Fábián Janka: Régebben sem voltak őszintébbek a kapcsolatok

„Egy Fábián Jankának nehéz dolga volt. Bizonyítania kellett ahhoz, hogy egy nagyobb kiadó szóba álljon vele” – mondta a fiatal írónő saját magáról a győri Ulpius-ház könyvesboltban. Az interjú alatt egyre nőtt a sor, sok ijú és középkorú hölgy várt arra, hogy Fábián Janka dedikálja romantikus történelmi regényeit. Eddig ezekből hat jelent meg, a legújabb, a Lotti öröksége egy családtörténet, amely a 18–19. századi Magyarországra kalauzol.

Történetei a magyar romantikus regényirodalom hagyományait élesztik újjá. Mennyire hálás romantikus történelmi lányregényeket írni ma?

Szerintem az. Amikor még én is csak olvasó voltam, és nem író, hiányoltam a magyar piacról a romantikus történelmi regényeket, legalábbis modernebb változatban. Én ezeket szeretem olvasni idegen nyelveken is, úgyhogy gondoltam, majd én írok ilyet.

És jött a válság is…

Igen, a válság adta meg a végső lökést. Nagy bátorság kell ugyanis ahhoz, hogy összeszedjem magam, és leüljek a számítógép elé, mert egyrészt hosszadalmas folyamat, másrészt nagy elhatározás kell ahhoz, hogy kiálljak a nagyközönség elé. Ezek miatt sokáig halogattam, és mivel van egy civil állásom is – nyelvtanár vagyok –, rengeteg munkám volt, ezért mindig az volt az egyik kifogás, hogy nincs az írásra időm. Viszont amikor beütött a válság, akkor hirtelen több lett, mint szerettem volna.

Általában az elhatározás és a kezdet a legnehezebb…

Igen, az írás – bár nem mindig egyszerű – a legjobb része a folyamatnak. A kiadókeresés, a köztudatba kerülésteljesen ismeretlenként sokkal nehezebb volt.

A celebírók mellett gondolom nem könnyű érvényesülni.

Némi túlzással ma már mindenki vagy megasztár, vagy író. A kiadók is inkább azok könyveit adják el szívesen, akiknél már maga a név reklám. Tehát egy Fábián Jankának nehéz dolga volt. Először bizonyítania kellett, hogy egy nagyobb kiadó szóba álljon vele. De szerintem nem bánták meg.

Már a hatodik könyvét adják ki, úgyhogy ez valószínű. Egyébként szereplőinek megformálásához valós történelmi személyiségek életéből merít, vagy inkább új karaktereket talál ki, akiket történelmi jelmezbe bújtat?

Vannak a könyvekben valós történelmi figurák is, akik mindig a háttérben vagy mellékszereplőként jelennek meg. A főszereplők kitalált alakok, de nyilván innen-onnan összeszedegettem mozaikokat, amikből aztán összeraktam egy karaktert. Ezeket a morzsákat a mindennapi életből, olvasmány- vagy filmélményekből merítem, illetve a fantáziám szüleményei.

Legújabb szereplője, Lotti is kitalált figura?

Igen, viszont nagyon érdekes, amire a minap jöttem rá, hogy nekem van egy mesém, ami e-könyvben fogmegjelenni A zöld macska címmel, és abban a főszereplő, Aranymálinkó királylány rengeteg dologban hasonlít Lottira. A mesét már pár éve megírtam, úgy látszik, hogy a tudatalattimban ez a figura régóta foglalkoztat. Most a Lottiban kifejthettem ezt az egyéniséget.

Lotti volt az, aki még a győri csatába is eljutott.

Igen-igen, ez itt pont aktuális.

Ha már Győr, arra nem gondolt, hogy a lőcsei fehér asszony legendáját feldolgozza?

Nem, azt már feldolgozta Jókai, nem kontárkodnék én már bele a témába.

Mit gondol, miért áhítozunk a sötét titkokra, intrikákra, titkostiltott szerelmekre, amik regényei fő vonásait is adják?

Nem is tudom, de miért népszerűek a vámpírtörténetek? Ez most a levegőben van, az embereket ez érdekli. Egy kis titok, egy kis intrika, egy kis történelem is akár, most így divatos, hogy ilyen csúnya szóval éljek.

A közhellyé vált „bezzeg a mi időnkben” mondatokról mit gondol? „Régen” tisztábbak, őszintébbek voltak a kapcsolatok?

Nem, az emberek mindig is egyformák voltak szerintem. Nyilván nosztalgiázunk, és a múltat szebbnek, jobbnak képzeljük. Ha visszagondolunk a fiatalságunkra, a gyermekkorunkra, akkor csak a szépre emlékezünkpedig nem biztos, hogy minden olyan szép és jó volt, de valahogy az emberi memória így működik, hogy kiszelektálja a rosszat. Szerintem a kollektív memória is hasonló.

Melyik a kedvenc kora?

Ez is egy nehéz kérdés, ha nagyon választanom kell, akkor a 19. és 20.század fordulója, amely egy úgynevezett aranykor volt. Akkor valahogy minden működött a gazdaságtól kezdve a kultúráig. Persze abban az időben sem volt minden szép, akkor is voltak gondok. Viszont a mostani regényem még 100 évvel korábban játszódik, ami szintén izgalmas, méltánytalanul elhanyagolt korszak. Örülnék, ha a regényem nyomán felkelthetném iránta az érdeklődést, mert miközben kutattam utána és olvasgattam, nagyon élveztem. Még sok mindent ki lehet hozni belőle, talán visszatérek majd ide.

A következő könyvében?

Vannak terveim, de még nem kezdtem hozzá, még friss a Lotti, várom az olvasók visszajelzéseit. Ilyenkor még az előző könyvemben élek, de már van ötletem, jár az agyam.

Ugyanezen a vonalon marad?

Igen, és talán annyit elárulhatok, hogy a 20. század elejére térek vissza. E kor nekem egy kicsit könnyebb terep, mert már többet kutattam róla. A Lottival nagyon megdolgoztam, és bár élveztem, de most egy könnyebb területre szeretnék visszatérni.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Szigethy Teodóra