Lemorzsolódás-csökkentő program a győri egyetemen

Minden egyetem nagy figyelmet szentel a beiskolázásra, arra, hogy elegendő számú és megfelelő előképzettségű, felkészültségű hallgató kezdje meg tanulmányait a campuson.

Arról már kevesebb szó esik, hogy a tanulmányok közbeni lemorzsolódás is nagy teher lehet, ez a műszaki, mérnöki szakokon akár az ötven százalékot is elérheti. Kezdődik a tanév, néhány tanáccsal segíteni szeretnénk az elsőéveseknek abban, hogy sikeresen elérjenek a diplomaszerzésig.

A Széchenyi István Egyetemen „hallgatói lemorzsolódás-csökkentő” program kezdődött EFOP pályázati támogatással, és minőségbiztosítási rektori megbízottnak nevezték ki Dr. Horváth Andrást, a Fizika és Kémia Tanszék egyetemi docensét. „Elemi érdek a magyar felsőoktatásban, hogy emeljük a hallgatói sikerességet, hogy kevesebben bukjanak ki a képzés közben. Nagy probléma a hallgatónak, az egyetemnek, a társadalomnak egyaránt, ha nem jut ki elegendő diplomás, azon belül is mérnök, informatikus a gazdaságba. A műszaki szakokon időnként nagyon magas, ötven százalék körüli is lehet a lemorzsolódás. Meggyőződésem, hogy ezen hatékony intézkedésekkel anélkül javítani lehet, hogy az a követelmények, az oktatás színvonalának csökkentésével járna. Ellenkezőleg. Úgy is segíthetjük a hallgatókat a bent maradásban, hogy az oktatási palettát is színesítjük közben” – mondja Dr. Horváth András.

Az egyetemen új tudástérbe kerülnek a diákok, gyorsan kell alkalmazkodniuk, komolyan venni a folyamatos aktivitást a sikeres diplomaszerzés érdekében.

A lemorzsolódás-csökkentő erőfeszítések sokrétűek. Készül például a mai hallgatói igényekhez igazodó „videopéldatár” több olyan tárgyhoz, ahol magas volt a bukásarány. A tanévkezdésre tizenhat tananyag elérhető lesz a videotorium.hu-n, és továbbiak is készülnek. Emellett mentorrendszer kiépítése is zajlik. Ahogy a középiskolákban az osztályfőnökök, az egyetemen mentor oktatók segítik hamarosan tanulmányaik alatt a hallgatókat. Jövő évtől hozzákötik a széchenyis elsőéves diákokat egy-egy oktatóhoz, akik az egyetemi évek alatt mindvégig segítséget adnak a kérdéseik megválaszolásában. Tanácsokat adnak arra, hogy a különböző szakokon hogyan célszerű haladni a tanulmányokkal, milyen kritikus pontokra kell külön koncentrálni. Ha megakadnak, kihez fordulhatnak, ha elmaradnak, milyen lehetőség adódhat a felzárkózásra. Átlagosan száz diákhoz rendelnek majd egy mentort, a mentor oktatóknak pedig lesz kari vezetőjük, aki összefogja a tevékenységüket.

„Korsajátosság, hogy a mai tizennyolcévesek kevésbé önállóak, mint a húsz évvel ezelőtt egyetemet kezdő diákok. Az elmúlt időszak visszajelzései szerint a hallgatók igénylik a segítséget, a támogatást” – mondja Horváth András, és hozzátesz egy érdekes felmérési eredményt. A hallgatói lemorzsolódás időbeli eloszlásából az látszik, hogy a lemorzsolódó hallgatók döntő többsége, kétharmada már az első tanévben kiesik az egyetemről. Azt is megnézték, függ-e a lemorzsolódás esélye attól, hogy mennyi felvételi pontot hozott magával a hallgató. Számít-e az egyetemen a középiskolai múlt? „Az első tanévben nagyon is. Azok, akik kevesebb ponttal érkeztek hozzánk, a legtöbb szakon nagyjából dupla arányban esnek ki az egyetemről a magas felvételi pontszámot elért hallgatókhoz képest. Ugyanakkor azok között, akik „túlélték” az első két félévet, a további lemorzsolódási arány közelítőleg már kiegyenlítődik az eltérő felvételi pontszámmal érkezettek között. Ott már eltörlődik, nem számít a középiskolás múlt” – világít rá a Széchenyi Egyetem minőségbiztosítási rektori megbízottja.

Horváth András a kritikus első tanév túlélése érdekében azt tanácsolja az elsőéves hallhatóknak, hogy próbáljanak meg minél hamarabb alkalmazkodni az egyetemi élethez, és tanulják meg, hogyan kell tanulni az egyetemen. Gyorsan kell akklimatizálódni. Ne tévessze meg őket az, hogy a campuson nincs olyan folyamatos számonkérés, mint a középiskolában volt. Ne gondolják azt, hogy el lehet lazulni, és elég lesz majd később elővenni a könyvet. Látszólag büntetlenül megteheti bárki, hogy hetekig nem tanul semmit egy tárgyból, de egyszer csak „kitör a vihar”. Egymást követik a zárthelyik, a félévi vizsgák. Sok hallgatóban nem tudatosul, hogy nem lazsálhatják el az egyetemen az első hónapokat. Idejönnek, jó idő van, jó társaság, és nincs azonnali, közvetlen számonkérés. Jobb esetben bejárnak órára, de nem teszik hozzá a szükséges hallgatói aktivitást. A vizsgák dömpingjében pedig már nem lehet behozni az elmaradást. Ez nemcsak az oktatók véleménye, hanem egykori és jelenlegi felsőbbéves hallgatók kérdőívezése is visszajelezte: maguk a tapasztalt hallgatók is úgy vélik, hogy a lemorzsolódás három legfőbb oka közt szerepel a rossz hallgatói időbeosztás és tanulási módszer.

„Azt reméljük, ha a mentorrendszeren keresztül meg tudjuk tanítani tanulni a hallgatókat, növelhetjük az eredményességüket, a bentmaradási esélyeiket. De addig is minden fórumot felhasználunk, hogy ezt az üzenetet eljuttassuk a hallgatóknak. Kiépült mentorrendszer nélkül is sok lehetőségük van a hallgatóknak a tanácskérésre, például az oktatóik a konzultációs órái, ahol már a félév kezdetétől szakmai és szervezési kérdésekben is segítséget kaphatnak. Szeretnénk, ha hallgatóink élnének a felkínált lehetőségekkel, használnák az új tananyagokat, kommunikálnának oktatóikkal és abban a tudatban kezdenének neki az első heteknek, hogy amit most tesznek, az igen nagymértékben befolyásolja, sikeresen végzik-e el tanulmányaikat.” – zárja gondolatait Horváth András.

Széchenyi István Egyetem

Fotó: Marcali Gábor