Csáky Anna és Molnár György negyven éven át éltek szeretetben, boldogságban, húsz éven keresztül pedig a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség vezetőjeként tevékenykedtek a győri alkotókért, művészekért, és a Győri Antológia kötetek szerkesztőjeként. A város ikonikus párjának számítottak, szinte minden kulturális rendezvényen ott voltak.
Anna pontosan egy évvel ezelőtt, hirtelen hunyt el, társa, Gyuri azóta sem tudta feldogozni a veszteséget. 85 évesen próbálja újraértelmezni az életet. „Nagy megtiszteltetést és örömet jelentett, hogy mindketten megkaptuk március 15-én dr. Dézsi Csaba András polgármestertől a Pro Urbe Győr díjat, igaz, Ani ezt nem érhette meg, ő posztumusz elismerésben részesült. Azt remélem – mert ez fontos számomra –, hogy így legalább nem felejtik el a nevét, a munkásságát, és engem is számon tartanak talán…” – mondta Molnár György.
A kitüntetett mesélt életéről, a művészetekhez, a fotózáshoz való viszonyáról, kiderült, hogy már kisgyermekként is érdekelte a fényképezés, de igazán akkor kezdett el vele komolyabban foglalkozni, amikor egy középiskolai barátja – aki bevonult katonának – kölcsönadta neki a WERRA3 fényképezőgépét. Gyuri pedig minden egyetemi történést megörökített, később ez az aranydiploma-átadójakor vált értékessé, amikor az emlékkönyvben az ő fotói szerepeltek.
Molnár György 1964-ben került Győrbe, ide nősült és a Győr-Sopron Megyei Tejipari Vállalatnál helyezkedett el gépészmérnökként. 1977-ig az ország különböző területén dolgozott tejporgyárak, tejfehérjekoncentrátum-üzemek létesítésében, modernizálásában. A munka mellett kevés ideje jutott a művészetekre, de járt rajzszakkörbe, készített karikatúrákat, fafaragványokat is a fotók mellett.
Nyugdíjba vonulása után nyílt igazán lehetősége a művészeteknek élni, 1982-ben ismerkedett meg Csáky Annával, ekkor vált szenvedélyévé az írás, a képzőművészet, a fotózás. Annának is ekkor teljesedett ki alkotómunkája. „Ani lett a Győri Antológia Közösség vezetője, nagyon jó kapcsolatokat alakítottunk ki más alkotóközösségekkel, írókkal, költőkkel, képzőművészekkel. Irodalmi programokat, kiállításokat szerveztünk, és ha hívtak, mi is szívesen mentünk. Aninak hét önálló kötete jelent meg, verseit különböző irodalmi folyóiratok publikálták, húsz antológiát szerkesztett, melyekhez én készítettem az illusztrációkat és a borítókat is. Rendszeresen részt vettük a város kulturális eseményein, amelyeket én a fotóimmal, írásaimmal dokumentáltam. Szeretem az embereket megörökíteni, az egyszeri, megismételhetetlen pillanatokat. Ez a csodálatos a fényképezésben” – mesélte Gyuri.
Az alkotó közösség vezetését, az antológia szerkesztését Szigeti Endrére bízta a társaság, akiknek egy része nyugdíjas, másik része diák. „Most készítjük a 25. antológiát, hogy legyen lezárása a negyed évszázados pályafutásunknak. Remélem, Anna nélkül is sikerül szép, értékes kiadványt létrehozni.”
Molnár György pedig továbbra is feltűnik városszerte, igaz, már csak egyedül, a fotóstáskájával, és részt vesz Győr kulturális életében, eseményeken, kiállításokon, előadásokon, ahol örömmel fotóz.