az osztályon akut eseteket is ellátnak – szintén beutalóval –, ha valakinek „beáll” a dereka, előjön a lumbágója, akkor általában kéthetes kúrákkal, infúziókkal csökkentik a gyulladást, adják vissza az embereknek a fájdalommentes hétköznapokat.

Az osztályon négy szakorvos dolgozik, hárman pedig a szakrendelésen fogadják a betegeket.

„Szeretnénk olyan hangulatot kialakítani az osztályon, hogy az orvosok és a nővérek jól érezzék magukat, hiszen egy csapatban dolgozunk, s a jó hangulat a beteg közérzetére is kihat” – mondja dr. Király Márta, aki egy éve irányítja az osztály munkáját.

Megtalálni a közös hangot, és együttműködésre bírni a betegeket, tűzi ki a feladatokat önmaga elé is a főorvosnő. A betegeket nem mindig könnyű meggyőzni arról, hogy állapotukon az életmódváltozás segítene a legtöbbet. Sokan jobban hisznek azokban a kezelésekben, amelyek során nekik nem kell erőt kifejteniük, dolgozzon helyettük a paraffin vagy az iszappakolás, a gyógyvíz, az infúzió. Csakhogy az életmód változása nélkül a legkorszerűbb terápiák hatása sem tartós.

Hetente mennyi mozgás szolgálja hatékonyan az ember egészségét? – kérdezzük a szakembert. „Pontos számot nehéz mondani, de a mozgásszervi orvoslás általában heti háromszor fél óra mozgást javasol. Újabban olyan közlemények is megjelentek, hogy napi ötperces mozgás hasonlóan jótékony hatású, ám a napi rendszerességet még nehezebb megtartani” – osztja meg tapasztalatait dr. Király Márta.

A főorvosnő egyik szenvedélye a társastánc, amit a mozgás felszabadító, örömteli formájaként él meg. Szereti a jazztáncot, de a boogie-woogie-t és a swinget is. A zene egyébként is közel áll hozzá, megtanult furulyázni és fagottozni is azért, hogy kapjon otthon egy zongorát. Néha most is leül a hangszer elé, de leginkább a zenében is tehetséges 13 éves fia furulyajátékát próbálja meg kísérni. Egyetemista korától rajong a színházért, azt mondja, kell katarzis az ember életében. Ezt a katartikus állapotot néha a gyógyítás élménye, eredménye is megadja.

A főorvosnő most PhD disszertációján dolgozik, témája a bizonyítékokon alapuló fizioterápia. Előfordul, hogy tudományos munkája közben saját hipotéziseit ő maga cáfolja meg. Az orvos azonban nem csaphatja be önmagát és a betegeit. A reumatológiai terápiában úgyis vannak olyan mozzanatok, amelyeket tudományosan igazolni nehéz, de a betegek szerint mégis van hatásuk.