„Győrben még a kampány is intelligens volt”
„Az általam vizsgált történelmi korszakban, Győrben mindig tiszták voltak a választások, és nagyon sokan mentek el szavazni” – mondja Szalai Attila, a Szabadhegyi Magyar–Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium tanára, akit Pedagógus Kutatói Pályadíjjal ismert el a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.
Szalai Attila történelmet és társadalomismeretet tanít, pedagógusi munkája mellett 15 éve kutat is. Kevesen tudják róla, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen választási szaktanácsadó diplomát is szerzett. Mostani, akadémiai elismerését az 1920 és 1947 közötti győri parlamenti választások történetének kutatásáért, vizsgálatáért érdemelte ki.
A győri választásokat a kezdetektől napjainkig kutatom – mondja. Nem időrendi sorrendben haladok, hiszen az 1848-as első szabad választások forrásai igen hiányosak, töredékesek, a dualizmus korát ezért inkább a kutatás végére hagyom. A legutóbbi választások tudományos értékelésével sem most foglalkozom, meg akarom várni, míg történelem lesz, s eltávolodik a napi politikától. Azért az 1920-tól 1947-ig terjedő időszakkal kezdtem, mert erről a korszakról összefüggő, hiteles forrásokat találtam – magyarázza.
Vannak-e általános, leginkább Győrre igaz választási tanulságai ennek a korszaknak?
A győri választások mindig nagyon tiszták voltak. A kampányra jellemző személyeskedések a várost sem kerülték el, de még ezek is intelligensen történtek. Nem gátolták az ellenzéki pártokat, a szociáldemokraták a Horthy-korszakban is tarthattak nagygyűlést, igaz, jelen volt a rendőrség, de itt nem avatkoztak közbe. Az Alföldön ekkoriban előfordult, hogy a csendőrök szétverték az ellenzéki összejöveteleket.
A vizsgált évtizedek választásainál mekkora volt a részvételi arány a városban?
Kiemelkedően magas. 90 százalék fölötti.
A politikai törekvések, a pártszimpátiák mennyire képezték le az országos tendenciákat?
Győrött volt egy erős kormánypárti keresztény párt – mely gyakran változtatta a nevét –, és egy erős ellenzéki erő, a szociáldemokrácia. Érdekesség, hogy a keresztények pártja a kormányoldal kisebbik pártja volt csak, a nagyobbik kormánypárt Győrt „elengedte”.
Milyen volt a különböző városrészek lakóinak politikai irányultsága?
A Belváros és Nádorváros, tehát a tradicionális városrészek, ahol a felső középosztály és a felső osztály élt, egyértelműen jobbra szavazott. Hagyományosan baloldali volt Sziget és Újváros. Révfaluban először valamivel többen voltak a baloldali választók, ám miután az összetétele megváltozott, 1945 után inkább jobboldalivá vált. Szabadhegyen is többnyire a jobboldaliak voltak többségben, de nem stabilan. Gyárváros politikai irányultsága az általam vizsgált korszak elején jobboldali volt, akkoriban főleg a textiliparban dolgozó nők szavazataival. Később, amikor inkább a vasipari szakemberek határozták meg a városrész arculatát, a szociáldemokraták iránti szimpátia erősödött fel.
Kik voltak az aktívabb szavazók a városban: a férfiak vagy a nők?
Egyértelműen a nők. Ebben közrejátszik az is, hogy ők jobban megbecsülték a megszerzett választói jogukat. A nők közül többen jártak templomba is, így ők fogékonyabbak voltak a keresztény értékek iránt. Az ő szavazatukra mindig a jobboldali pártok számíthattak inkább.
Használja-e a választási szaktanácsadói végzettségét?
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen megszerzett tudást egyelőre a kutatásban és az oktatásban hasznosítom.
Hajba Ferenc
Fotó: O. Jakócs Péter