Évértékelő interjút adott a Nemzeti Sportnak Vitális Milán, az ETO FC kiváló középpályása, aki elmondta, milyen célokkal tért vissza Győrbe, milyen tanácsokat adott neki édesapja és Marco Rossi, illetve mi kell a tabella első helyének megtartásához.
– Már elkezdődött a jól megérdemelt pihenés?
– Igen, aztán huszonnegyedikén már csinálom is az edzéseket – nyilatkozta lapunk megkeresésére Vitális Milán, az őszi szezont követően tabellaelső ETO FC 23 éves válogatott középpályása. – Valójában huszonötödikén kezdődne a stábtól kapott program, de már előtte elkezdem, néhány nap alatt feltöltődöm, aztán újult erővel folytatom a futó- és konditermi edzéseket.
– Elérte azokat a célokat, amelyeket februári, Dunaszerdahelyről Győrbe szerződésekor kitűzött?
– Elsősorban a több játéklehetőség reményében jöttem vissza a DAC-tól. Az ETO-nak köszönhetően ez megadatott, azóta sem kezdtem a cserepadon mérkőzést. A bizalomnak köszönhetően élveztem ezt az évet, és hatalmas boldogságot jelentett, hogy részese lehettem a sikereknek. A válogatottmeghívó is összejött, s álomszerű, hogy Portugália ellen bemutatkozhattam a Puskás Arénában. Noha a Konferencialiga-rájátszásból nem jutottunk tovább, ennél aligha alakulhatott volna csodásabban a klubnak és a csapatnak ez az év.
– Mit tart a legnagyobb bravúrnak az idén: az európai kupaindulás kiharcolását, a Kl-rájátszást, a válogatottságot vagy az őszi elsőséget?
– A válogatottbeli szereplést különvenném, megtisztelő számomra, nagy lépés a karrieremben. Klubszinten a bajnoki szereplést emelném ki, mert az hosszú folyamat, és amiatt tudtuk összemérni a tudásunkat más európai együttesekkel. Rendkívül büszkén tekintek vissza az ETO szereplésére, kiemelendő a folyamat, amin keresztülment a csapat.
– Az ősszel voltak nehéz pillanatok, hogy estek át a holtponton decemberre?
– Minden mérkőzésen uraltuk a játékot, sok helyzetet dolgoztunk ki, rengeteg lövéssel próbálkoztunk, de szerintem teljesen rendben van, hogy két-három találkozón nem sikerül ezeket gólra váltani. Sohasem lehet annyi gólt rúgni, ahány helyzetünk van, de biztosak voltunk benne, csak idő kérdése, és megfordul a szerencse. A legfontosabb, hogy az ilyen helyzetekre hogyan reagálunk: az idei utolsó öt mérkőzésünket megnyertük. A támadójátékunk önbizalommal tölt el, de a stáb és a klub is megadja ezt kívülről. Olyan futballisták alkotják a keretet, akik egyénileg kiemelkedő teljesítményt nyújtanak meccsről meccsre, nagyon jó a fiatalok, a külföldiek és a veteránok összetétele. Remélem, a tavasszal ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, és olyan teljesítményt nyújtunk, amilyennel az egész város elégedett lesz.
– Jól veszem ki a szavaiból, hogy a pletykák ellenére Győrben folytatja januártól is?
– Én nagyon jól érzem magam Győrben, a csapat őszi első lett, ami hatalmas eredmény. Itt él a családom, kiváló csapatban futballozom. A csapattársaimat emberileg és szakmailag is kiemelkedőnek tartom, rengeteget tanulhatok tőlük, a stábnak pedig hálás vagyok a bizalomért. Úgy gondolom, a lehető legjobb helyen vagyok.
– Mindig erőssége volt a labda előrejuttatása labdavezetéssel, az elmúlt hónapokban a passzok terén is előrelépett: mi áll ennek hátterében?
– Jólesik, hogy ez kívülről is látszik. Az edzőtől szabadságot kapok a középpályán, amit kamatoztatok. Mellettem a bajnokság egyik legjobb középpályása, a csapatkapitányunk, Paul Anton játszik, hihetetlen, ahogyan a pályán mozog és viselkedik, én is szeretném megmutatni mindazt, amit ellesek tőle. Talán többre is képes vagyok annál, mint amit eddig nyújtottam, bizakodva várom a tavaszt, a jó játék mellett a gólpasszok, gólok számát is növelném.
– Az ősszel egy pódiumbeszélgetésen Marco Rossi szövetségi kapitány azt mondta, többször kellene kapura lőnie. Milyen hatással voltak a játékára ezek az intelmek?
– Amióta nagypályán játszom, ezt megkapom. Először apukám mondta: amint átlépem a félpályát, lőjek! Amikor Marco Rossi erről beszélt, már többször is kaptam meghívót a válogatottba, és már az első találkozásunkkor említette, látja, hogyan rúgok, akarjak közelről és távolról is, mert a technikám adva van a gólszerzéshez. Teljesen igazuk van, képes vagyok rá, remélem, megszaporodnak a góljaim. A Puskás Akadémia ellen Szappanos Péter sajnos kivédte a szabadrúgásomat, nagy kár érte, de bízom benne, a jövőben még gyakrabban kerülök ilyen helyzetbe a kapu előtt.
– Mi kell ahhoz, hogy az ETO a lehető legtovább versenyben maradjon az első helyért a tavasszal?
– Alázat, munka és hit. A stábból, a klubból és a városból kiindulva egyikkel sem lesz probléma. A pályán legalább ezt a stabil teljesítményt kell hozni, mert bár lehetetlen megjósolni, mi történik majd, előfordulhat, hogy az eddigiek éppen nem lesznek elegendők az első helyhez. Ki kell szenvednünk azokat a meccseket is, amelyeken az idén ősszel kétszer-háromszor botlottunk, s ha ez sikerül, szép tavaszi szezonunk lesz.
Forrás: nso.hu