Napokkal a vasárnapi szezonnyitó mérkőzés után is jó érzés fog el, ha az Üllői úti 90 percre gondolok. Ha egyetlen szóval kellene leírnom, mikor éreztem utoljára ehhez foghatót, talán akkor, amikor az ETO visszajutott az NB I-be. De ez most más volt.
A Ferencvárost legyőzni önmagában is felemelő, de mindezt az Üllői úton megtenni: felbecsülhetetlen. A futball azonban nem áll meg a pillanatnál, hiszen szombaton már újabb derbi következik, ezúttal az ETO Stadion gyepén, ahol ismét bizonyítani kell.
Az egész még nyáron elkezdődött, amikor a munka és a szenvedély kéz a kézben indult közös útra. Egy kollégám révén kapcsolat született az ETO szurkolóival, és ezzel egy új világ nyílt meg előttem. A Rapid Wien elleni túra után a ferencvárosi kiránduláson is együtt dobogott a szívem a TÁBORRAL. Mert szurkolónak lenni nem csupán rigmusokat kiáltani és zászlót lengetni. Szurkolónak lenni közösséget jelent, barátságokat és összetartozást, valamint egy közös célt, amely mindent felülír: az ETO mindenekelőtt.
Vasárnap a győri vasútállomáson több száz zöld-fehér szív gyűlt össze. Idegenek és barátok, fiatalok és idősek, de egyetlen álom kötött össze mindenkit. A különvonaton már vibrált a levegő: huszonegy év várakozásának súlya és reménye utazott velünk a Népliget felé. A Groupama Arénához érve a TÁBOR zöld-fehér folyóként hömpölygött előre, a dobok, a taps és az énekek már jóval a kezdés előtt jelezték, hogy ez nem egy átlagos este lesz.
A sípszó nemcsak a mérkőzést, hanem a lelátók csatáját is elindította. A 29. percben megállt egy pillanatra az idő: „Fehér Miki!” – zengett a stadion, méltó tisztelgésként az egykori ETO-játékos emléke előtt. A Fradi vezető gólja után azonban az ETO nem tört meg. A 61. percben Benbuali találata új hitet adott, majd Bumba gólja megremegtette a lelátót. Az igazi robbanás a 86. percben jött: Stefulj gólja végleg történelmet írt, 1–3.
Abban a pillanatban nem voltak idegenek, csak egymást ölelő, ünneplő emberek. A büszkeség, az öröm és a közös győzelem mindent elsöpört. A hazaút egyetlen hosszú, boldog extázissá vált, ahol minden dal, minden mosoly és minden kézfogás azt jelezte: valami különleges részesei voltunk.
„Egy csapat van csak Nyugaton” – és ez a csapat jelenleg vezeti a Fizz Liga tabelláját. A bajnokság azonban nem vár senkire, szombaton újabb komoly kihívás érkezik a DVSC személyében. A Debrecen 34 ponttal a negyedik helyről érkezik Győrbe, és legutóbb nagy fordítással győzött a DVTK ellen, így egyértelmű, hogy az ETO-ra nem vár könnyű feladat.
Vingler László is hangsúlyozta: „Tisztában vagyunk a Debrecen erejével. Ismerjük a játékukat és a játékosállományt is. Nagyon keményen készülünk egész héten, de főként a saját játékunkra. Pokoli hangulatban léptünk pályára a Groupamában múlt héten, amit főként a mi szurkolóinknak köszönhettünk. Reméljük, hogy a saját stadionunkban is ugyanilyen hangulat fog uralkodni szombaton. Jól kezdtük a tavaszt, de ez akkor ér valamit, ha a saját közönségünk előtt is be tudjuk rúgni 2026 ajtaját. Minden erőnkkel ezen vagyunk!”
Minden adott ahhoz, hogy a lendületet hazai pályán is továbbvigye. Egy dolog biztos: a TÁBOR ezúttal sem hagyja cserben a csapatot a lelátón, Borbély Balázs együttese pedig január 31-én 16 órakor szívvel-lélekkel és teljes erőbedobással lép majd pályára az ETO Stadion zöld gyepén.