Panker Mihállyal, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nyugat-Dunántúli Regionális Központjának ügyvezetőjével beszélgettünk.

Mi jut eszébe először a tavalyi évről?

Leginkább az, hogy tele volt váratlan helyzetekkel, amikre a munkatársak gyorsan és jól reagáltak.

Gondolom, nem kis próbatétel volt a menekülthullám…

Az egész évet meghatározta az ukrajnai háború. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat azonnal megkezdte a segítségnyújtást, s ez a tevékenység Győrben is az első napokban elindult. Amikor a menekülthullám egy kicsit csendesedett, akkor az itt lévőknek indítottunk több programot. Az egyik a nyáron kezdődött integrációs program, a mai napig tart. A másikkal természetben és anyagilag is támogattuk a családokat. Ugyanakkor próbáltunk nekik közösségi alkalmakat is szervezni. Ilyen volt a rendkívül jól sikerült gyermektábor.

Hány főt érintettek ezek a tevékenységek?

Az integrációs programban jelenleg 22 család kb. 80 fővel vesz részt, mellettük 300 személyt támogatunk a régióban. S ezernél is többre tehető azoknak a menekülőknek a száma, akik lelki vagy valamilyen ügyintézéssel kapcsolatos segítséget kaptak.

A háborús krízis kapcsán milyen volt az együttműködés a Győrben lévő három nagy segélyszervezet között?

Az első pillanattól kezdve folyamatosan együttműködtünk az Egyházmegye Karitásszal és a Vöröskereszttel. Rendszeresen egyeztettünk, elosztottuk a feladatokat. Mindenki a saját erőforrásaihoz mérten próbálta beletenni azt, amiben a legjobb és a legerősebb. Ez az összehangolt munka rengeteget jelentett és jelent, nem csupán a menekültek ellátásában, hanem az itt élő rászorulók támogatásában is.

A Máltai Szeretetszolgálat több szociális intézményt is működtet. Sikerül ezeket fenntartani?

Az egyik legfontosabb feladat ezek fenntartása, hiszen szeretetszolgálatunk nemcsak a menekülőkről gondoskodik, hanem intézményi keretek között idősekről, fogyatékossággal élőkről, pszichiátriai és szenvedélybetegekről. Különösen lényeges, hogy ezeknek a folyamatos működtetése biztosítva legyen. Nem lesz könnyű év az idei, de mindenhol szeretnénk megőrizni a szakmai színvonalat.

Szervezetük egyik alappillére az önkéntesség…

Meghatározó számunkra az önkéntes csoportokkal által folytatott karitatív tevékenységünk fenntartása. Kiemelt jelentőségű volt tavaly a karitatív munka, amellyel a Győrben és a régióban élőket segítettük. Legnagyobb országos akciónk évek óta a decemberben zajló „Adni öröm”. Sikerességét jól jelzi, hogy itt a mi régiónkban ezer család karácsonyát tudtuk szebbé tenni. Ezúton is köszönöm a lakosság segítségét, mert nagyon sokan adtak a saját lehetőségeikhez mérten.

Szeretném megköszönni önkénteseink odaadó munkáját. Győri csoportunk húsz fős állandó létszámmal működik, de emellett a szokásos évi programjainkra és a menekültekkel való foglalkozásra több mint kétszáz önkéntes jelentkezett. Adományosztásban, raktárrendezésben, logisztikában és ügyeletadásban egyaránt részt vettek, szakszerűen és lelkesen dolgoztak. Hálásak vagyunk nekik és számítunk rájuk a jövőben is. Jó volt megtapasztalni, milyen sokan mozdultak meg, és az anyagi támogatás mellett az idejüket, munkájukat is felajánlották.