A fiatal, csinos és tehetséges győri kajakoslány alig húszéves volt, amikor 1992-ben Barcelonában felért a csúcsra: a magyar küldöttség egyik legfiatalabb tagjaként lett olimpiai bajnok kajak négyes ötszáz méteren. MacAskill-Czigány Kinga ma Kanadában él, házvezetőnőként időseknek segít és boldog családanya. Teljesnek érzi a sportkarrierjét és semmire nem cserélné el mostani életét. A barcelonai diadal évfordulóján beszélgettünk vele.

1992. augusztus 8-án napsütéses nyári idő fogadta a női kajak négyesek ötszáz méteres fináléjának résztvevőit. Három csapatra volt érdemes odafigyelni. A kilences pályán a félelmetes hírű, évek óta legyőzhetetlen, és a legendás Birgit Fischerrel felálló Németországra, a nyolcason a szintén borzasztó erős svédekre, a hetesen pedig a mieinkre: a Dónusz Éva–Czigány Kinga–Mészáros Erika–Kőbán Rita nevével fémjelzett magyar négyesre.

„Komoly nyomás volt rajtunk, hiszen Barcelonában addig a kajak-kenu eredmények nem úgy alakultak, ahogyan azt mindenki várta. Csipes Feriék szöuli címvédő négyesének és Gyulay Zsoltinak is be kellett érnie egy-egy ezüsttel, Rita pedig éppen attól a Birgit Fischertől kapott ki, aki a négyes döntőben is vezérevezőse volt a németeknek – emlékszik vissza a verseny napjára Czigány Kinga.

„A megbeszéltek szerint nagyon erős rajtot vettünk, és rögtön magas csapásszámmal indítottunk, jó fél távig fej-fej mellett haladtunk a németekkel. Soha nem felejtem el, amikor háromszázötvennél Erás egyszer csak bekiabált: „Hopp!” Olyan hangerővel, hogy mindenki hallja a hajóban. Ez volt a jel, hogy akkor most még tovább kell növelni a csapásszámot! Végül hatalmas csata után mi győztünk! Leírhatatlan érzés volt! Alig akartam elhinni, hogy elsőként értünk célba: megvártam, amíg a hivatalos végeredményt kiírják az eredményjelző táblára, és csak azután kezdtem el ünnepelni” – meséli Czigány Kinga.

A női kajak négyes az olimpia utolsó napján a magyar csapat utolsó aranyérmét szerezte meg Barcelonában, Magyarország pedig ezzel a sikerrel a nyolcadik helyen végzett az összesített éremtáblázaton. Másnap az újságok címlapjai velük voltak tele, hősként ünnepelték a kajakos arany lányokat. Népszerűségükre jellemző, hogy a négyes tagjai külön neveket is kaptak: Kőbán volt a gyöngyszem, Dónusz az élet, a második helyen ülő Czigány a küzdelem, a harmadik beülőben Mészáros pedig a nagyra becsült.

Czigány Kingát a fantasztikus barcelonai siker után egy évvel az év kajakosának választották, egyebek mellett begyűjtött még egy világbajnoki ezüstöt és egy bronzot, majd visszavonulásának évében, 1998-ban sportriporteri karrierbe kezdett: „Idősebb Knézy Jenő hívott, hogy menjek az MTV Sport Főszerkesztőségéhez, ahol a Telesport munkatársa lettem. Több mint fél éven át voltam képernyőn, élő adásokban voltam hírolvasó, mellette sporteseményeken készítettem interjúkat” – mondja a győri olimpiai bajnok.

A tévézés azonban nem az ő világa volt, túl sok stresszel járt, közben ráadásul megismerte későbbi férjét, Neil MacAskillt, aki edzőként dolgozott a kanadai kajak-kenu válogatottnál. „Barátságnak indult, szerelem lett belőle” – mondja mosolyogva Czigány Kinga, aki életét végül összekötötte párjával, két gyermekük született, majd többszöri magyarországi kitérő után Kanadában telepedtek le.

„Egy nyolcezres kisvárosban, Renfrew-ban élünk Ontarióban, Ottawától alig száz kilométerre. András és Tamás fiaim most fejezték be a középiskolát, a férjem a helyi 911-es segélyhívó központ egyik vezetője volt, néhány éve vonult nyugdíjba. Én pedig tulajdonképpen házvezetőnő vagyok, idős embereknek segítek a bevásárlásban, mosok, főzök, takarítok, elvégzem a háztartási munkát.

Kezdetben szokatlan volt ez az állás, de mostanra nagyon megszerettem. A legtöbben nem tudják, hogy olimpiai bajnok vagyok, ha pedig kiderül, nagyon elcsodálkoznak és gratulálnak. Errefelé hatalmas becsben tartják már azokat is, akik olimpiai résztvevők, nemhogy érmesek, netán aranyérmesek – mesél a kinti életükről.

Czigány Kinga tavaly járt utoljára Győrben, a nővére itt él, rendszeresen tartják a kapcsolatot. Azt mondja, voltak nehéz időszakok az életében, most viszont boldog és a helyén van: „Elégedett vagyok a sportkarrieremmel, boldog vagyok a családommal, és örülök, hogy másoknak segíthetek. Semmiért nem cserélném el a mostani életem.”

Névjegy
Név: Czigány Kinga
Született: 1972. február 17., Győr
Egyesületei: ETO, Győri Dózsa, UTE, Bp. Honvéd
Edzői: Pártos István, Fábiánné Rozsnyói Katalin, Angyal Zoltán
Egyéni díjai: Az év magyar kajakozója (1993)
Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (K-4 500 m, 1992); 3xvb 2. (K-2 500 m, 1993, 1994; K-4 500 m, 1994); 2xvb 3. (K-4 500 m, 1993, 1995)