Kezdődik a női kosárlabda-bajnokság

Szombat este lejátssza első tétmérkőzését az UNI SEAT Győr, majd az október 13-ai Euroliga-rajt előtt még két bajnoki vár az együttesre. A nyitány előtt Fűzy Ákossal, a csapat vezetőedzőjével beszélgettünk.

Hogy sikerült a felkészülési időszak?

Úgy érzem, jól haladtunk az eltervezett munka megvalósításával. Létrejött a játékunk váza és kialakult a megreformált stílusunk. A játékosok elsajátították azokat a szakmai célokat, amiket a stábbal fontosnak tartottunk.

Mit jelent pontosan ez a megreformált stílus?

Szeretnénk gyorsabb és atletikusabb kosárlabdát játszani, mint ami az elmúlt években jellemző volt a győri női kosárlabdacsapatra. Emelni szeretnénk az egy mérkőzésen vezetett akciók számát. A váltást két dolog indokolta, egyrészt a fiatal játékosok taktikai képzettsége még nem megfelelő a pozíciós játékhoz, másrészt az atletikus képességeik viszont adottak az agresszív védekezésre épülő gyors támadásvezetéshez. Nyáron tudatosan olyan játékosokat igyekeztünk választani, akik megfelelnek ezeknek a kívánalmaknak. Európa számos élcsapata követi ezt a stílust, amit szeretnénk meghonosítani, annál is inkább, mert mi is az Euroligába igyekszünk.

A felkészülési mérkőzéseket is ennek jegyében játszotta a csapat. Sikerült belekóstolni az Euroliga légkörébe?

Egyetlen gyenge mérkőzést sem játszottunk a felkészülés során, direkt olyan programot alakítottunk ki, amiben euroligás, illetve komoly játékerőt képviselő Európa-kupás csapatokkal találkoztunk. Három játékos kivételével senkinek sincs Euroliga-tapasztalata, és ezt a szintet magyar csapatok ellen nagyon nehéz szimulálni. Tétmérkőzésen más persze a teher, az atmoszféra, de a játékosok szembesültek azzal, hogy megközelítőleg mi vár rájuk.

A csapatépítést korán sem tekinthetjük befejezettnek, hiszen két amerikai légiós még nem érkezett meg Győrbe. Mennyire lesz nehéz őket is integrálni a csapatba?

Reményeim szerint Hollingsworth jövő héten már Győrött lesz, előzetesen azt terveztem, hogy az első három bajnokin újabb tartópillérként be tudjuk építeni a meglévő vázba. Egyelőre nem tudom, mikor érkezik, de hiánya minden egyes nappal késlelteti a csapat kialakulását és hátráltatja az edzésmunkát. Montgomeryről előre tudtuk, hogy csak a válogatottbeli kötelezettségei után, október tizedikén csatlakozik hozzánk. Roppant nehéz feladat elé állít minket ez a helyzet, hiszen menet közben kell csapatot építeni. Hetente két mérkőzést játszunk, emiatt csökken az edzések száma, márpedig repülőterek várójában, hotelszobákban és buszok ülésén nehéz csapatot építeni, ahhoz közösen kellene edzeni. Amiben mégis bízni lehet, az az eddig elvégzett munka és a jó hangulat. Motivált, fejlődőképes, jó munkabírású játékosok alkotják a csapatot, és ha ez párosul a két amerikai légiós játéktudásával, jó elegyet alkothat. Remélem, gyors ritmusban fejlődik majd a csapatunk.

Semsei Barbara és Rubold Eszter műtét után lábadozik. Velük előreláthatólag mikor számolhat?

Semseit május elején műtötték, általában hat-nyolc hónap múlva szoktak visszatérni ilyen jellegű sérülés után a játékosok. Már futóedzéseket végez, de nehéz megjósolni, mikor léphet pályára. Ruboldon komplikáltabb műtétet hajtottak végre, mint előzetesen vártuk, május végén achilles-korrekción esett át, és egyelőre még futni sem tud. Az ő visszatérése hosszabb időt vesz igénybe, remélem, mielőbb hadra foghatók lesznek mindketten.

