Húsvét-On! – Forradalom a Zichy-palotában
Kényelmes székekben ültünk, mégis mindenkinek forrt egy kicsit a vére. Vomberg Frigyes, a mesterszakácsok atyja volt Szigethy Gábor vendége a legutóbbi Polgári Szalon estjén. A gasztroforradalom egyik kulcsembere, aki most sem rejtette véka alá a véleményét.
Séfkabát nélkül ugyan, de vérbeli szakácsként hangzott el minden mondata Vomberg Frigyesnek, aki karrierjét igen korán a magasba emelte, de bárhol is dolgozott, bármilyen pozícióba is került, mindig a hitvallása volt a legerősebb mozgatórugója, azaz, a jó minőségű alapanyag fontossága. Éppen ezért, amennyiben ennek bármi is ellentmondott, továbbállt. Így került a mai, sikeres Bocuse d’Or csapat élére, azaz ő készíti fel a versenyekre kiválóságainkat, úgy, mint Széll Tamást, Szulló Szabinát és a győri származású commist, Szabó Kevint. Szigorú tekintetű, fegyelmezett és elhivatott, csapatait is ezekre neveli.
„Termesszetek jó krumplit Magyarországon! Nincs jó krumpli, Franciaországból hozatjuk, de itt vennénk meg legszívesebben, ha lenne! De nincs! Értsétek meg, kizárólag minőségi alapanyagból lehet minőségi ételt előállítani!”
Az előadás egyik igen megdöbbentő tanulsága az volt, hogy Magyarországon nagyon nehéz magas, jó minőségű alapanyaghoz jutni, beleértve a piacokat is. Éppen ezért termesszük magunk, vagy támogassuk a kistermelőket, őstermelőket akkor is, ha három megállóval többet kell mennünk a termékeikért! Minden fáradság megéri az egészségünkért, az ország hírnevéért és fejlődésért. „A régi recepteket őrizzük, de mindhiába, ha nem tudunk már fácánt venni a piacon és igazi csicsókát. A mi feladatunk pedig nem csupán az, hogy ragaszkodjunk a régi receptúrákhoz, hanem, hogy fejlesszük, ha az még jobbá teheti!” A séf mondanivalója mindenkit felbuzdított, hiába ültünk a legpuhább székpárnákon, kicsit kényelmetlenné vált. Azt gondolom, nem csak nekem jutott eszembe, hogy valamit tenni kéne most azonnal pont úgy, ahogy a Danone terméknél összefogott az ország, talán működhet ez most is!
Hosszú, hosszú ideig hallgattuk volna még a világot járt, nagy tudású séfet, aki nem csupán a csillogó színpad sikertörténeteibe avatott be minket, hanem a szakácsok igen kemény hétköznapi munkájába is, ahol nincs finomkodás, csak fegyelem és profizmus. Ennek ellenére kizárólag akkor tud működni egy csapat, ha minden kereke ép! A konyhafőnöktől kezdve a szakácsokon át a fekete mosogatóig családként tekintenek egymásra. A kiváló éttermeken túl pedig a közös étkezéseink azok, amelyek a család szentségét jelentik. Kiskockás terítőnél, fazékból, egy jó rakott krumpli, amit mi készítettünk. Az étel nem csupán egy létszükségleti cikk vagy jó kereseti lehetőség, hanem évezredek óta köré épülnek a legfontosabb beszélgetéseink, találkáink, élményeink és döntéseink.
Azt gondoltam, hogy a legtöbb, amit azonnal tehetek, hogy másnap bemegyek a kamrába, behozom a maradék saját krumplit, leakasztom a házi kolbászainkat, és készítek egy igazi rakott krumplit a családnak, hogy mindezt elmeséljem nekik is.
Bevásárló lista helyett most hozzávalók:
• 1 kg krumpli
• 20 dkg kolbász
• 300 ml tejföl
• 5 dkg vaj
• 2 dl házi tej
• 4 db főtt tojás
Elkészítés:
1- A krumplikat megfőzzük héjában 1 evőkanál sóval.
2- Közepes méretű tepsibe szeleteljük a meghámozott krumplikat, kolbászt, főtt tojást, sózzuk és végül a tejföl felét rákanalazzuk.
3- Mikor elfogyott minden hozzávaló, a sütőt előmelegítjük és a megrakott tepsibe, a krumplik közé 2 dl tejet öntünk, a tetejére pedig a vajat szeleteljük.
4- Addig sütjük, amíg a krumplik a tetején meg nem pirultak, azaz kb. 45 percet.
A titka a tej és a vaj, amiben a krumplik közel egy órán át fürdenek! Így lesz ízes, krémes, mégis ropogós! A kész rakott krumplit kicsit hagyjuk hűlni tálalás előtt, hiszen ekkor szív csak igazán minden finom szaftot magába.
