Habár az utóbbi években rekordokat döntenek a hazai aszályos időszakok, a természetben felbukkanó tüzek gyakorisága Magyarországon a 2000-es évekhez képest mégis lecsökkent – a szigorúbb szabályoknak és a lakosság tudatosabb magatartásának köszönhetően.

Az utóbbi években egyre súlyosabb aszályok sújtják Magyarországot, a talaj felső rétege látványosan kiszáradt. A tűzveszély mérésére használt Keetch–Byram szárazságmutató értéke 2005 és 2024 között közel 30%-kal nőtt. Mindezek ellenére a tüzek száma visszaesett: míg a 2000-es évek elején minden huszadik 5×5 kilométeres területen előfordult valamilyen növénytűz, addig a legutóbbi években már csak minden kétszázadikban.

A magyarázat nem az éghajlati adottságok kedvezőbbé válásában rejlik, hanem az emberi tényezők változásában. A 2000-es évek elején ugyanis a tüzek többségét emberi és mezőgazdasági szándék okozta, főként tarlóégetés.

Azóta több intézkedés szorította vissza a gyakorlatot: szigorodtak az erdei tűzgyújtás szabályai, egységes lett a katasztrófavédelem, központilag szabályozzák a tűzgyújtási tilalmakat, és a lakosság is tudatosabban kerüli az égetést.

A szabálytalan tűzgyújtások kerülése fontos, de önmagában nem elegendő. Hosszabb távon a szén-dioxid- és metánkibocsátás mérséklése a legfontosabb feladat, amely a mindennapi döntéseinken túl a politikai és vállalati szereplők felelőssége is. 

Minden új beruházást célszerű tűzvédelmi szempontból is megtervezni – különösen ott, ahol a lakóterületek közvetlenül érintkeznek a természettel, például az erdőszéleken. A tűzesetek kapcsán jelentkező károk pedig nemcsak lakóházakat, hanem termelőüzemeket és infrastruktúrát is érinthetnek, ami a gazdaság működését veszélyezteti.-olvasható a Másfélfok oldalán.