Említette, hogy mindössze három játékosunk játszott korábban az Euroligában. Nekik mekkora szerepük lesz abban, hogy a többiek felvegyék a sorozat ritmusát?

Nagy-Bujdosó közel tízéves Euroliga-tapasztalattal rendelkezik, és Iva Ciglar is tudja, mit jelent itt játszani. Ne feledjük, utóbbi az Európa-bajnoki ötödik helyezett és olimpiára készülő horvát válogatott meghatározó játékosa, tehát bőven van nemzetközi rutinja. Ketten igazi vezérei a csapatnak a pályán és azon kívül is, remélem, kamatoztatják majd a tapasztalataikat, továbbá át is tudják adni a fiataloknak. Sujanová számára nagyszerű ugródeszka lehet ez a szezon, hiszen Prágában az amerikai sztárok árnyékában csak epizodista volt, fontos, hogy megértse, mi főszereplőnek hoztuk ide. Ez sok munkával és gondolkodásmód-váltással jár, bele kell szoknia ebbe a szerepkörbe. A többieknek életük lehetősége és eddigi pályafutásuk megkoronázása az Euroliga-szereplés. Azért vannak itt, mert alkalmasnak találtjuk őket arra, hogy az elvégzett munka után beleerősödjenek a nemzetközi mezőnybe, és akkor már nem közeli szemlélői, hanem aktív résztvevői lesznek az Euroligának.

Evezzünk vissza a hazai vizekre! Az előzetes esélylatolgatás után sokan úgy vélik, kétpólusúvá vált a magyar bajnokság, a hangsúly Győr-Moson-Sopron megyére tevődött át. Egyetért ezzel?

Legalább négyre szélesíteném a számottevő csapatok létszámát. A Sopron szerepe egyértelmű, játékosállományuk, tradícióik és szakmai folyamatosságuk mind-mind nagy előnyt jelent. Rendkívül szervezett klubról van szó, az ő szintjükre szeretnénk felzárkózni. Nem szabad elfelejteni a ZTE-t, amely ugyan elveszítette a tavalyi bajnokság legjobb játékosát, Page-et, de két magyar válogatottal erősödött. Évek óta együtt van a csapatuk, stílusosan, óraműpontossággal játszanak, és ez a tavalyi bronzéremben meg is mutatkozott. És természetesen a rengeteg nehézséggel küzdő Pécs is ott van még, amely mindig a bajban a legjobb. Miután az utolsó pillanatokban feloldották az átigazolási tilalmat, a Zseljko Djokics barátom keze alatt pallérozódó társaság is komoly tényező lehet. Persze váratlan dolgok mindig történnek, elég csak a Szegedre gondolni, ami az előző szezonban éppen minket ejtett ki a negyeddöntőben. Idén a megerősödött Ferencváros és az élvonalba visszatérő Diósgyőr okozhat meglepetést. Ha minden klappol, Sopron-Győr döntőt várok, de ez nem alapvetés, a pályán sokat kell tenni érte és rengeteg, előre nem látható buktatót kell legyőzni hozzá.

Mit vár az első három bajnoki mérkőzéstől?

Azt, hogy lemérjük, mit ér ez a társaság a magyar bajnokság középcsapatai ellen. Szeretném, ha dominálnánk, fizikailag, a játék sebességében és ritmusában egyaránt. És persze az is fontos, hogy tovább csiszolódjon a csapat játéka.

Végezetül árulja el, mivel lenne elégedett a szezonban?

Munkabíró, fejlődőképes, hitében erős és szenvedélyesen kosárlabdázó csapatot szeretnék látni, ami soha nem ad fel semmit. Ez szakmailag agresszív, labdaszerzésre irányuló védőjátékból gyors támadásvezetésre való törekvést jelent, amiben érvényesülni tudnak az atletikus képességeink. Szeretném, ha néhány hónap múlva valaki – akár élőben, akár a televízióban – látja a mérkőzéseinket, anélkül tudná, melyik a győri csapat, hogy elolvasná, kik is játszanak.

Lakner Gábor