A párkapcsolatok kezdetén minden egyszerűnek tűnik: a vágy természetes, a szenvedély magától értetődő. Idővel azonban sok kapcsolatban tapasztalható a lelkesedés csökkenése, a hétköznapi rutin pedig könnyen felülírja az intimitást. Erről a rendkívül aktuális jelenségről tartott nagy sikerű előadást Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus az MCC-ben, ahol ismét megtelt a terem – és nem véletlenül.

„A mesék ott érnek véget, ahol a házasság kezdődik”

Dr. Hevesi Krisztina egyetemi docens, sport-, egészségfejlesztő, valamint szexuálpszichológiai szakpszichológus egy valódi jelenség, aki olyan megértéssel és figyelemmel fordul mindenki felé, hogy őt nem lehet nem észrevenni, nem lehet nem szeretni. Ő az, aki nyomot hagy és gondolatokat ébreszt.

„Azt szoktuk mondani, hogy ahol a mesék véget érnek, ott kezdődik a házasság. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Arról viszont egy lábjegyzet sem szól, hogy ezt hogyan csinálták” -mondja azzal az igazi Kriszta mosollyal az arcán.

Napjainkban az elkötelezett kapcsolatok válságát éljük. Alkalmi kalandokból egyre több, házasságból egyre kevesebb van.

Az előadás célja, hogy a felénk áramló ingerdömping mellett hogyan tudunk hinni a szerelemben és a kapcsolatunkban természetesen bekövetkező válságot hogyan tudjuk legyőzni.

Hogy mitől alakulhatott ki ez a trend, hogy a házasság intézménye nem túl népszerű a mai világban?

Erre a válasz nagyon egyszerűen hangzik. A szerelemnek és az elkötelezett kapcsolatoknak nagyon rossz a marketingje.

Kérdés az is: A hűség vajon érték-e? Érdemes-e tenni és dolgozni az állandóságért, vagy egyszerűbb tovább állni és a hatalmas kínálatból mazsolázni?

Hova tűnik a vágy, a nagy beszélgetések, az intimitás?

A párok az összeköltözés előtt még mindenről beszélnek, megnyílnak egymás előtt és a legbelsőbb titkaikat is elmesélik egymásnak. Az összeköltözés egy új dimenziót nyit a kommunikációban és a logisztikai készségek, feladatadás kerül előtérbe: „hozz tejet a boltból” vagy „vidd el, kérlek a kocsit lemosatni” esetleg „fel tudod ma venni te a gyereket a bölcsibe”

Az egész teremben megértő kacagást kiváltó felirat jelent meg az előadás közben a képernyőn: „Vetkőzz, akarlak” néhány évvel később pedig: „Vetkőzz, sötéteket mosok”

A nemek különbözősége, a vágyak mennyiségének igénye és az egész furcsa lelki és testi összefonódással és ellenkezéssel átszőtt kapcsolati pókháló közepén ott áll a pár két tagja, akiknek rengeteg impulzussal kell megbirkózniuk. Sok esetben egyszerűen nem értjük a másikat.

„A vágy működése olyan, mint az étvágyé”

Ahogy dr. Hevesi Krisztina fogalmazott: az étvágy és a vágy hasonló mechanizmus alapján működnek, az egyiket mégis megértjük és elfogadjuk, a másikról pedig hallgatunk, mert nem illendő beszélni róla.

Azt el tudjuk fogadni, ha valakinek nincs igénye a reggelire, csak egy gyors kávét lehajtva rohan tovább, azt is megértjük, ha valaki állandóan enne, vagy ha éppen csak úgy tud az illető étkezni, hogy megadja annak a módját. Ezzel szemben a vágyról és az egymás iránti vonzalomról és az együttlétek mennyiségi igényeiről nem esik szó. Helyette egy gyűrűző rossz kommunikáció és egymás bántása, csipkedése zajlik. Ezen kell változtatni, hogy túllendüljön a kapcsolat a mélyponton.

A kulcs: kapcsolódni és éreztetni a fontosságot

Ha egy fontos tanácsot vihetünk magunkkal az előadásról, akkor Hevesi Kriszta úgy fogalmazott, legyen ez két kérdés: „Kimutatom-e a másik iránt a szeretetemet?” és „Érzékeltetem-e, hogy a másik fontos számomra?“

A közönség is inspirációt vitt haza

„Ha tippelnem kellene, akkor a közönség maximum tíz százaléka lesz ma férfi, akiket elképzelhető, hogy a párjuk vonszolt el magával” – latolgatta a nézők összetételét, a tapasztalatok alapján.

Talán igaza volt, valóban több női hallgató vett részt az eseményen. Viszont volt olyan férfi is, aki egyedül és önszántából érkezett és ami a legmegnyugtatóbb talán, hogy mindenféle korosztály képviseltette magát.

A teremben ülők biztosan egy hatalmas lelki töltettel és gondolatcsomaggal tértek ma haza és ha már csak néhány kapcsolat jut át a mai nap hatására azon a bizonyos holtponton, akkor már megérte.