Virtuóz zongorajátékáért kedvelik a boogie-woogie rajongók – Mr. Firehand

Dániel Balázs harmadéves gazdasági informatikus szakos egyetemi hallgató, de nem ezért, hanem virtuóz zongorajátékáért kedvelik a boogie-woogie rajongók. A 21 éves győri muzsikust - művésznevén Mr. Firehandet - a svájci és a francia fesztiválokon, az osztrák és a lengyel zenés találkozókon a boogie-woogie magyarországi nagyköveteként tartják számon. Hívására a műfaj nagyágyúi jönnek Magyarországra, és varázsolják el a közönséget.

A legutóbb a boogie és a rock and roll fenegyereke, a spanyol származású, Nagy-Britanniában muzsikáló Mike Sanchez volt Győrben a sztárvendég, a téli fesztiválhoz kapcsolódó boogie-woogie esten. A rocklegenda nem akárkikkel, olyan világsztárokkal játszott együtt, mint Eric Clapton vagy Paul McCartney. Győri fellépésén sem tagadta meg magát, hozta kirobbanó formáját.

Külföldi muzsikustársai művésznevét könnyebben mondják ki, Mr. Firehandnek szólítják Balázst. És aki hallotta már játszani, nem vonja kétségbe, hogy valóban tüzes kezű. Pedig jóval később ült zongorához, mint zenét tanuló kortársai. Tizennégy évesen kezdett szintetizátoron játszani, aztán jött a zongora. Magántanárok oktatták, zeneiskolába nem járt, persze szolmizálni azért meg kellett tanulnia. A hiányzó zeneelméleti alapokat a későbbiekben igyekezett pótolni, és fokozatosan mélyedt el a boogie stílusban. És ez lett az ő világa.

Az interneten kezdődött

De hogyan is találkozott Dániel Balázs a boogieval?

Véletlenül. Az interneten akadt rá egy felvételre, amely azonnal magával ragadta. Alig volt harminc másodpercnyi zene, mégis ezerszer meghallgatta, annyira foglyul ejtette ritmusossága, lüktetése. Rögvest nyomozni kezdett, hogy kiderítse, mire is talált rá valójában.

A boogie-woogie Amerikából jött, kocsmazenének indult az 1930-40-es években – idézi fel a szakirodalmat. Táncoltak rá már akkor is, és ez máig mit sem változott. A fiatal magyar művész koncertjein is táncolnak, hiszen ezek a zenei események nem szmokingos hangversenyek, hanem kirobbanó hangulatú show-műsorok, amelyeken olykor még a közönség soraiból is táncra perdülnek.

Balázs is táncol egy budapesti klubban, és legutóbbi győri koncertjére több tucat táncos klubtársa volt kíváncsi. Sőt egy világbajnok táncospár, egy svéd lány és egy francia fiú is elfogadta meghívását, és kápráztatta el a színpadon táncával a közönséget a frenetikus hangulatú zenére. Velük először hat évvel ezelőtt Svájcban egy megafesztiválon találkozott Mr. Firehand, mert az volt a vágya, hogy élőben hallhasson boogie-woogie zenét. A későbbiekben többször összefutottak nemzetközi zenei találkozókon. A svéd Mikaela Hellsten és a francia Nicolas Deniau ezúttal először lépett fel magyar színpadon a hazai boogie hívek előtt.

Zenész barátságok azonban interneten is köttetnek. Így jött össze Balázs Robert Roth osztrák zongoristával. Ismerkedésükből közös koncertezések, sőt közös komponálások lettek. Ausztria, Németország és Lengyelország után Magyarországon is előadták négykezes produkcióikat.

Christoph Steinbach osztrák zongoristával viszont egy ausztriai koncerten találkozott, e-mailezéssel erősödő barátságuk hozadékaként Steinbach már többször vendégszerepelt Magyarországon.

Bővülő kör

A győri koncertek egyre népszerűbbek a rajongók körében, és ez a kör Mr. Firehand és szülei jóvoltából látványosan bővül. A győri boogie estek szervezésének oroszlánrészét a család végzi, az édesapa alkalmi menedzserként fiával együtt keres szponzorokat.

Igaz, a város is felkarolja a boogie-woogie népszerűsítésére törekvő kezdeményezést. A koncertek telt házasak, ám tény az is, hogy a költségek viszik a pénzt.

Saját tiszteletdíja azonban szigorúan nullára van beállítva – jegyzi meg nevetve a művész.

Nyugat-Európában reneszánszát éli a műfaj, Magyarországon kevesen művelik. Akik játsszák, más műfajokkal együtt szólaltatják meg. A fiatalember azonban masszívan elkötelezte magát, és nem tágít a boogietól. Azt szeretné elérni, hogy Magyarország bekapcsolódjon a boogie nemzetközi vérkeringésébe. Jól halad ezen az úton, ennek jele az is, hogy az idén kétnapos nemzetközi fesztivállá bővül a győri program, és ismét több hírességgel lepi majd meg a közönséget.

Hogy miként ítéli meg működését a hazai zenész társadalom, arról nem sokat tud. Azt viszont hatalmas megtiszteltetésnek érezte, hogy Benkó Sándor 70 éves jubileumi koncertjére meghívást kapott az ünnepelttől, és felléphetett az eseményen.

Egyetemista társai tudják, hogy Balázs szabadidejében nem futballozik, még csak nem is teniszezik, hanem zongorázik. Budapesti albérletében digitális zongoráján nap mint nap gyakorol. Ebből valószínűleg egyhamar gondok lettek volna a kollégiumban, ezért más megoldástól keresett. Aztán amikor hazalátogat a szüleihez, akkor élvezi az akusztikus zongorát, amely – mint mondja – javítja technikáját.

A nagyágyúktól sokat lehet tanulni

Repertoárja bővítésére időnként kottavadászatot tart, de kotta nincs sok ebben a műfajban, leginkább azért nincs, mert a boogie improvizatív muzsika. Így aztán marad a sok-sok zenehallgatás és a hallás utáni megszólaltatás. Emellett a nemzetközi fesztiválok is alkalmat kínálnak új ismeretek megszerzésére.

A nyugat-európai nagyágyúktól sokat lehet tanulni – teszi hozzá.

Elmeséli tavalyi élményét, amikor részt vett a világ egyik legnagyobb boogie fesztiválján Franciaországban.

A rendezvénynek hagyományosan egy kis település ad otthont, ahova még a vonatok is ritkán járnak, de talán éppen az elszigeteltsége adja meg a kisváros semmivel össze nem hasonlítható hangulatát. Egyetlen főutcáján három bárban reggeltől estig szólt a zene, a zenészek egymást váltották a zongoráknál, esténként pedig egy 1400 fős tornacsarnokban tartották a monstre koncerteket telt ház előtt. A magyar zenész ott szembesült azzal, hogy a boogie kortalan műfaj, hiszen a huszonévesek mellett egy 80 év körüli zongorista is leült a hangszer mellé, és fantasztikus játékával elragadtatta hallgatóságát.

Gyimesiné Maróti Zsuzsa (MTI-Press)